A baloldal nem mindig liberális, a liberálisok sem mindig baloldaliak. De ez egy ilyen blog.

BALOLDALI LIBERÁLIS BLOG

161. Mibe talált bele Orbán?

2018. augusztus 08. - FOUREY

Fekete Balázs írt egy nagyon furcsa cikket az Azonnalin és arra gondoltam, hogy milyen érdekes, hogy nem sok értelme van annak, amit ez a minden bizonnyal nagyon okos ember írt. Igyekszem röviden le is írni, miért gondolom így.

Ha jól értem, az írása arról szól, hogy nagyon betalált egy generációnak Orbán Viktor, amikor szembeállította a 68-as és a 90-es generációt, valamint, hogy ez egy közép-európai élmény, mert itt volt törés a 90-es évek és ő, Fekete Balázs ezt személyes élményei alapján meg tudja erősíteni és végül, hogy a 90-es évek élményeinek kibeszélésével szerinte megújíthatók lesznek a repetitív és unalmas hazai közéleti viták, mert a ma problémái a 90-es években gyökereznek. 

Ez nagyon jól hangzik. Csakhogy...

1. Ha jól értem, Fekete Balázs 98-ban érettségizett. Hogy ez őt mennyiben teszi a 90-es évek generációjának tagjává, azt nem tudom. 98-ban érettségiztem magam is. Politikai emlékeim a 80-as évekbe nyúlnak vissza, még egész kicsi gyerekként hallottam apámtól, hogy Kádár öreg és nem érti már a világot. Emlékszem a vízlépcső körüli szenvedélyekre. Emlékszem a Kádárt leváltó pártértekezletre, Grósz Károly felemelkedésére, Németh Miklós szereplésére, a kerekasztal-tárgyalásokra, Nagy Imréék újratemetésére, Kádár halálára, a köztársaság kikiáltására, a négyigenes népszavazásra, a Dunagate-re.  A 90-es választások éjszakájára (az SZDSZ-nek szurkolt a családom), Antallra, Borossra, Kónyára, a paktumra, a taxisblokádra, az őszi önkormányzati választásokra, a maratoni parlamenti közvetítésekre és egy sereg más dologra, amik még mind-mind az első szavazásom előtt történtek. Jól emlékszem a román forradalomra, a marosvásárhelyi eseményekre, az Öböl-háborúra, a délszláv háborúra, a Kurírra, a Népszabadságra, a Nemzeti Sportra, a labdarúgó válogatott hosszú nyeretlenségi sorozatára, a Fradi BL-szereplésére, az Antall halálakor megszakított Kacsamesékre, mindenféle hülye tévésorozatokra, reklámokra, Friderikusz-showra, Szomszédokra, Familia Kft-re, a médiaháborúra, Horn autóbalesetére, a nagykoalícióra, Kunczéra, Békesire, a Napkeltére, a bunkofon kifejezésre, a diáktüntetésekre, a Bokros-csomagra, a harag napjára, Csurkára és még hosszasan sorolhatnám. Ráadásul a 90-es évek fontos szerepet töltöttek be az életemben: a családom hirtelen elszegényedett (az állami kamattámogatás elvétele az OTP-hitelünktől vágott a földhöz minket), a szüleim elvesztették a munkájukat, később költöztünk is és így tovább. Aztán bekerültem egy pesti elitgimnáziumba és megismerkedtem egy egészen másfajta világgal, amelyben ma is élek. De vajon ennek alapján a 90-es évek generációjához tartozom-e? Attól függ.

2. Attól függ például, hogy Orbán Viktor oda tartozik-e. Mert fiatalemberként az ő generációja kezdte alakítani a politikát a 90-es években. Kezdetben persze még az öregek, meg a középkorúak előttük álltak, de a hatásukat már az elejétől nehéz lenne tagadni. A 90-es évek Magyarországát -  velünk, kisiskolásokkal ellentétben - ők valóban formálták. De talán ők is csak a 2000-es évek generációja, hiszen 98-ban jutottak kormányzóhatalomhoz és 2010 óta végrehajtott politikai tetteiket is legkönnyebben a 1998-2002 közötti tapasztalataikra adott válaszként lehet megmagyarázni. A 90-es évek generációja talán mégiscsak inkább Tölgyessy és TGM, Lengyel László és Matolcsy György, Budai György és Fenyő János, Bokros Lajos és Surányi György, György Péter és Farkasházy Tivadar, Havas Henrik és Feledy Péter, Torgyán József és Medgyessy Péter, nem annyira Orbánék és főleg nem mi.

