A baloldal nem mindig liberális, a liberálisok sem mindig baloldaliak. De ez egy ilyen blog.

BALOLDALI LIBERÁLIS BLOG

184. Na, és ha vacsorára érkezik?

2020. május 25. - Szűcs Zoltán Gábor

Jóformán nem múlik el nap anélkül, hogy a kormány ne támadná Budapest jelenlegi városvezetését és ezen belül célzottan a főpolgármestert. Ma éppen Kásler miniszter emlegette fel a Pesti úti idősek otthona állapotát, hamisan azt a látszatot keltve, mintha az ilyen intézmények állapota nem a tíz éve korlátlan hatalommal rendelkező kormányzat és a tavaly októberig kilenc éven át regnáló, a rezsimmel szövetséges fővárosi önkormányzat eddigi tevékenységét minősítené, hanem a tavaly ősszel hivatalba lépett új főpolgármestert. A hétvégén a főváros fölé kinevezett, az ellenzéki önkormányzat ellensúlyozásával megbízott három politikai komisszár (Tarlós, Vitézy és Fürjes) egyike, Fürjes Balázs értetlenkedett és vádolta hazugsággal a főpolgármestert a Lánchíd tervezett felújításának újratervezése kapcsán. Pár nappal előbb pedig a miniszterelnök intézett zavarbaejtően személyeskedő kirohanást a főpolgármester ellen.

E támadások intenzitása nem látszik enyhülni, ami nem is teljesen meglepő, két okból. Az egyik, hogy a koronavírus-járvány okozta  kettős - egészségügyi és gazdasági - válságot meglehetősen dilettánsan kezelte a kormány, s habár a régiónk sajátos szerencséje folytán az egészségügyi katasztrófa egyelőre elmaradt, a gazdasági helyzet napról napra romlik, nagy nyomás alá helyezve a kormányzás helyett kommunikációt preferáló, illetve egyre autoriterebb eszközökhöz forduló rezsimet. Ilyen helyzetben az ellenséget meg kell becsülni, akivel szemben a propagandagépezet egész apparátusa felhasználható és akire a felelősség a kormányzati tehetetlenkedésért áthárítható. Innen nézve nem meglepő, hogy a rezsim propagandagépezete főleg arra irányul, hogy a főpolgármestert késlekedő, döntésképtelen, puha, felkészületlen, értelmiségi figurának állítsa be, s ezzel mintegy kirajzolja saját vágyott (a valóságban nem létező) önképének negatívját. Hiszen, gondolhatják, majd azt fogják gondolni az emberek, hogy, ha ilyen az ellenfelünk, akkor mi pont az ellenkezője vagyunk. A másik ok szintén érthető: a főváros vezetője a legnagyobb hatalmú ellenzéki politikus, a főváros pedig nem csak Magyarország legnagyobb és leggazdagabb városa, de tavaly óta nagyrészt ellenzéki vezetésű és a jelek szerint a sokszínű ellenzék képes hatékonyan, nagyobb botrányok nélkül, itt-ott kifejezetten innovatívan és lelkesítően kormányozni, s az ellenzéki polgármesterek a járvány eleje óta maguk is rengeteg alkalmat kaptak, hogy világossá tegyék, nem mindegy, ki és hogyan vezeti a helyi önkormányzatot. A fővárosra zúduló politikai támadásoknak több célja is lehet: a főváros-vidék ellentéttel a válság "lokalizálása", térben és időben a fővárosra szűkítése, legalább a politikai propaganda szintjén; akár a vidéki kormányzati támogatottság megerősítése érdekében; a nem sikertelen ellenzéki városvezetők lejáratása; a kormányzati kudarcok szimbolikus áthárítása az ellenzékre. Ha a gazdasági válság nem sújtaná az egész országot, ezek a próbálkozások valószínűleg ígéretesebbek lennének, de szerintem van okunk azt gondolni, hogy ezt a válságot a kormány nem fogja tudni a szokott receptek alkalmazásával kezelni tudni. Így sem irracionális persze, amit csinálnak, hanem puszta kármentés. Innen nézve a miniszterelnök fickósságának bizonygatása (ami hetek óta a kormányzati spinnelési kísérletek visszatérő eleme, s újabban maga a kormányfő is beszállt a sorba) egyfelől kissé szánalmas talán, de egészen biztosan nem értendő úgy, ahogy a propagandagépezet értetni szeretné: Orbán Viktor támad, mert mindig ezt teszi, amikor gyengének érzi magát. Ha van valami, amiben tökéletesen konzisztens a viselkedése bő három évtizedes politikai karrierje során, az éppen az, hogy foggal-körömmel küzd és minél rosszabb a helyzete, annál agresszívabban támad. 

