A baloldal nem mindig liberális, a liberálisok sem mindig baloldaliak. De ez egy ilyen blog.

BALOLDALI LIBERÁLIS BLOG

173. Alapvetőbb-e egy politikai gazdaságtani magyarázat mint egy rezsimelméleti?

2018. december 27. - FOUREY

Scheiring Gábor rendkívül érdekes cikket írt a Mércére az Orbán-rezsim természetéről. Fő célja az, hogy megmutassa, milyen politikai gazdaságtani alapjai vannak annak az autoriter rezsimnek, amelynek hatalmi-intézményi struktúrájáról és működési logikájáról már számos figyelemreméltó elemzés jelent meg (vagy van megjelenés alatt, tehetjük hozzá).

Scheiring a maga politikai gazdaságtani megközelítését, ha jól  értem, így nem elsősorban a szűkebben vett politológiai megközelítéssel szemben, hanem annak kiegészítéseként, mélyebben fekvő okainak feltárásaként fogja fel. Amikor tehát "autoriter felhalmozó államnak" mondja az Orbán-rezsimet, akkor ezt nem a Filippov-féle (Levitsky és Way elméletét Magyarországra alkalmazó) "kompetitív autoriter rezsim" meghatározással, a Bozóki-Hegedűs-féle "kívülről korlátozott hibrid rezsim" fogalmával (ami valójában szintén a Levitsky-Way elmélet alkalmazása) vagy a Szilágyi-féle "választásos önkényuralom" (ami meg Andreas Schedler elméletének alkalmazása, bár szintén idézi Levitskyt és Wayt) fogalommal szemben érvelve teszi.

Mit támad hát elsősorban? Egyrészt a kulturális magyarázatokat, másrészt a szerinte neoutilitarista állammodellen alapuló, a rendszerszintű korrupciót hangsúlyozó felfogásokat, mint a maffiaállam koncepciója, harmadrészt pedig a fejlesztő állam koncepcióját. Ezekkel, de talán elsősorban a fejlesztő állam felfogásával szemben tűnik Schering leghatározottabban kritikusnak és azzal szemben tűnik tézise, vagyis, hogy az Orbán-rezsim lényege egy olyan modell, amely egyáltalán nem egyedi, hanem több száz éves múltra tekinthet vissza és főleg olyan területeken  működik, ahol a kapitalizmus liberálisabb formái nem tudnak érvényesülni. Ennek lényege egyfajta koalíció bizonyos gazdasági érdekcsoportok és egy politikai elit között. Az állam a gazdasági érdekcsoportok támogatásáért cserébe rendszerszinten beavatkozik a gazdaságba olyan módon, hogy az a szövetséges  gazdasági csoportok körében jelentős tőkefelhalmozást tesz lehetővé. Az ebből adódó társadalmi feszültségekre a rezsim egyrészt az állam bürokratikus-fegyelmező funkcióinak kiterjesztésével, másrészt a politikai versengés szűkítésével reagál. Ennek pedig az lesz az eredménye, hogy ez az állam nem lesz képes igazán jelentős tőkefelhalmozást generálni hosszabb távon, csak átmenetileg, rövid távon fog tudni viszonylag stabil politikai berendezkedést kialakítani és fenntartani. Éppen ebben különbözik érdemben a fejlesztő államtól.

Őszintén meg kell vallanom, nem értek a politikai gazdaságtanhoz és amikor majd Scheiring Gábor könyve ki fog jönni, alaposabban megérvelve az itt vázlatosan kifejtett (és remélhetőleg általam nem teljesen eltorzítva visszaadott) tézisét, akkor sem leszek képes a politikai gazdaságtani összefüggéseket megfelelően felmérni. De mint olyasvalaki, aki a jelenlegi rezsim működésének más aspektusait (hatalmi és politikai etikai kihívásait) a maga szaktudása alapján igyekszik minél jobban megérteni, szeretnék négy rövid megjegyzést tenni ehhez az okfejtéshez, bízva abban, hogy ezekben nem terjeszkedem túl saját kompetenciám szűkös határain.

Először is, tökéletesen megértem azokat, akik nem értik Scheiring cikkét és azt mondják, hogy minek így túlbonyolítani azt, ami egyszerűbben is elmondható lenne. Nem mintha egyetértenék velük. Scheiring cikke ugyanis elsősorban nem az előadott tények szempontjából kínál radikálisan eltérő alternatívát az uralkodó felfogásokkal szemben, hanem azok sokszor implicit elméleti előfeltevéseit veszi célba, mint a maffiaállam felfogásával szemben vagy pedig az adott elmélet saját belső feltételeinek teljesülését kéri rajtuk számon a magyar példa esetében mint a fejlesztő állam felfogásával szemben vagy nem is direkten konfrontálódik velük, mint a rezsimelméleti magyarázatok esetében. Kell bizonyos jóindulat és megértésre törekvés, hogy valaki egy számára teljesen plauzibilis magyarázattal szemben egy másik elfogadhatóságát tegye mérlegre, azon az alapon, hogy az általa eddig preferált elmélet előfeltevései problémásak. Nekem nincs kifogásom Scheiring érvelésének logikájával szemben, de megértem, hogy ez sokakat irritál, mert ez egy elég konfrontatív retorika, ráadásul nem is a legkönnyebben átlátható formában.

