A baloldal nem mindig liberális, a liberálisok sem mindig baloldaliak. De ez egy ilyen blog.

BALOLDALI LIBERÁLIS BLOG

123. Trianon 97

2017. június 05. - FOUREY

Valahogy úgy alakult, hogy az én családom emlékezetében a 20. század két legnagyobb nemzeti tragédiája nem kapott személyes jelentőséget. Nem őrizte meg a hagyomány a trianoni határokon túlról elszármazott ősök emlékét és se közel, se távol nincsenek zsidó rokonaim. Ami ehelyett nekünk jutott, az a többi oldal a történelemkönyvben: az első világháborúban elesett oldalági rokon, két nagyapa katonaként a második világháborúban, hadifogságban meghalt oldalági rokon, földosztásban néhány évre megkapott pár hold föld, ötvenhatos disszidens fiatalok, munkástanácsi tag nagymama.

Mindez nem azt jelenti, hogy számomra ne jelentene nagyon sokat Trianon vagy a holokauszt, hanem, hogy számomra mindez kizárólag a nemzeti történelem perspektívájából értelmezhető, szemben olyan ismerőseimmel, akiknek rokonai vesztek el munkaszolgálatosként, a gettóban vagy Mauthausenben vagy jöttek haza Auschwitzból vagy akiknek a családja a két világháború környékén jött át a mai Magyarországra vagy később, hosszú kisebbségi sors után.

Nem gondolom, hogy az ő emlékeik valóságosabbak az én történeti tudásomnál vagy fordítva, csak, hogy tudom, a személyes/családi emlékezet sokszor más megvilágításba helyez dolgokat, más dolgokkal szemben tesz érzékennyé, mint a nemzeti történelem. És ez így is van jól. Édesanyámnak például 56 az a pillanat volt, amikor kislányként le kellett menni a pincébe ("megint", mert a nagyanyám a pincében töltötte a terhességét 1944-45 fordulóján), nagymamámnak pedig a második világháború az volt, amikor konzervet kellett enni, pincében kellett lakni, aranyékszerért venni "a parasztoktól" tejet a kisgyerekeinek, a szovjet katonáktól rettegni.

De az én Trianon-élményem, mondom, nem ilyen természetű. Számomra Trianon a következő dolgokat jelenti:

1. A dualista Magyarországnak, ennek a sok tekintetben példaértékű, de súlyos belső feszültségektől terhes társadalomnak az összeomlását és a Horthy-rendszer képében hamvaiból főnixként, sokkal rosszabb (befelé fordulóbb, szegényebb, frusztráltabb, kisebb és ostobább) formában való újjászületését. Trianon egyszerre egy évszázados álom vége (a régi nagy magyar királyságé) és egyúttal egy évszázados álom beteljesülése (a független Magyarországé). Lehet siratni a régi Magyarországot és nem kizárt, hogy háború nélkül fenn lehetett volna még egy ideig tartani, de ne legyenek illúzióink, a vesztes világháború eleve megpecsételte a sorsát és hát semmi garancia nincs arra, hogy idővel egy másik történelmi kataklizma nem vezetett volna el a bukásához, elvégre ez egy etnikailag erősen heterogén ország volt. Amit itt vesztettünk, azt nem kis részben visszakaptuk a nemzeti függetlenség elnyerésével. Igaz, ennek ára egyebek között a Horthy-rendszer lett és az a végzetes út, amely a második világháborúig vezetett. 