Érdekes kérdés, hogy milyen hatásai lehetnek ennek a kitartó negatív kampányolásnak. Amikor például tavaly októberben Karácsonyt az alkalmatlan szó sulykolásával próbálták lejáratni, mégiscsak főpolgármester lett, nem jelentéktelen fölénnyel győzve le a korábban esélyesebbnek tűnő Tarlós Istvánt, akit ugyan sokan utáltak, de még ellenzéki szimpatizánsoktól sem volt szokatlan az a vélemény, hogy nagyobb problémák nélkül vezeti a várost. Nem tűnik teljesen abszurdnak szerintem azt gondolni, hogy ha valaki rendre a várakozások felett teljesít, az idővel védetté válhat a személyét érő támadásokkal szemben. Kicsit olyan ez, mint ahogy az Orbán-rezsim korai gazdaságpolitikáját ért kíméletlen szakmai kritikák ellenére az ország nagyobb megrázkódtatások nélkül vészelte át az elmúlt tíz évet és a lassanként javuló makromutatók egyrészt kitermelték a matolcsyzmus híveit, tompítva a kritikusok hangját, másrészt nagyon megnehezítette a kritikusok dolgát, hogy egy idő után kénytelenek voltak a hosszabb távú következmények, a távoli jövő, a nem látható negatívumok stb. miatt aggódni, a mindenki számára átélhető napi fenyegetések helyett miközben a valóság maga azt mutatta, hogy a végítélet még mindig nem jött el. Éppen ezért, amíg a főváros nem omlik össze, nehéz elhinni, hogy a Karácsonyt ért agresszív támadások elérik céljukat, miközben felnagyítják a személyének és a budapesti politikának a jelentőségét, a rezsim propagandája által sugallt éles kontraszt pedig a kétféle vezetési stílus között könnyen lehet, hogy aláássa azt a meggyőződést, hogy politizálni hatékonyan csak úgy lehet, ahogy Orbán Viktor csinálja.

És ez itt tulajdonképpen a történet legérdekesebb része: a Karácsony Gergelyhez társított kép ugyanis egy alapvető tévedésen alapul, miközben ennek a téves képnek a sulykolása akaratlanul is erősítheti a főpolgármesteri imázst, kiretusálva az apróbb hibákat és új részletekkel gazdagítva a főpolgármesterről működése során elkerülhetetlenül formálódó nyilvános képet. Az alapvető tévedés ugyanis az, hogy Orbán Viktor szavaival ellentétben Karácsony Gergely valójában nem egy belpesti értelmiségi, nem egy töprengő tudós ember és - most tessék megkapaszkodni - sosem volt az. Nem csak azért, mert vidéki születésű és nem is csak azért, mert már 2010 óta folyamatosan tölt be választott tisztségeket: volt már országgyűlési képviselő és kerületi polgármester is, sőt, indult 2018-ban miniszterelnök-jelöltként, tavaly ősszel pedig egy sokszínű antiorbánista koalíció élén elsöpörte a fővárosi Fidesz-uralmat. Ezek életrajzi tények, amiket lehet ellenőrizni, de mondandóm lényege nem az, hogy Orbán VIktor nem mond igazat. Hanem, hogy téved. Ami megtéveszti  őt, hogy Karácsony Gergely valóban nem a fideszes - és a rezsim propagandája által mélyen lenézett vidékiséggel összekapcsolt - macsó ideálnak megfelelő figura. Van szemüvege, barátságos a tekintete, a hangja. Nem restell érzelmeket kifejezni. Ha unfair módon viselkednek vele, azon vagy felháborodik vagy szarkasztikusan, esetleg rezignáltan reagál. Szereti a nagyvárosi életmódot, szokott kerékpárra szállni, szereti a zenét (nem csak a Fehérvári huszárokat) és így tovább. Valóban tanított egyetemen, egykori közvéleménykutatóként a számok sem ellenségei. Nagyon könnyű tehát úgy tekintenie rá a felületes szemlélőnek, mint ahogy azt a propaganda és személyesen Orbán Viktor szeretné láttatni, de aki egy kicsit is odafigyel, az rögtön gyanakodni kezdhet: Karácsony ugyanis sose volt szobatudós, a közvéleménykutatók mindig is a politika közelében mozogtak és ő már jó ideje politikailag aktív. Aktív részese volt a 2006 utáni politikai generációváltásnak, amely a zöld és a jobboldali radikális fiatalabb politikusgenerációt hozta be a közéletbe, s bár az Orbán-rezsim kialakulása gátat vetett e generációváltás továbbterjedésének, azt azért látni kell, hogy Karácsony túlélte politikailag nem csak a rezsimváltást, de az LMP szétszakadását, a balul sikerült Bajnai-projektet, a Párbeszéd krónikus gyengeségét, öt év helyi kormányzást egy erős Fidesz-MSZP nagykoalíció árnyékában, egy teljesen esélytelen miniszterelnöki kampányt, ahol a semmiből mentette meg a saját pártját és az MSZP-t is a megsemmisüléstől, s mi több, nem csak túlélte ezeket az éveket, de megérte, hogy korán felvázolt antiorbánista stratégiája fokozatosan az ellenzéki mainstreammé vált. Majd következett a főpolgármester-választás, amelyen meglehetősen rossz pozícióból indulva, egy törékeny ellenzéki párttámogatottság ügyes, az előválasztásokra épített megerősítésével, a kormánypropaganda ízléstelen lejáratásai ellenére végül nagyon komoly sikert ért el, majd szinte a semmiből kellett felépítenie egy működőképes városvezetést, a kormány állandó támadásai közepette, mikor is a nyakába szakadt egy brutális globális járvány, amelynek ürügyén a kormányzat folyamatosan keresztbe tett nekik. Most épp úgy tűnik, a járványt a fővárosi vezetés a távlatosabb városfejlesztési elképzelések mielőbbi megvalósítására fogja felhasználni. E politikai karriert egy dolog jellemez mindvégig: az ütésállóság. Amit tehát Orbán nem ért, hogy lehet valaki kocsmai verekedői gesztusok nélkül is erős, lehet szemüvegesen is makacsul reziliens és céltudatosan a céljai megvalósítására törő.

