A baloldal nem mindig liberális, a liberálisok sem mindig baloldaliak. De ez egy ilyen blog.

BALOLDALI LIBERÁLIS BLOG

153. Április a kegyetlen

2018. április 15. - FOUREY

Hát itt élünk. Már egy hete és még ki tudja meddig. Nem volt éppen eseménytelen hét és két esettel szeretnék röviden foglalkozni most, mert nagyon sokat elmondanak arról, hogy hol is van az "itt", ahol élünk.

A Figyelő és a "Soros-zsoldosok" listája

Az értelmiségi közvéleményben nagy figyelmet kapott, s egyúttal széleskörű nemzetközi visszhangot is kiváltott az a tény, hogy a Figyelő közzétett egy névsort neves értelmiségiekről, civilekről, akiket "Soros-zsoldosoknak" nevezett. Ez a történet azért különösen érdekes, mert nagyon sokat elárul arról, hogy mi az alapvető baj az Orbán-rezsimmel. 

1. A cikket hevenyészve állították össze, a nevek között alig van kapcsolat, ugyanakkor tartalmaz halott embereket és több mai vagy egykori fideszes is szerepel rajta.

2. A szerző álnevet visel, s korábban szintén Soros-témában közölt cikkeket írtak alá ezzel az álnévvel.

3. A cikk egy a kormányhoz közel álló lapban jelent meg, amelynek tulajdonosa a baloldali és liberális értelmiséget engesztelhetetlenül gyűlölő, maga köré alternatív jobboldali kört gyűjtő Schmidt Mária (hajdan Orbán belső kritikusa, akit azonban Orbán előbb megfegyelmezett, végül visszaengedett a kegyeibe és aki azóta is igazi stréberként teljesít túl).

4. A "Soros-zsoldosok listája" a választások előtti abszurd és gyűlölködő kormánypropaganda kedvenc témája volt, így a megszólalás akkor is figyelemreméltó, ha azt feltételezzük, hogy ez a "lista" nem egy hiteles beszámoló a kormány által esetleg az ellenségeiről vezetett listáról, csak egy megfélemlítés céljából  közzétett névsor. Különösen azért, mert a kormányközeli média köztudottan kézivezérelt és közvetlenül szolgálja a kormány érdekeit. És ezt ma már a kormányoldal sem tagadja, csak cinikusan röhög azon, ha valaki ezt kritizálja.

5. Egy másik kormányközeli orgánum, a Magyar Idők a választások előtt egy civil szervezet ellen egy gyanús "leleplező cikket" tett közzé, amelyhez egy izraeli magánt titkosszolgálat szolgáltatásait vette igénybe. Az is beilleszkedett a "Soros-hálózat" elleni kormányzati kampányba. Mivel a kormánypárti média kézivezérelt, dermesztő belegondolni, hogy a "Soros-zsoldosok listája" ugyanúgy lehet a kormányhoz közel állók magánakciója, amely csupán szellemiségében illeszkedik a kormánypropagandába, mint éppenséggel egy központilag elrendelt akció. A cél mindenképpen alantas.

6. A választások előtt, március 15-én maga a miniszterelnök is "elégtételt" emlegetett ellenfelei ellen. S ha esetleg valaki nem tudná, mire gondolhatott Orbán Viktor, ne aggódjunk, a hívei ezt úgy fordították le, hogy az internetes kommentekben "hazaárulást" emlegettek a "Soros-hálózat" embereivel kapcsolatban. Ha tehát egy ilyen listát egy kormányközeli lap közöl, akkor nagyonis ésszerű arra gondolni, hogy itt a rezsim emberei valóban megfélemlítési céllal tették közzé a listájukat.

7. Mivel a "Soros-zsoldosok" között ellenzéki pártvezetők is vannak, civilek is, de a  kiemelt célpont a CEU, amit a rezsim betegesen gyűlöl, s mert a választások előtt a kormányzat nem volt hajlandó a CEU helyzetét rendezni, ezért nagyon is ésszerű arra gondolni, hogy a rezsim ismét üzent a CEU dolgozóinak, hogy okuk van félni. Mivel a CEU-t egyfelől védi az Egyesült Államok, a kormányzat viszont ki akarja üldözni, nem vitás, hogy az egyik cél az egyetemi dolgozók idegeinek felőrlése.