2. A Monarchiának, ennek a maga nemében lenyűgöző túlélőképességgel rendelkező, több évszázad óta a térség életét meghatározó, ugyanakkor belső ellentmondások sokaságát felhalmozó és folyton a megsemmisülés szélén tántorgó birodalomnak a dicstelen végét. Kár lenne tagadni, hogy a Monarchiának semmilyen racionális oka nem volt kirobbantani egy világháborút: sem értelmes katonai, sem politikai céljai nem voltak, a hadserege nem volt alkalmas erre a háborúra és a vereség esetén csak nagyon rossz dolgok várhattak rá. Milliók halálával fizetett a Monarchia politikai és katonai elitje totális csődjéért. Olyan emberek okozták ezt, mint egy szenilis császár és király és egy magát katonai zseninek képzelő, terveiben a valósággal csak laza kapcsolatban lévő vezérkari főnök, valamint egy az adott helyzetben teljesen csődöt mondó felsőszintű politikai döntéshozatali mechanizmus. Ha ez a háború nem tör ki, a Monarchia talán még ma is létezhetne, bár simán lehet, hogy már rég szétesett volna. Talán jobb lenne a világ, ha még létezne, talán nem. Én többnyire inkább sajnálni szoktam, amit elvesztettünk általa, de kénytelen vagyok elismerni, hogy a Monarchia egy meghatározó történelmi pillanatban irtóztató politikai hibát követett el és ennyiben mindenképpen megérdemelte a sorsát.  

3. A teljes magyar politikai elitnek a leszereplését, kezdve a Monarchia vezető rétegéhez tartozókkal, folytatva azokkal, akik a háborús vereség láttán pánikszerűen az ellenzék kezébe adták a hatalmat és rájuk tolták a felelősséget és az ellenzék különféle csoportjaival, amelyek teljesen felkészületlenül és hihetetlenül ostobán vezették az országot az őszirózsás forradalomtól a kommünig, valamint a kommünbe magát felelőtlenül belevető sokféle értelmiségivel és baloldali politikussal egészen a Horthy-rendszert megalapító liberális, konzervatív és szélsőjobboldali csoportokig. Nem vagyok egészen érzéketlen a korabeli politikusok jótulajdonságaira, a helyzetüket is részben megértem, de ettől még tény, hogy nincs egyetlen politikai csoport sem, amely egyértelműen megérdemelné az elismerést. Nem is érzem fairnek, hogy bárkit külön-külön hibáztassanak Trianonért. Trianon egy kollektív csőd eredménye, amelyben Tisza Istvántól Károlyi Mihályon és Jászi Oszkáron át Kun Béláig, Horthy Miklósig, Apponyi Albertig és Bethlen Istvánig mindenkinek hasonló súlyú a felelőssége. Mindenkinek persze más és más felelőssége van, mert más és más pillanatban hoztak döntéseket és ezért erényeik és hibáik is másként festenek, de végső soron tettük minden ugyanafelé: Trianon irányába mutatott. 

4. Milliók számára földindulásszerű, egyéni tragédiák sokaságát okozó változást az életkörülményeikben. Kisebbségi sorsba kerülést, elveszett egzisztenciákat, vagyonokat, elvesztett perspektívát, szétszakított családokat, sokaknak menekülést, leromló életkörülményeket, az egész világ kifordulását a sarkaiból. Amit az első világháború egy egész generációnyi férfi számára jelentett néhány éven át, azt Trianon a hajdani hátország lakóinak milliói számára hozta el egyszer s mindenkorra: hogy az életük felfordult és többé nem lehetett ugyanúgy élni mint korábban. És persze azt is látni kell, hogy milliók számára mindez elfogadhatatlanul igazságtalan volt. Mint valami természeti katasztrófa vagy az istenek bosszúja, úgy sújtott le rájuk. Nem lehetett figyelmen kívül hagyni, de beletörődni sem. Ha valakik, akkor velük szemben maximálisan megértő vagyok, még az emberi gyengeségeik és ballépéseik iránt is. 

5. Zsákutcás magyar politikát Trianon után. A Horthy-rendszer nagyon szerencsétlen módon reagált Trianonra. Bár értéktelem, hogy egyfajta stabilitást hozott és ha apró lépésekben is, de némi változást is, de közben belekormányozta az országot nem csak a második világháború katasztrófájába, de az abból való kiszállás lehetetlenségébe is. Bármit is gondoljunk a megelőző negyedszázadról vagy az 1944. március 19. után történtekről, de nehezen vitatható tény, 1944. október 15-én dicstelenül, szégyenteljesen bukott meg a rendszer és pecsételte meg ezzel végleg a régi Magyarország sorsát. És hogy ez megtörténhetett, ahhoz kellett azoknak a rossz válaszoknak a sokasága, amelyeket a rendszer Trianonra adott.