3. Számomra a 70-es években születettek - akikhez két hónap alapján magam is sorolom - a 2006 után megjelent új politikai törekvéseket képviselik. Ők voltak azok a Jobbikban és az LMP-ben kezdtek politizálni és nem a 90-es évekre, hanem a 2000-esekre keresték a megoldást. A 94 után fokozatosan kialakult és 2006-ra már elviselhetetlennek érzett kétblokkrendszer ellen lázadtak, annak undorító, velejéig korrupt vonásai ellen lázadtak és ezért kerestek új utakat. Nekik a gyurcsányferi és az orbánviktor ugyanannak a vérprofi, tartalmatlan, agyonspinnelt, agyonmarketingelt, a politikát mosóporeladásként felfogó, tartalmatlan, fröccsöntött, a Puch-Simicska háttéralkukra épülő politikai világnak voltak a képviselői. A Jobbikosok talán kezdetben kevésbé utálták a Fideszt, az LMP-sek esetleg egy kicsit kevésbé a baloldalt, de mindkét párt és a bennük bízók tömege egy új, egy radikálisan fiatalabb és tartalmasabb politika felé próbált utat törni. Lehet persze azt mondani, hogy az általuk látott problémák a 90-es évek problémái. De az a helyzet, hogy ennek a problémának a 2000-es évekre Orbán és Gyurcsány együtt voltak a szimbólumai és nem véletlenül. Hiszen sokak szemébe akkor úgy tűnt, ezek egyforma gazemberek, bár a szocik korruptsága, a kibontakozó gazdasági válság és a 2006 őszi rendőri erőszak az épp kormányzó szocialistákkal volt könnyebben azonosítható. Az is igaz, hogy nem mindenki csatlakozott persze ennek a két pártnak az útkereséséhez. Egyfelől voltak, akik ifjúkonziként, mandineresként, konzervatóriumosként, kommentárosként keresték az erkölcsi és politikai megújulás útját és ha nem is a Fidesz seggébe bújva, de annak társutasaként dolgoztak, s nekik a baloldali szkülla tűnt a jövőbe vezető úton haladókra leselkedő legnagyobb veszélynek. Másfelől voltak olyanok, köztük jómagam is, akik mérsékelt baloldaliként vagy liberálisként úgy érezték, hogy egy égő szekérvárban rekedtek, amelyből a vezérek már kilovagoltak, magukra hagyva a talpasokat és akik maradtak, azok a füsttől könnyezve és a mindinkább elharapózó zűrzavar közepette küzdenek a normalitás világának fennmaradásáért. Ahol a normalitás az alkotmányos demokráciát, a többpártrendszert, a jogállamot és a piacgazdaságot jelenti, ahol van hely a vélemények pluralitásának és van helye a társadalmi szolidaritásnak. E normalitást, sokáig úgy tűnt, a szélsőjobboldal kharübdisze fenyegeti elsősorban. Nekik, nekünk, a legnagyobb sokk az volt, hogy 2010 után kiderült, a szélsőjobboldali kharübdisz valójában Orbán Viktor. Minekünk idővel a 2002 utáni riogatás Orbánnal egyre inkább túlzásnak tűnt, a 90-es években szocializálódottak hisztériájának. Minekünk még 2006 után is legfeljebb csak hányingerünk volt Orbántól, félni nem féltünk tőle, főleg a Gyurcsány-Orbán tévévitabeli leszereplése után. Minekünk ugyanis a rettegés, a hiszterizált közélet, a jobb- és baloldal kölcsönös démonizálása a kilencvenes évek sajnálatos emléke volt, míg a 94 után fokozatosan kiépült kétblokk-rendszer profi és sivár politikai világában a rettegés csak a politikai marketing eszközének tűnt. Mi még 2010-ben is azt hittük, ha nem is mindannyian, de nem kevesen, hogy na, eljön végre a konszolidáció ideje és majd utálni fogjuk, ami jön, de nem baj, mert a baloldali pártok leszerepeltek és bármilyen sajnálatos is, de valójában megérdemli a jobboldal, hogy megszerezze a kormányrudat egy időre. Minket inkább csak az aggasztott, hogy a konzikhoz, a jobboldali radikálisokhoz és a zöldekhez sem volt semmi közünk, viszont új politikai otthonra nem számíthattunk. Roninok lettünk. Én nagyjából ilyesféle embereket ismerek a 70-es években születettek, 2006 után politikai nagykorúságot elértek között, szocit, gyurcsányistát alig (legalábbis olyat, aki ma is az lenne). 