Orbán tévedése annál figyelemreméltóbb, mert valójában önleplező: ő maga sem az a könyékig disznóbélsáros politikai manipulátor és ugyanakkor napóleoni magasságokban mozgó politikai stratégia, aki könyörtelenül nyírja ki egyik politikai ellenfelét a másik után, a legkisebb hibára is kíméletlenül lecsapva, amilyenek szeretné láttatni magát. Idétlen dolog is lenne, ha nem így lenne, hiszen ez egy politikai karikatúra, nem egy valódi ember. A magyar autokrata csak azért látszhat önmaga karikatúrájának, anélkül, hogy nevetségessé válna, mert  szerencsés körülmények összjátéka folytán tehetsége és gátlástalansága elegendőnek bizonyult egy új önkényuralom kiépítéséhez és fenntartásához. Ám ennek hatásaként kialakult az a közmeggyőződés, hogy sikeres politika csak így folytatható, ahogy ő csinálja és ahogy magát láttatni akarja, másként nem, ezért riválisai között is elszaporodtak a zseb-Napóleonok, illetve azok, akiknek ehhez nem volt gyomruk, finnyáskodó, semmihez sem értő értelmiségieknek, réten szaladgáló hippiknek, romkocsmai bölcsészeknek kezdtek tűnni, akik nem értik az életet, nem értik a magyar valóságot. De éppen azzal, hogy a rezsim egyre nagyobb energiákat kezd beleölni abba, hogy mindhiába megpróbálja lejáratni, a miniszterelnök abszolút ellentéteként beállítani a főpolgármestert, megteremti annak lehetőségét is, hogy elhiggyük, igenis létezhetnek olyan sikeres politikusok, akik nem olyanok vagy még olyanabbak, mint ő, hanem teljesen mások. S megteremti ezzel a választási lehetőséget is a számunkra: olyan vezetőt akarunk-.e mint őt vagy valami másra vágyunk.

Van egy elméletem arról, min alapul Orbán Viktor tévedése Karácsony Gergellyel kapcsolatban: a Medgyessy-történeten. Medgyessy Péter ugyanis 2002-ben ugyanolyan váratlan győzelmet aratott Orbán fölött, mint amilyen hirtelen volt Karácsony Gergely fővárosi győzelme. Majd, bekerülve a miniszterelnöki pozícióba, látványosan szenvedett, teljesen elherdálta évtizedes presztízsét és csúnyán megbukott. A baj csak az, hogy Karácsony Gergely nem egy új Medgyessy. Ő nem egy régi elit tagjaként, korábbi érdemeire tekintettel és jobb híján lett vezető, hanem egy bő tíz éves szakadatlan politikai küzdelem során, amelyben több volt as személyes kudarc és frusztráció, mint amit egy hajdani vezető MSZMP-káder valaha el tudna képzelni. Sokkal több volt ebben a küzdelem, a nyilvános szereplés, a demokratikus politikai gyakorlatokban való tapasztalat. Medgyessy megtehette, hogy elunja és hazamegy, de Karácsony Gergely hivatásos politikus: belső motivációból, rengeteg nehézség és pofon, csalódás ellenére kellett, hogy talpon maradjon. A reziliencia, ha nem is az egyetlen feltétele a sikeres politikusságnak, de minden kétséget kizáróan a hosszú távú politikai túlélés záloga. Én őszintén csodálkoznék, ha hasonló körülmények között Medgyessy Péter tizenpár évet eltöltött volna a rendszerváltás utáni magyar politika élvonalában. Karácsony lehet ugyan szemüveges, de azt csak Orbán Viktor saját magáról rajzolt karikatúrája hihetné komolyan, hogy elég leverni a szemüvegét és majd sírva hazamegy. Ha ezt a valódi Orbán Viktor is elhiszi és nem csak egy hibás taktika részeként másokkal próbálja elhitetni, akkor sokkal, de sokkal nagyobb baj van a politikai ítélőképességével, mint gondolnánk.

