A baloldal nem mindig liberális, a liberálisok sem mindig baloldaliak. De ez egy ilyen blog.

BALOLDALI LIBERÁLIS BLOG

143. Csorog alá az üres árok

2018. március 22. - FOUREY

Ahogy közeledik a választások napja, úgy növekszik a hisztéria az ellenzéki együttműködés körül. Ezt egyre csökkenő érdeklődéssel és egyre nagyobb derűvel figyelem. Az alábbiakban azt szeretném röviden elmondani, miért javaslom ezt az attitűdöt mindenki más számára is.

1. A Fidesz majdnem leválthatatlan jelenlegi körülmények között és így nagyjából a káosz és a korrupt diktatúra között lehet választani. A magam részéről a káoszt választanám. Úgy vagyok ezzel, mint Tyrion Lannister a halállal. A káosz tele van lehetőségekkel, míg a diktatúra túlságosan kiszámítható.

2. A baloldali ellenzék nem szervezte meg magát az elmúlt nyolc évben, úgyhogy önmagában nem kínál érdemi alternatívát a Fidesz ellenében. Nincs olyan út a Fidesz legyőzésére. amely akár a régi baloldal, akár az új baloldali formációk számára váltópárti szerepet teremthetne 2018-ban. Haragszom, de tudomásul veszem.

3. Ebbe beletartozik az is, hogy nem sikerült közös platformot teremteni egy látványos megállapodás keretében való együttműködésre sem. Azért nincs összefogás, mert nincs rá lehetőség. Haragszom emiatt is, de most már ezzel kell együttélni.  

4. Tökéletesen megértem a marakodó ellenzéki pártok viselkedését. Személyes frusztrációk, irracionális félelmek, racionális politikai megfontolások keverednek itt. Megértem és leszarom.  

5. Megszületőben egy olyan együttműködési forma, ami sokkal hatékonyabb, mint egy színpadias megegyezés: az apró bizalomerősítő gesztusok és látványos hisztik közepette formálódó koordináció, aminek három előfeltétele van: a, az antiorbánista törésvonal minden más politikai törésvonalat keresztbe metsző ereje, b, a hódmezővásárhelyi eredmény jelentette erős hangulatváltozás, c, az idő szorítása. Ezt akár biztatónak is tekinthetem, minden szomorú következménye mellett is.

6. Sajnos, odáig süllyedtünk, hogy ma a magyar politika az orbánisták és az antiorbánisták közötti küzdelemre egyszerűsödött. Ez érthetővé teszi minden olyan politikai szereplő groteszk és émelyítő vernyogását, aki őszinte érdekből vagy nemes meggyőződésből másfajta jövőt képzelt el magának és az országnak. De ahogy egyetlen csatában sem maradhat változatlan a haditerv az ellenséggel való találkozás pillanatától kezdve, úgy a politikában is tudomásul kell venni, hogy nem az történik, amit mi akarunk, hanem, amit a többiekkel együtt el tudunk érni.

7. Az új antiorbánista koalíció (ami egy alacsony szervezettségi szintű néppártként is felfogható) lényegileg különbözik a 2014-es összefogástól: az a régi baloldal nem minden siker nélküli kísérlete volt az új baloldali alternatívák bedarálására, ez a mostani koalíció viszont a teljes politikai spektrumot átfogja. Mindenki, akinek kurvára elege van, az definíció szerint antiorbánista. Ettől ők még nem kell, hogy szeressék egymást és az se kell, hogy ne tartsák a többi antiorbánistát közveszélyes őrültnek vagy bűnözőnek. Sőt, még hasznos  is, mert így sokféle szavazó szavazhat erre a koalícióra anélkül, hogy ezt akarná tenni. A párthisztik részben a ő hisztijeiket ismétlik meg, afféle nagy össztársadalmi drámaterápiás foglalkozás keretében. S persze a lehetséges hasznon túl az is tény, hogy úgy született meg ez a koalíció, hogy senki se akarta. Nem a pártok és nem is a választók hozták létre ezt a koalíciót, hanem az élet. Ez egyfelől nagyon vicces, másfelől nagyon, nagyon szomorú.

8. Amikor azt mondom, hogy az élet hozta létre ezt az antiorbánista koalíciót, akkor úgy értem, hogy a Fidesz csinálta, akarva vagy nem akarva azzal, hogy képtelen volt visszafogni magát és mindenáron minden szinten örökre be akarta magát betonozni a hatalomba. A hibrid rezsim létrejötte olyannyira leszűkítette az ellenzék mozgásterét, hogy bármennyire is kapálózhatnak, rugdosódhatnak, szidhatják egymás anyját, valójában mind egy csónakba kerültek: amellyel vagy átjutnak a túlpartra vagy hagyják, amíg a körülöttük úszkáló cápák szépen egyesével levadásszák őket. Ha a Fidesz megbukik most, akkor ezért a hübriszért hamar utoléri őket a politikai végzet bosszúja és akkor jókat fogok röhögni rajtuk. Ha hatalmon maradnak, akkor meg megyünk együtt a levesbe.

Valahol persze az is vicces lesz. A szomorú dolgok mindig viccesek is valahol. Mélyen. Nagyon, nagyon mélyen.

 

       

A bejegyzés trackback címe:

https://baloldaliliberalis.blog.hu/api/trackback/id/tr6313766128

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.