Szóval emiatt van, hogy énnekem egy 98-ban érettségizett egészen egyszerűen nem képviseli hitelesen a kilencvenes évek generációját. Akkor se, ha mint jómagamnak, a Bádogdob Oskar Matzerarthjához hasonló az emlékezete. Énnekem egy 98-ban érettségizett legfeljebb azt az elcseszett, 2006 után eszmélt, az MSZP-Fidesz kétblokk-rendszer ellen lázadó generációt képviseli valamelyest hitelesen, amelynek óriási a morális és politikai felelőssége amiatt, hogy segített lebontani a korrupt kétblokk-rendszert, de nem tudott hiteles alternatívát kínálni a kiépülő orbáni autokráciával szemben.

Éppen emiatt viszont émelygés fog el, ha erre a generációra gondolok. Minekünk valószínűleg külön bugyor van  fönntartva a pokolban ezért a mulasztásunkért és ne legyen illúziónk, nincs második esélyünk. Orbánék és a 90-es és 2000-es évek politikai generációjából szerveződött slepp szilárdan kézben tartják az országot és egész rendszert építettek maguknak, és miközben még mindig a szüleink nemzedéke ellen vívják a 80-as évek óta a háborújukat, mégis gátlástalanul azt hazudják bele a képünkbe, hogy ők a jövő és mi, a 2006 utániak vagyunk a múlt, csak mert nem velük vagyunk ebben a háborúban. Mögöttünk viszont röhejes módon már ott nyomulnak a huszonévesek, akiknek viszont már tényleg öregek vagyunk, unalmasak és irrelevánsak és akik kurvára leszarják, mi volt a 90-es években, mi volt 2002-ben, sőt, nekik már a kibaszott 2006-os tévészékházostrom is történelem. Ők már a világgazdasági válság, az amerikai birodalom hanyatlása és az Orbán-rezsim nemzedéke, akik lassan már hírből sem ismerik a kapitalizmust, a valódi többpártrendszert, a sajtószabadságot. 

Szóval Orbán nekem biztosan betalált, ha nem is vagyok semmiféle kilencvenes generációhoz tartozó, ahogy érzésem szerint  Fekete Balázs sem lehet az. De akkor is tény, hogy Orbán nekem is nagyon betalált. A gyomorszájam tájára. Úgy, hogy alig kapok levegőt.  

A bejegyzés trackback címe:

https://baloldaliliberalis.blog.hu/api/trackback/id/tr4414169887

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Fourey: Mibe talált bele Orbán? 2018.08.10. 12:13:01

Az aggasztott, hogy a konzikhoz, a jobboldali radikálisokhoz és a zöldekhez sem volt semmi közünk, viszont új politikai otthonra nem számíthattunk.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Waldi! 2018.08.09. 09:02:17

"E normalitást, sokáig úgy tűnt, a szélsőjobboldal kharübdisze fenyegeti elsősorban. Nekik, nekünk, a legnagyobb sokk az volt, hogy 2010 után kiderült, a szélsőjobboldali kharübdisz valójában Orbán Viktor. Minekünk a 2002 utáni riogatás Orbánnal túlzásnak tűnt, a 90-es években szocializálódottak hisztériájának. Minekünk még 2006 után is legfeljebb csak hányingerünk volt Orbántól, félni nem féltünk tőle. Minekünk ugyanis a rettegés, a hiszterizált közélet, a jobb- és baloldal kölcsönös démonizálása a kilencvenes évek sajnálatos emléke volt, amiből 94 után fokozatosan épült ki az MSZP-Fidesz-tandem kétblokk-rendszere, amiben a rettegés nem volt komolyanvehető, csak politikai marketing eszköznek tűnt. Mi még 2010-ben is azt hittük, hogy na, eljön végre a konszolidáció ideje és majd utálni fogjuk, ami jön, de nem baj, mert talán a baloldali pártok leszerepeltek és megérdemli a jobboldal, hogy megszerezze a kormányrudat egy időre."

