A baloldal nem mindig liberális, a liberálisok sem mindig baloldaliak. De ez egy ilyen blog.

BALOLDALI LIBERÁLIS BLOG

155. Underwood Anett és Molnár Frank

2018. május 19. - FOUREY

Tegnap játszódott le az elmúlt napok egyik legbizarabb belpolitikai jelenete: miután létrejött a most már teljesen nyíltan a liberális demokrácia játékszabályait semmibe vevő, gesztusaiban is a versengő tekintélyelvű rezsimeket idéző parlament és megalakult az autoriter rezsim kormánya, az egyik ellenzéki képviselő, Bősz Anett abszurd körülmények között kilépett a Párbeszéd eleve teljesen képtelen módon létrejött frakciójából.

Ez eredetileg 3 párbeszédesből (hogy pontosan kikből, az majd a mandátumvisszaadások után dől el), 1 MLP-tagból és egy vattaszerepben átültetett MSZP-s politikusból lett összerakva azzal a nem túl felemelő céllal, hogy egy úgynevezett frakciószövetség keretében lehetőség szerint a lehető legtöbbet hozza ki a jogszabályok keretei között egy kétharmados kormánytöbbség árnyékában működő baloldali ellenzék helyzetéből úgy pénzügyileg, mint a bizottsági helyek elosztása és a parlamenti munka alakulására való befolyás tekintetében.

Bősz arra hivatkozott (miközben állítólag elfelejtette értesíteni a frakcióvezetőt, Szabó Tímeát), hogy az MSZP megsértett egy megállapodást és így nem tudja a liberális értékeket képviselni, amire válaszként a Párbeszéd (volt) frakcióvezetője azt mondta, hogy az MLP képviselője így is jól járt volna a neki juttatott jogokkal és pénzzel.

És Szabó azt is mondta, hogy az MLP elnöke egy politikai élősködő.

Ugyanakkor a szocialisták elismerték, hogy valóban volt valami megállapodás Molnár Gyula és az MLP között, de azt nekik nem kell megtartani és az egész a pénzről szól. Majd napvilágot látott egy irat, ami egy pénzügyi megállapodást tartalmazott, s azon nem csak Molnár, de Karácsony Gergely aláírása is szerepelt.

Szóval a P is pontosan tudta, hogy milyen megállapodást nem tartanak meg.

Ugyanakkor az is felmerült, hogy a megállapodás eleve jogsértő lett volna. Ami szórakoztató megvilágításba helyezi mindhárom párt szakértelmét és az MLP elképzeléseit arról, hogy mit jelent a "liberális értékek képviselete".

Nem is beszélve arról, hogy legyünk őszinték, az MLP nem egy létező párt és ha nem állapodnak meg velük annak idején a párbeszédesek és a szocik, se történt volna semmi, mert hozzávetőlegesen nulla szavazatot vettek volna el tőlük az MLP támogatói (érdemes analógiaként megnézni az MLP-nél nagyságrendekkel szervezettebb Együttre leadott szavazatok elképesztően alacsony számát, ami még a sokat látott szakértőket is meglepte).

Mi a szar volt ez? De komolyan...

Lehet mondani, hogy a politika mindig mocskos. Hogy mindig érdekek mozgatják a politikai szereplőket. Hogy nem lehet elvárni tőlük, hogy nagyvonalúan és elegánsan oldják meg a közös dolgaikat. És azt is lehet mondani, hogy a saját nézőpontjából mindenki racionálisan viselkedett, még ha ez kívülről nézve máshogy is nézhet ki. De azért érdemes figyelembe venni két apróságot:

1. A magyar baloldali ellenzék elképesztően és felháborítóan sikertelen. Három zsinórban elszenvedett katasztrofális vereség, összezuhant politikai támogatottság még akkor is gyalázatos produkció, ha tudjuk, hogy nem demokrácia az, amiben élünk, hanem valami más, valamiféle hibrid rezsim. Hiszen a teljesítmény nem csak ahhoz képest gyalázatos, hogy milyen lehetne egy demokráciában, hanem ahhoz képest is, hogy mit kellene tenniük egy autoriter rezsimben. Egy nagy rakás szar, amit elértek, mondjuk ki nyíltan. Ez a teljesítmény aztán nem szolgálhat igazolásul semmilyen pitiáner, kiábrándító, kisstílű, gecista politikához. Ha nagy politikai sakkjátékosoknak képzelik magukat, szeretném emlékeztetni őket, hogy még Machiavelli sem azt mondta, hogy bármi belefér a politikába, hanem, hogy aki sikert ér el, annak utólag majd elnézik, hogy milyen eszközökkel érte el a sikereket.