6. Tartós tévképzeteket a trianoni határokon kívülre került magyarokról és a rendszerváltás óta feltámadó nemzeti romantikát. Nemrég például simán hülyének néztek, mert amikor valaki kijelentette, hogy értelemszerűen az erdélyi magyarok problémáinak megoldása az autonómia, én azt mondtam neki, hogy remélem tisztában van vele, hogy nem minden erdélyi magyar székely. Sajnos a kérdést nem tudtuk alaposabban megbeszélni, de az nagyjából kiderült, hogy két dolog miatt tűnt a közbevetésem hülyeségnek, egyrészt, mert "nyilván tudja", másrészt meg "hogy jön ez ide?". Pedig amennyire meg tudom ítélni, a kérdésben máig élnek elképesztően téves elképzelések: onnantól, hogy erősen túlbecsülik a határontúli magyarok számát, azon keresztül, hogy a székelyföldi kirándulások jelentik (ha egyáltalán bármi) az erdélyi magyarságról alkotott kép alapját (találkoztam már emberrel, akit nem tudtam meggyőzni, hogy Erdélyben nem a magyar a többségi etnikum), egészen odáig, hogy a határontúliakkal szemben furcsa ellentmondások vannak az emberek fejében. Romantizálják, jobbnak, tisztábbnak tartják az ő magyarságukat, de ha Magyarországra jönnek dolgozni, itthon simán kirekesztik, lerománozzák-szerbezik-ukránozzák-szerbezik őket, mindenféle negatív előítéleteik vannak velük szemben.

7. Súlyos politikai örökséget. Én például mindig azt gondoltam, hogy van abban valami, hogy Trianon különleges felelősséget rak Magyarországra a trianoni határokon kívül rekedt magyarság iránt. Pár éve még attól féltem, a fő kérdés az, hogy Magyarország felszívja-e a szomszéd országokbeli magyar közösségeket vagy lehetővé teszi-e helyben maradásukat. Ma már kevésbé vagyok e téren naivan arrogáns és a hazai viszonyok is elég taszítóak ahhoz, hogy ne gondoljam, hogy mindenki ide vágyna a szomszéd országokból. A kettős állampolgárságot is megszavaztam és ellenezném a szavazati jog korlátozását is. De tudom, hogy vannak teljesen értelmes érvek amellett is, hogy a határon túli magyaroknak jobb lenne, ha a magyarországi politika nem mérgezné az életüket tovább és hogy a magyarországi politikát kaotikussá teszi a kiterjesztett választójog. De én mégis úgy vagyok vele, hogy ami történt megtörtént és együtt kell élni vele. A választási rendszert nyilván korrigálni kellene, hogy minél átláthatóbb és méltányosabb legyen, de ez egy külön történet. És persze elvárnám a mai ellenzéki pártoktól azt is, hogy mind a szomszéd országokbeli, mind a nyugatra került magyar választókkal építsenek ki jó kapcsolatot és vegyék őket komolyan.

Nos, nekem ezt jelenti Trianon baloldaliként és liberálisként.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://baloldaliliberalis.blog.hu/api/trackback/id/tr7712563829

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bekestobbsegg 2017.06.06. 13:06:22

Értelmes, realista elemzés volt. Nem mellesleg érzelmi szempontból láthatóan kötődsz a magyarsághoz, érdekel annak sorsa. Üde folt vagy, ha baloldalinak/liberálisnak bélyegzed magad.

cselaxi 2017.06.06. 14:20:50

Nagyon jó írás. Elteszem későbbre...

cselaxi 2017.06.06. 14:20:52

@bekestobbsegg: A "bélyegzed magad" valahogy nem idevaló, vagy pedig szándékosan használod...