Ezt sohasem értettem. Én is ugyan ennek a generációnak vagyok a tagja, de 1993 után pontosan lehetett látni, hogy Orbán kicsoda, micsoda. De ha valaki nem látta, akkor a 1998-2002 közötti kormányzás után hogy gondolhatta bárki is, hogy Orbán nem veszélyes, hogy nem kell félni tőle? Akkor még ügyelt arra, hogy a báránybőr rajta legyen, de ugyan az a végtelenül sérült személyiség volt, aki a pszichózisát rátolja az országra, aki remeg a hatalomért és nincsenek gátlásai, és mindehez megvan a tehetsége és a kitartása. Hogy hihette bárki, hogy Orbán alkatilag képes a konszolidációra?

tothh · http://polizis.blog.hu 2018.08.10. 13:57:09

Érdekes ez az egész jelenség. Az óta gondolkoztam rajta, amióta elhangzott ez a beszéd. Egyik oldalról, én nem nagyon hiszem, hogy ennek a '90-nek valamiféle relevanciája lenne a rendszerváltoztatásokon kívül. És itt kezdődnek konkrétan a problémák. Orbánék igencsak kettős módon állnak a rendszerváltozás kérdéséhez. Egyrészt, ahogy a posztban is remekül le van írva, ő is egyik fő aktora a rendszerváltozást követő polarizált kétblokk-rendszernek. Tehát, kb. 2008-2010-ig ő mint ennek a főszereplője jelent meg. Ezzel szemben utána, éppenhogy a rendszerváltozással szemben határozza meg magát és a politikáját. Hallgatólagosan de azt állítják, hogy az 1990-es rendszerváltozás el lett baltázva (más szóra gondoltam), és az ő küldetésük, hogy ezt korrigálják. Ennek következtében ez ellentmond a Tusványosi beszédben elmondott '90-es generáció szerepének.
Másik irányból azonban Orbán nemcsak fő aktora, hanem egyik létrehozója is volt a rendszerváltozás rendszerének (vö. 1989-es Kerekasztal). Sőt, a jelenlegi hatalmi berendezkedés, az "Orbán-rezsim" (c. Körösényi András) is a rendszerváltozás rendszerére épült rá. Nem megszüntetve azt, hanem kihasználva annak mind intézményes oldalát (ld. "kétharmad-problematika", ami tipikus kerekasztalos termék), mind a politikai konzekvenciáit. (amíg a régi "ballib" az ellenzék akár egy kisebb szelete is, a polarizációt kiválóan alkalmazza, saját táborát egybentartva).
Szóval az egészben dupla ellentmondás van.

Burpi Turpi 2018.08.10. 13:57:29

Én 81-ben születtem, de Te nagyon ügyes lehetsz,ha néhány ( 6-9 évesen) már ennyi dologra emlékszel....:". Emlékszem a vízlépcső körüli szenvedélyekre. Emlékszem a Kádárt leváltó pártértekezletre, Grósz Károly felemelkedésére, Németh Miklós szereplésére, a kerekasztal-tárgyalásokra, Nagy Imréék újratemetésére,"
Vicc.
Vízlépcsőre emlékszem,mert nagynénémék (is) csinálták. De a többire NEM. Ja beugrott az üveges Coca Cola is....
De ha mindre emlékszel,akkor igen jó memóriád van.
De ne haragudj nem hiszem el

Megyko · http://www.szinkronrendezo.blog.hu 2018.08.10. 13:57:36

jó volt ez a poszt!

elolvastam az eredeti Fekete Balázs cikket is, és számomra is jóval egyértelműbb az itteni korszakolás, hiszen ha egy évtizedhez feltétlen generációkat kötünk, vagyis belemegyünk ebbe a retorikai csűrés-csavarásba, akkor tényleg az adott évtized politikailag aktív szereplőihez, ne pedig az akkor "feleszmélőkhöz" kössük a korszakdekádokat.

másrészt azért Fekete Balázstól megkérdezném, hogy Orbánnak mi szüksége van arra jelenleg, hogy "dicsérjék", amiért ismét sikerült két generációt kvázi szembeállítania. ez igazából nem egy nagy vízió, hanem egy politikai-retorikai fordulat, egy jó szöveg.