A másik megjegyzésem, hogy Scheiring cikke ebben a formájában azért is elsősorban egy manifesztó és csak másodsorban argumentatív szöveg, mert bizonyos esetekben inkább csak megfogalmazza, de nem kifejezetten támasztja alá a kifogásait. Miközben például a fejlesztő állam fogalmával szemben ajánl egy tesztet, ami a magamfajta laikus számára is meggyőzőnek tűnhet, a maffiaállammal szembeni kifogása - annak neoutilitarista államfelfogása - meglehetősen obskúrusnak tűnik a kívülálló számára. Lehet, hogy igaza van, hogy a maffiaállam koncepciója elválaszthatatlan egy nagyon sajátos, piacpárti államfelfogástól, de hozzá nem értő létemre nekem teljesen védhetőnek tűnne a maffiaállam felfogásának  nem nyersen utilitarista változata is. Persze önmagában véve nem probléma, hogy a cikk nem egy egész könyv és így nem vetekedhet egy egész könyv árnyaltságával és adatgazdagságával, sőt, azt sem merném állítani, hogy manifesztóként nem tanulságos szöveg. Kifejezetten fontos gondolatnak látom, hogy az Orbán-rezsim egy olyan forgatókönyvet követ, amely a világ más részein is ismerős és hogy ilyen értelemben semmiképpen sem egyedi anomália, hanem egy a maga nemében racionális politikai stratégia terméke, amelynek ráadásul a korlátaira is kiválóan rámutatnak a nemzetközi párhuzamok. Milyen egy jó társadalomtudományi magyarázat, ha nem ilyen?

A harmadik megjegyzésem, hogy manifesztóként viszont el kell fogadni, hogy csak korlátozottan alkalmas meggyőzésre. Ha például bizonyos mértékű gyanakvással szemléli valaki a szöveg ideológiai előfeltevéseit és/vagy, ha mint jómagam, azt gondolja, hogy egy politikai gazdaságtani megközelítés nem biztos, hogy egy rezsimelméleti megközelítéshez képest alapvetőbb belátásokhoz vezet, legfeljebb más területekre fókuszál, akkor maradhat benne némi irritáció a szöveg elolvastán. Mert hiszen, mivel járul hozzá ez a leírás ahhoz, hogy az Orbán-rezsimet ne elsősorban egy politikai projektnek lássuk, amely kontingens politikai folyamatokon keresztül, egy sajátos politikafelfogást, politikai karaktert követve folyamatosan terjesztette ki a politikai kontrollt a társadalom mind több területére és korlátozta a politikai versenyt a média, a gazdaság, oktatás, a többi társadalmi szféra területén ambivalens módon: fenntartva egy plurális homlokzatot, de érdemben manipulálva a játékszabályokat a maga javára? Én - bevallom - nem látom ezt az elemet ebben a rövid leírásban és az a gyanúm, hogy az inkább Scheiring politikai gazdaságtani előfeltevéseiből - mindenekelőtt abból, hogy a gazdaság lenne az alapja a politikának - következik, mint másból. Ha pedig elfogadjuk, hogy Orbánéknak nem csak hatalmi, de közpolitikai céljai is vannak, akkor pedig az a gyanú merül fel a magamfajta laikus olvasóban, hogy a fejlesztő és a felhalmozó állam közötti különbség vajon nem elmosódóbb-e, mint azt Scheiring manifesztója sugallja.

Végül a negyedik megjegyzésem arra vonatkozik, hogy Scheiring megfogalmaz néhány praktikus tanácsot a rezsim elleni küzdelemmel kapcsolatban. Nekem kifejezetten rokonszenvesek a tanácsai (egy részüket többször is ajánlottam a Mérce és az ÉS olvasóinak figyelmébe), de őszintén szólva nagyon esetlegesnek látom ezen tanácsok kapcsolatát gondolatmenete érdemi részével részével. Ez meglehet, hogy nem is probléma, de engem egy kicsit zavar, hogy ezeket a tanácsokat Filippov Gábor vagy Szilágyi Anna is éppúgy adhatta volna, mint Bozóki András, Pogátsa Zoltán vagy Magyar Bálint. Igazán örültem volna, ha a cikk kicsit jobban összeköti ezeket a javaslatokat saját elemzésével, hogy jobban láthatóvá váljék annak egyedi karaktere.

Én mindenesetre örülök, hogy van ez az írás, ahogy jó volt Jávor Benedek, Nagy Zsófia, Rafael Labanino, Varga Gergő, Jámbor András vagy Kapelner Zsolt (és mások) írásait is olvasni. Ha minden egyéb szempontból rendkívül lehangoló is volt 2018, ez az év végi intellektuális felpezsdülés némi vigaszt jelent számomra.

A bejegyzés trackback címe:

https://baloldaliliberalis.blog.hu/api/trackback/id/tr5614517354

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.