Eszembe sem jut jósolni azzal kapcsolatban, milyen következményei lesznek ennek a tévedésnek Karácsony Gergellyel kapcsolatban. Hogy mire lesz elég, hogy a rezsim propagandája akaratlanul is a főpolgármester politikai megítélésének megerősítésén, karakterének elfogadtatásán dolgozik. Az idő majd eldönti. De ettől függetlenül szerintem mégis érdemes nem mindig - még ha akaratlanul is - a kormánypropaganda torzító szemüvegén át nézni a valóságot, hanem egybevetni azt azzal, ami valóban van. Az elkövetkező hónapokban erre, attól félek,. egyre több alkalmunk lesz. Rajtunk is áll, hogy élünk-e vele.

A bejegyzés trackback címe:

https://baloldaliliberalis.blog.hu/api/trackback/id/tr8815716722

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mimozka 2020.05.26. 12:02:14

Vérlázító, hogy mindent a nyakába akarnak varrni. Gyomorforgató, ahogy megpróbálják lejáratni, ha van sapkája azért, ha nincs azért...
Nem az a legény, aki üt, hanem aki állja. Úgy látom, egészen jól bírja az ütéseket.

FCUK29 2020.05.26. 14:40:32

teljesen tévesen ítélitek meg a helyzetet, ami nem baj, csak jó leszögezni.

karácsony akkorát bukott az elmúlt hetekben, amire rég nem volt itthon példa. pontosan azt mutatja, amit a kormánypártok ősszel mondtak róla: teszetosza, nem vállalja a döntéseiért a felelősséget, viszont amikor a parlament működik, ugye az előzetes károgással ellentétben, akkor a fővárosi közgyűlés baromira nem is ül össze, geri meg mint egy diktátor, dönt.

"Ma éppen Kásler miniszter emlegette fel a Pesti úti idősek otthona állapotát, hamisan azt a látszatot keltve, mintha az ilyen intézmények állapota nem a tíz éve korlátlan hatalommal rendelkező kormányzat és a tavaly októberig kilenc éven át regnáló, a rezsimmel szövetséges fővárosi önkormányzat eddigi tevékenységét minősítené, hanem a tavaly ősszel hivatalba lépett új főpolgármestert." ez meg különösen szép mondat, rögtön az elején, csak ugye a halottak nem tavaly haltak meg 45-en, hanem most, geri alatt, és nem áthúzódó problémába haltak bele, hanem egy aktuálisba.

Fu Manchu 2020.05.26. 22:38:36

@FCUK29:
"karácsony akkorát bukott az elmúlt hetekben, amire rég nem volt itthon példa."
Definiáld a "bukás" szót. Ugyanis még mindig főpolgármester. Esetleg közvélemény-kutatási eredményekre gondolsz? Forrás?

" a fővárosi közgyűlés baromira nem is ül össze, geri meg mint egy diktátor, dönt."
Mint ahogy minden más települési önkormányzat is így működik jelenleg.

" a halottak nem tavaly haltak meg 45-en, hanem most, geri alatt, "
Szerencsére más, nem fővárosi fenntartású idősotthonban nem halt meg senki. Ja de.

Ennyi béna csúsztatás egy sima kommentben. Jól fizet a Fidesz? :D

tóbiás71 2020.05.26. 22:38:42

Ha Karácsony a vacsorára érkezik , akkor a fideszesek (akik lenin fiúk ) addigra már a fél disznót ellopták.

citrix 2020.05.28. 11:50:01

Kásler Miklós (aki szerint csak be kell tartani a 10 parancsolatot és sokat imádkozni) a saját írásos/pecsétes utasításait is letagadta. Szerinte ő sose utasította a kórházakat betegek hazaküldésére, azt az orvosok saját felelősségükre tették önként. Csak ágyakat kellett felszabadítani (36000-et), beteget sose kellett hazaküldeni. Kásler nyilván úgy érti ezt, az ágyakat úgy is fel lehet szabadítani ha a beteg a kórházban marad. Valahol a folyosóra vagy a kórterem padlójára fektetik és máris szabad az ágy. Az orvosok a szemetek mert hibásan értelmezték a miniszter szavait, ráadásul a Hippokratészi esküjüket is megszegték. Ez a Kásler Miklós, ez fikázza a főváros szabadon megválasztott főpolgármesterét.