harmadrészt sok probléma gyökere a kilencvenes években van, de szerintem meg nagyon nincs mit arról beszélni. Azt írja Fekete Balázs, hogy "beszéljük meg". Szerintem nincs mit megbeszélni. Mert szerintem meg 2004. május 1-jéről kellene beszélni, mert akkor nyitották ki a csapokat, amelyekből 2018-ra a politikai a vagyoni elittel összefonódva egy hatalmi tömbbé vált. Ezzel egyszerre béklyózva és fejlesztve az országot, roppant ellentmondásosan. A kilencvenes évek legfeljebb egy előjáték, maffia-prológus volt.

aachi 2018.08.10. 13:58:05

én 4 évvel öregebb vagyok, ezért kétlem hogy neked a 80as évek politikailag megvan, 10 éves korod előttről beszélünk ugye. és akkoriban te németh miklós felemelkedésével foglalkoztál ? :)

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2018.08.10. 14:00:44

@Burpi Turpi: Nem hinném, hogy ez ügyesség volt. Egyszerűen sokat tévéztem, a családomat érdekelte a politika, nekem meg ilyen a memóriám. Pont azért írtam le ezeket a dolgokat, hogy jelezzem, attól még nem vagyok a 80-as évek politikai nemzedékéhez tartozó, hogy emlékszem dolgokra.

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2018.08.10. 14:07:11

@aachi: Komolyan, te arról írtál egy kommented, hogy szerinted azért nem lehet igaz, hogy ezekre a dolgokra emlékszem, mert te nem? Cuki!

Ha értetted volna a Bádogdobos utalást, aminthogy az életkori előnyöd ellenére láthatóan nem értettél, akkor tudhattad volna, hogy pont arra céloztam önironikusan, hogy valahol vicces, hogy milyen sok 80-as évekbeli emlékem van.

Valójában pedig semmi meglepő nincs ebben. Sokat tévéztünk, a szüleimet érdekelte a politika, nekem meg jó a memóriám. 6 évesen már azt is tudtam, hogy a marathoni csatát a görögök nyerték a perzsák ellen. És akkor mi van? Egy csomó mindenre, ami nem érdekel, tegnapról sem emlékszem, 2010 utánról sem, 2000 utánról sem.

Pont azért említettem a nyolcvanas évekbeli példát, mert a vitapartneremmel ellentétben én tisztában vagyok vele, hogy 79-esként nem tartozom a 90-es évek politikai nemzedékéhez se, pedig már a 80-as évekből is emlékszem dolgokra.

aachi 2018.08.10. 16:34:03

@FOUREY: nem csak nekem szúrt ez szemet, lehet hogy kivételesen jó a memóriád, de ki a fenét érdekel ez 10 éves kora előtt ? engem 89ben kiküldtek a könyvtárból mert röhigcséltem amikor a TVben néztük a köztársaság kikiáltását :) kádárt leváltó értekezletet is fura, hogy írod, azt biztos nem média jelenlétében csinálták.

orbán handabandázásán meg felesleges ennyit agyalni, szokás szerint saját félreértelmezésben adja elő a fogalmakat, orbán természetesen a saját 68as vagy mittomén milyen generációjába tartozik.

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2018.08.11. 08:54:22

@aachi: 1. "de ki a fenét érdekel ez 10 éves kora előtt ? ngem 89ben kiküldtek a könyvtárból mert röhigcséltem amikor a TVben néztük a köztársaság kikiáltását :) "

Továbbra sem értem, miért vagy ezen fennakadva. Engem érdekelt annyira, hogy megmaradjon a fejemben, és akkor mi van? Tarts nyugodtan gyökérnek. Kit érdekel? :)

2. "kádárt leváltó értekezletet is fura, hogy írod, azt biztos nem média jelenlétében csinálták."

Fura, hogy azt hiszed, hogy nem mondták be a tévében. :)

3. "orbán handabandázásán meg felesleges ennyit agyalni,"

Fekete Balázs handabandázásáról szól ez a poszt, nem Orbánéról és arról, kiknek milyen politikai tapasztalatai vannak és milyen politikai felelőssége. Ízlés kérdése, hogy FB cikke mennyi agyalást ér meg, de szerintem az, hogy 10 millió magyar állampolgár személyes politikai élményei milyen eltérő generációs tapasztalatokká állnak össze és ez miként befolyásolja a politika alakulását, azért viszonylag fontos kérdés. Persze az örökkévalóság szempontjából semmi szir-szar emberi ügy nem fontos :)