8. Megdöbbentő az intézményes visszhang szinte teljes hiánya. A lex CEU ellen még seregnyi intézmény tiltakozott, a lista ellen már csak pár száz magánember és egy-két kisebb tanszék. Ez nagyon sokat elmond arról, hogy miként süllyedünk egyre mélyebbre a mocsárba.

9. Az egyik legvisszataszítóbb jelenség a Professzorok Batthyány Körének nyilatkozata a témában, aminél undorítóbb szöveget a legsötétebb totalitárius idők óta nem nagyon írtak Magyarországon. Akit érdekel, keressen rá, én be nem linkelem ide. Hányok tőlük.

10. Páran azt mondják, hogy mindez csak ártatlan provokáció. Én is így gondolom. Schmidt lapja egyszerűen csak azt akarta elérni, hogy páran rosszul aludjanak és mások pedig kétszer meggondolják, miket mondanak ezentúl. Az igazán nem ártatlan provokáció majd az lesz, amikor a CEU ellen törvényt hoznak vagy kommandósokat küldenek a civilekre. Oh, wait...

11. A Figyelő egyik tulajdonosát Ungár Péternek hívják. Tudom, a helyzet jogilag ennél bonyolultabb, de szerintem laikus nyelven, jogilag pontatlanul azért le lehet ezt így írni anélkül, hogy eltorzítanánk az igazságot. Érteni vélem, miért van nehéz helyzetben ebben az ügyben. Azt is simán elhiszem, hogy létezik valamilyen legitim magyarázat arra, miként lehet az LMP elnökségi tagságát összeegyeztetni azzal, hogy valaki a NER egyik oligarchája, sőt, közvetlenül be van kötve a rezsim legszűkebb vezetésébe. Próbálok ehhez a kérdéshez empátiával hozzáállni, de nagyon nehéznek találom és nehéz nem arra gondolni, hogy ez így morálisan kényes és politikailag több mint aggasztó helyzet. 

A szombat esti tüntetés

Felemelő hangulatú és méretű tüntetés zajlott le szombat este Budapesten és ez komolyan elgondolkodtatott arról, hogy vajon mennyire indokolt a magam mélységesen pesszimista helyzetértékelése. Nem merek ítéletet hozni, csak felsorolok néhány szempontot, ami eszembe jutott:

1. Kurva sok ember volt. Többen, mint a Békemeneten és aligha kevesebben, mint a netadós tüntetésen. 

2. A tömegben rengeteg fiatal volt és úgy tűnt, alapvetően a középosztály képviselteti magát.

3. Politikailag meglehetősen heterogén ez a tömeg. A Momentum mellett például az Attac és a Jobbik is jelen volt és nem tudtam szabadulni attól az érzéstől, hogy a tömeg számottevő részét teszik ki a Jobbikosok (ami nem meglepő, tekintve a népszerűségüket a fiatalok között). Ennek van egy bizonyos értelemben előremutató oldala: hogy egy, a hajdani baloldali és liberális mainstream ellenében megszületett szubkultúra 2006 óta épülő falai hirtelen leomlottak és a személyes találkozás valószínűleg sokakban rendített meg sztereotípiákat mindkét oldalon a másik oldallal szemben. És van egy meggyőződésem szerint tragikus oldala is: az orbánizmus és anti-orbánizmus már régóta a magyar politika egyik fontos törésvonala volt, most pedig úgy tűnik, hogy minden más törésvonalat eltűntet. Ez nem csak a kiszámíthatatlan következményei miatt aggasztó, hanem a magyar politika ijesztő tartalmi kiüresedésének bizonyítékaként is. Lehet persze azzal vigasztalni magunkat, hogy ez végre lehetőséget ad majd arra, hogy valódi kérdésekről kezdjük beszélni és én azt is látom, hogy egy elsöprő túlerejű orbánista ellenféllel szembeni félelmük és gyűlöletük miatt találkoznak össze egymástól különböző, szedett-vedett csoportok. De az csak a Star Wars-filmekben vagy a Braveheartban szokott biztató jel lenni, ha az egyik oldal ilyen kétségbeesett és tanácstalan, a valóságban sajnos nem feltétlenül egy igazságos mesevilágban élünk, ahol a hollywoodi dramaturgia vastörvénye mindig a gyengébbek győzelméhez vezet.