2. Ráadásként valójában önbecsapás azt mondani, hogy csak a siker számít, az odavezető út nem. Hogy egy focis analógiát mondjak (hogy ennél komplikáltabb példával ne is próbálkozzak): valóban van olyan csapat, amelyik nem törekszik szép játékra, csak győzelemre, de egyrészt nem minden csapat engedheti ezt meg magának, mert a közönsége nem biztos, hogy elviseli, másrészt egyáltalán nincs direkt összefüggés a csúnya, élvezhetetlen játék és az eredményesség között. Attól még, hogy egy csapat csak rombol és rombol, még simán kaphat 10 gólt. És van olyan is, nem is ritkán, hogy egy csapat látványos játékkal ér el győzelmeket zsinórban. Egy politikai oldal, amely már több mint tíz éve képtelen lelkesíteni a választókat, nem biztos, hogy jó úton jár, ha újra és újra kicsinyesnek, visszataszítónak, kiábrándítónak, fantáziátlannak, szarrágónak, képmutatónak, a rezsimnek lefekvőnek, önsorsrontónak, az anyjukat is eladni késznek, lúzernek, naivnak, ostobának, teljesen alkalmatlannak, kínosnak, vállalhatatlannak, tehetetlennek, nyomorultnak, féregnek, szarházinak, megélhetési politikusnak, bábnak, üresfejűnek, álságosnak, álszentnek, amatőrnek, tehetetlennek, semmibevehetőnek, komolytalannak, súlytalannak, rossz szakmát választottnak, leváltandónak, érdektelennek, felháborítónak, botrányról botrányra vergődőnek, a fontos dolgokkal nem foglalkozónak, intrikusnak, bohócnak, szánalmasnak, bénának, közröhej tárgyának, a szavazatunkra méltatlannak állítja be magát, mert azt hiszi, hogy ilyen a politika. Valójában a politika sokféle és ez a politika láthatóan nem válik be az ellenzék baloldali részének.

Azon túl, hogy Frank Underwood egy mesefigura (erre amúgy a Momentumosok figyelmét is fel szeretném hívni, bár ők ennek az ügynek nem érintettjei, viszont épp most úgy néz ki, hogy a baloldalon megürül a hely a következő versenyző számára, amire ők aspirálnak), akinek a történetét nem kellene nagyon komolyan vennie annak, aki sikeresen politizálni tervez ellenzékben, érdemes azt is figyelembe venni, hogy Puch László, Tóth Csaba, Horváth Csaba, Molnár Gyula vagy Fodor Gábor nem is nagyon álmodhatnak Underwood sikereiről, szóval lehet, hogy nem tőlük kellene eltanulni a politikai know-how-t. Ezt ugyanúgy üzenném a P, mint a MSZP és az MLP nagyreményű 40 környéki és alatti politikusainak.

Én szóltam előre.      

A bejegyzés trackback címe:

https://baloldaliliberalis.blog.hu/api/trackback/id/tr2613867138

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cycmen 2018.05.20. 15:30:08

Jó a szó tesó. :D
Másfél hét alatt két botrány szép teljesítmény. A ragasztgató, kitiltott Tordai egyértelművé tette hogy képviselőként is tartja a megszokott színvonalat. Bősz Anett, aki arról híres hogy nem tűri az anya megszólítást pedig szétcsesz egy frakciót, amiben esetleg érdemi munkát is lehetett volna végezni. Így marad a bábozás, molinózás kivonulás, beszélgetős műsorban szereplés.
Tényleg nincs semmi céljuk ?

berne 2018.05.20. 15:32:43

Annyit még hozzátennék, ha megengeded, hogy a P-nek pontosan akkora támogatottsága volt-van, mint a liberálisoknak.
Eleve nem volt érthető, hogy az mszp miért állt össze velük, kockáztatva, hogy nem lesz még a tíz százalék.

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2018.05.20. 15:34:59

@berne: A helyzet annyiban bonyolultabb, hogy az MSZP azt hitte, kell nekik egy miniszterelnökjelölt kívülről és a P-nek van pár politikusa, még polgármestere is.