A baloldal nem mindig liberális, a liberálisok sem mindig baloldaliak. De ez egy ilyen blog.

BALOLDALI LIBERÁLIS BLOG

157. A NER mint esztétikai probléma

2018. június 04. - FOUREY

Minden politikai probléma egyúttal esztétikai probléma is, miért is ne lenne az? Nem akarok valami nagyon mélyértelmű dolgot mondani ezzel, s aki nem érti, mire gondolok, annak alighanem fölösleges magyarázni.

Ahogy a House of Cards is egy szar politikai dráma, úgy a NER is az, csak az előbbit félbe lehet hagyni, legkésőbb a második évad közepén, mindenféle rossz érzés nélkül, a NER-ről meg egyelőre nem bír az ember elkapcsolni (bénaságból? hazaszeretetből?), csak addig nem nézi, amíg alszik vagy kimegy a WC-re vagy a konyhába egy pohár kakaóért. Mire visszajövök, még mindig megy és még undorítóbb, felháborítóbb, kiábrándítóbb, unalmasabb, logikátlanabb mint volt.

Nézem például ezt a videót:

...és önkéntelenül arra gondolok, már megint, hogy istenem, mi a szar ez? Hogy süllyedhettünk idáig? Eszembe jut az is, hogy talán Esterházy Péter értené. Jobban is nálam. A 80-as évek végéről szóló publicisztikáiban, a langyos pezsgőről és a kihűlt káposztáról írva egy nem kevésbé kiábrándító és egyúttal ijesztően ismerős világról tudósított. De persze, ki tudja, mit gondolna? Aztán meg arra gondolok, hogy ez egyszerre a Kádár-kor paródiája és a 90-es évekbeli posztkádári értelmiségi világé is. Ez itt Szárszó újratöltve. De nem is az ereje teljében lévő Szárszó, hanem a kifáradó, ellaposodó Szárszó. Öregedő, önelégült, mégis frusztrált, üres és taszító arcokat látok, pózolást és fontoskodást.

A legrosszabb fajta politikai műfaj az efféle maró gúnyra épült, mindenféle szerethetőséget, emberi gesztust nélkülöző, karikatúraszerűen elrajzolt alakokkal dolgozó, hideg és kisszerű szatíra, ahol minden valami másnak a paródiája, klisé, közhely. Az evvel a baj, hogy az emberi kisszerűség efféle monoton bemutatása undort és csömört vált csak ki az emberből, nemesebb érzelmeket nem. Még dühöt sem, nemhogy lelkesedést. Holott az anyagban benne van egy tragédia lehetősége is. Elvégre mégiscsak egy nemzet süllyed el itt. De hogy ezt átélhessük, ahhoz több emberire, több mélységre lenne szükség, több őszinteségre. Ezek a bohócok, kisszerű intrikusok, haldokló nénik szájából a műfogsort kilopni kész tolvajok és beteges hazudozók viszont sok mindennek elmondhatók, csak épp tragikus figuráknak nem. Úgyhogy, mivel viccesnek sem elég viccesek, a NER uralkodó esztétikai minőségének megmarad a csömör. És a diszkrét hányásíz a szájban.  

 

A bejegyzés trackback címe:

https://baloldaliliberalis.blog.hu/api/trackback/id/tr314022736

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.