4. A tüntetés szervezői egy elég világos agendát követtek: magukat a Fidesz váci szervezetének senkizős videójára utalva senkiknek mondták, nyomatékosan hangsúlyozták többük vidéki hátterét, illetve a baloldali és liberális körön kívüliségét, szóhoz juttatták az elmúlt évek leghangosabb fideszellenes győzelmének kivívóját, a hódmezővásárhelyi polgármestert, meghirdették az antiorbánista pártok teljeskörű összefogásának igényét, kinyilvánították, hogy a választás mindenképpen csalás volt, akkor is, ha az esetleges eljárási hibák szerepe nem volt döntő, mert az elmúlt évek politikája maga csalással ért fel, s ezért új választást is követeltek. Azt is meghirdették egyúttal, hogy addig lesznek új tüntetések, amíg el nem érik a céljaikat. A módszerek is újak voltak: a beszédek kifejezetten megpróbáltak érzelmekre hatni és aktivizálni a tömeget, amit az tetőzött be, hogy szokatlan módon a himnuszénekléshez nem volt felvétel, a tömegnek magának kellett énekelnie a tüntetés végén. Minden szervezési amatőrizmus ellenére ez egy nagyon világosan átgondolt és koherens program volt. Én a magam részéről három dolgot látok ebben:

- maximálisan szkeptikus vagyok a végtelenített tüntetések meghirdetésével kapcsolatban: az efféle mozgalmaknak általában megvan a maguk rövid életciklusa;

- nehezen hiszem el, hogy az ellenzéki pártok felvállalnák ezt a programot, hiszen alapjában véve ellenérdekeltek és emiatt nem hiszem el, hogy még ha látszólag bele is mennének, valójában ne dolgoznának a terv megvalósulása ellenében legalább titokban;

- fennáll a veszélye, hogy végül a szervezők maguk fognak mozgalommá szerveződni, az pedig eddig mindig rosszul sült el 2010 óta mint a Milla esetében is.

5. Nem gondolom, persze, hogy a pártok ne találhatnának maguknak teret ebben az új helyzetben:

- a Momentum máris nagyon intenzíven jelen volt és láthatóan toborzásra használta az eseményt. Mivel az ő szervezetük még nagyon új, dinamikus és mozgalomszerű, nincs beállva (pl. nem ellenséges a viszonyuk a Jobbikkal, de velük ellentétben az övék egy alapvetően mérsékelt politikai erő) és nincs semmilyen politikai viszonyban a Fidesszel, ezért elvileg ők igazán alkalmasak lehetnének arra, hogy becsatornázzák ezt az elégedetlenséget; 

- a Jobbik, ha nem omlik össze, akkor választhat, hogy ezen az úton indul tovább, mint a legnagyobb ellenzéki erő és mint egy egyébként is erősen mozgalmi jellegű szervezet, s lehet egy új antiorbánista tömegmozgalom fontos szereplője;

- az LMP ugyan a jó eredménye ellenére épp története egyik legmélyebb válságát éli, de ha azon túllép, maga is nyilván akarhat jelentősen bővülni: márpedig itt van egy mindenre kész tömeg, amelynek van valamiféle identitása is: az antiorbánizmus;

- a DK mint a színtiszta antiorbánizmus egyik korai előfutára, tulajdonképpen jól illene ebbe a mozgalomba, bár persze Gyurcsány Ferenc személye maga a legfőbb akadálya egy antiorbánista népfrontnak; 

- az MSZP valójában halott, így ha valaki a hullát újra akarja hasznosítani, megpróbálhatja ezen az úton elindulva tenni.

6. A kormányközeli média elképesztő módon tálalta az eseményt: előzetesen heccelődtek, gúnyolódtak és félelmet keltettek (igen, ezeket mind!), majd, meghökkenve a látottakon, az agyonhallgatás mellett döntöttek. Így ma erősen kérdéses, hogy valójában tudják-e Magyarországon, mekkora tömegdemonstráció is zajlott Budapesten nemrég.

Hát így telnek nyomorú napjaink. Maradunk itt vagy egyszer majd továbbmegyünk?

A bejegyzés trackback címe:

https://baloldaliliberalis.blog.hu/api/trackback/id/tr4413836464

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.