A baloldal nem mindig liberális, a liberálisok sem mindig baloldaliak. De ez egy ilyen blog.

BALOLDALI LIBERÁLIS BLOG

125. Csikorgó fogaskerekek

2017. június 21. - FOUREY

Legalább 2010 óta, de főleg, mióta láttam az ellenzéki pártok megdöbbentően alacsony taglétszámait (itt), foglalkoztat az a kérdés, hogy miért olyan piszok nehéz egy működő pártot létrehozni.

Valójában ez a dolog még ennél is sokkal régebben érdekel, hiszen a "borzalmas tagságtól" való félelem a rendszerváltás óta része a demokratikus magyar politika gyakorlatának, engem pedig a rendszerváltás időszaka kutatóként, magánemberként is mindig izgatott. 2010 ebben az érdeklődésben annyi változást hozott csak, hogy a régi baloldali pártok összeomlottak és az újak hihetetlen nehézségekkel néztek szembe, mikor megpróbáltak a Fidesszel szemben érdemi alternatívát nyújtani. Ha eddig megengedő is lehettem magamban a pártelitek tagságellenességével szemben, mert egy stabilnak látszó, kétblokk-rendszer alakult ki a 2000-es évekre itthon a magyar politikában, a 2010 utáni helyzet személyesen is fontos kérdéssé tette, hogy miként lehet működő pártot csinálni. 

Írtam már erről többször általánosságban. Egy egész sorozatot szenteltem például a 2014 előtti ellenzéki formációk kudarcának itt a blogon (1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10), foglalkoztam az LMP dilemmáival (itt és itt) és amellett is érveltem többször, hogy miért volna most szükség egy alaposan megszervezett pártra 2018-ra (itt, itt és itt).

Az eddig leírtakhoz szeretnék most egy újabb kiegészítést tenni, ami arról szól, hogy még ha csinálna is valaki egy pártot, milyen pitiáner kisszerű gondokkal fog szembesülni. Mindezt nem azért írom, hogy bárkit kiábrándítsak. Épp ellenkezőleg, szerintem fontos tudni, mi vár ránk, különben elkerülni sem tudjuk ezeket a csapdákat.

Íme néhány, rendszertelenül elősorolt nehézség:

1. Mindenki hülye, igen, te is

Azt hiszem, mindenki, aki csak érintőlegesen foglalkozott politikával (és idesorolom az osztálykirándulás szervezését, a családi ügyek megvitatását és a társasházi lakógyűléseket is), az szembesült már ezzel a problémával. Tényleg mindenki hülye. Elfogult, felületes, monomániás, nárcisztikus, sértődékeny, elfoglalt, türelmetlen, nagyképű, önző, buta, agresszív, érzéketlen, hálátlan. Ez származásra, nemre, életkorra, iskolázottságra, vagyoni és jövedelmi helyzetre stb. tekintet nélkül mindenkire igaz, amennyiben olyan helyzetbe kerül, hogy másokkal kell közös ügyeket intéznie. Erre nincs semmilyen gyógymód, egyszerűen csak tudomásul kell venni. Ha nem így volna, akkor nem lenne szükség politikára vagy mindannyian egy megvalósult utópiában élnénk. Az egyetlen dolog, amit tenni lehet, hogy az ember nem vár el túl sokat, de amit akar, azt igyekszik okosan, ravaszul és rugalmasan elérni. Ha meg nem megy, hát nem megy.

2. A szakértő szerint egy szar vagy

Ez ugyanúgy igaz a politikai tanácsadóra, aki a politikából él és mélyen meg van győződve róla, hogy a politikában lévők mind degenerált majmok, csak sajnos nélkülük nem megy, mint a szakpolitikusra, aki mindig meg van róla győződve, hogy az ő vesszőparipája a legfontosabb dolog és a politika sokkal jobb lenne politikusok nélkül, vagy, mint a pártpolitikában mindig elkerülhetetlenül kialakuló (lásd még Michelst és az "oligarchia vastörvényét") belső körbe tartozó vezetőkre, akik szerint senki se akar dolgozni, senki se ért semmit, mindig mindenki türelmetlen és rabolja az ember drága idejét. Mondanom sem kell, mindannyiuknak igazuk van. Csak azt nem szabad elfelejteniük, hogy a demokratikus politika a szavazókról és aktivistákról szól és ha valaki nem képes lelkesíteni az aktivistáit, az nem fog szavazókat se szerezni. Főleg nem eleget. És mivel egy mai magyar ellenzéki párt kicsi és jelentéktelen, a lelkesedést valóban szó szerint kell érteni. Érdekekre ugyanis ezek a pártok csak nagyon absztrakt értelemben tudnak apellálni. Nincs és nem is lesz mögöttük pénz, hogy pártgépezetet rakjanak belőle össze, mint ahogy a Fidesz teszi és ígérni sem tudnak túl sok mindent. Így marad a lelkesedés, amiből pedig az következik, hogy hiába van igaza a szakértőnek, hogy egy szar vagy, mégiscsak elemi érdeke, hogy úgy tegyen, mintha te volnál a világ legillatosabb szardarabja, amit legszívesebben egész nap maga mellett tartana, különben meg fogod unni és hazamész, ő meg reménykedhet benne, hogy rákerül egy "Összefogás 2018" lista befutó helyére.

3. Mindenkinél jobban tudod, de valamiért ezt mások nem értik

Aki politikai aktivizmusra adja a fejét, az egyrészt nem százas, mert a drága idejét, érzelmi energiáit áldozza egy hülyeségre, ahol jó eséllyel semmit sem nyer közvetlenül és közvetve is csak keveset. Ha mégis politizálni kezd, akkor erős belső indíttatással kell rendelkeznie vagy gyorsan elmegy a kedve az egésztől. Ha pedig valaki ennyire sokat áldoz valamire, akkor számítani kell rá, hogy azt hiszi, hogy tudja, hogy mit hogy kellene csinálni. Ha pedig mindezt egy új ellenzéki pártban teszi, akkor a kritikai érzéke is roppant fejlett. Így aztán hamarosan záporoznak az ötletek, jönnek a kritikus megjegyzések, szaporodik a frusztráció és jönnek a lezárhatatlan és időrabló viták. Amire végleges megoldás persze nincs, hiszen az aktivisták energiáit valahol le kell vezetni, de ugyanakkor persze muszáj valamit tenni, hogy ez a jelenség ne romboljon szét egy pártot. Az egyik logikus következmény az oligarchia már emlegetett vastörvénye, vagyis, hogy létrejön egy pártelit, kifejezetten a belső folyamatok kontrollálására, a másik pedig, hogy ezek gyorsan rühellni fogják az eliten kívülieket. Hogy mindez ne vezessen az aktivizmus hanyatlásához, arra van szükség, hogy a pártelit mégiscsak hagyjon helyet a teljesen öncélú vitáknak, amelyekben kielégülhet az emberek azon igénye, hogy okosabb lehessen másoknál és persze az sem árt, ha kialakulnak azok a mechanizmusok, amelyek nem csak top-down, de bottom-up kommunikációt is lehetővé tesznek párton belül és a párttagok tenniakarását értelmes célokra fordítják. És akkor nem csak azt érezheted, hogy jobban tudod, de tényleg időnként tudhatsz dolgokat jobban.

4. Mit nem lehet ezen érteni?

Egy párt sosem homogén belülről. Vannak régiek és újak, belsősök és külső körösök, aktívak és passzívak, jófejek és idegesítőek, akik együtt isznak, fociznak, cigiznek és akik nem stb.. Pillanatokon belül pártzsargon is születik, az egyes területeken dolgozók között még speciálisabb tolvajnyelv alakul ki, amit a bennfentesek félszavakból is értenek, a többiek meg nem. És ez azokat is idegesíti, akik értik és azokat is, akik nem. És persze abból is lesznek frusztrációk, hogy a belső kommunikáció elkerülhetetlenül a zsargont követve fog zajlani, mert m,indig mindenki időhiányban lesz (és mert mindenki hülye, természetesen), amit persze sokan nem fogak érteni. A legtöbb üzenet még véletlenül sem azt fogja jelenteni, amit a felületes szemlélő beleérthet vagy egyszerűen csak érthetetlen lesz. Ezért sok kérésre nem érkeznek majd megfelelő válaszok, sok válaszra nem érkezik majd megfelelő visszajelzés és így tovább. Mindez mindenkinek az idegeit pattanásig feszíti és kialakít egy olyan hangulatot, amit leginkább a fenti "te egy szar vagy" és "én jobban tudnám, de" kifejezésekkel lehet leírni. Bármilyen szervezet hatékony működésének feltétele az, hogy az ilyen szükségképpen előálló válsághelyzeteket kezelni tudja. De ráadásul egy párt még rosszabb is mint egy civil szervezet, egy cég vagy egy társasházi lakóközösség, mert a játékszabályok nem véglegesen rögzítettek, a célok nem pontosan definiáltak, a szerepek nem rögzítettek. Ilyen körülmények között pedig ember legyen a talpán, aki nem hagyja ott a fenébe az egészet vagy nem csinál egy 10 személyes pártot magának és a legszűkebb baráti társaságának.

Köszönöm a figyelmet. :) 

A bejegyzés trackback címe:

https://baloldaliliberalis.blog.hu/api/trackback/id/tr6212610967

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hmmm... 2017.06.22. 09:25:19

Hát igen... mennyivel egyszerűbb az, ha csak a saját elefántcsont tornyunkban élünk, mert mi kurvára tudjuk... legfeljebb később majd kicsit pofára esünk, de az majd _akkor_ lesz :-)

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2017.06.22. 09:26:03

@TOPGUN: Köszönöm ezt a roppant értékes kommentet.

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2017.06.22. 09:28:22

@Hmmm...: Mivel a posztban még véletlenül sem szerepelt az az állítás, hogy jobb elefántcsonttoronyban élni, kicsit tanácstalan vagyok a kommenteddel kapcsolatban. Mit akartál vele mondani? :)

Hmmm... 2017.06.22. 22:18:40

@FOUREY: Én pedig valamiért azt gondoltam, hogy végig holmi elefántcsonttornyokról beszéltél... viszont a túl sok magyarázat is árt :-)

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2017.06.22. 22:20:57

@Hmmm...: Nem tagadva a jogod arra, hogy bármit úgy érts, ahogy neked jólesik, mégis felhívnám a figyelmed arra, hogy a szövegben NEM szerepelt az elefántcsonttorony kifejezés. És nem azért, mert nem ismerem ezt a szót. :)