A baloldal nem mindig liberális, a liberálisok sem mindig baloldaliak. De ez egy ilyen blog.

BALOLDALI LIBERÁLIS BLOG

119. Akinek a kereszténydemokrata

2017. május 22. - FOUREY

Bevallom, tegnap óta gondolkodom, megírjam-e, hogy teljes mértékben hidegen hagyott a vasárnapi tüntetésen Lukácsi Katalin, a renegát KDNP-s, beszéde. A fő kifogásom a poszt megírása ellen az lett volna, hogy semmiképpen sem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy egy "tüntetéskritikát" (vö. étteremkritika, filmkritika, könyvkritika) írok. Esztétikai szempontból még véletlenül sem akarom kritizálni a szónoklatot, igaz, dicsérni sem. Elmondta, amit akart, úgy, ahogy akarta. Ugyanakkor mégiscsak igényem van arra, hogy kifejezzem idegenkedésem a beszéd tartalmával szemben. De ezt nem kritikus megfigyelőként, hanem baloldali liberális, ateista polgárként, a kormány évek óta egyre rosszabb kedvű kritikusaként érzem. Ha nem lennék magánember, hanem egy politikai közösség nevében kellene megszólalnom, alighanem inkább csendben maradnék, elvégre biztosan van olyan fontos politikai érdek, amely indokolja, hogy az ember empatikus legyen Lukácsi szavai iránt. De mert csak a magam nevében kell beszélnem, végülis miért lennék tekintettel a politikai szempontokra?

1. Tévedés és felelősség

Azt mondja Lukácsi, hogy:

Pár hete onnan ismerhettek, ismerhettetek meg engem, hogy kiléptem a Kereszténdemokrata Néppártból. Nem hirtelen felindulásból döntöttem így, több lépcső vezetett ide. Elsőként, ahogy volt pártom és a kormány szembehelyezkedett Ferenc pápával és ahogy megnyilatkozott menekültügyben. Aztán amiért beszántották a Népszabadságot. Az utolsó csepp a CEU elleni törvény volt. Vállalom a felelősséget, nem gondolom, hogy jelenlétem felmentene.

Én magam sem vagyok valami jó politikai helyzetértékelésben és az is tény, hogy a Fideszt én is naivan alábecsültem 2010 környékén. Semmi okom elsőként vetni követ arra, aki szintén ilyen cipőben járt. Mindamellett érdekelt volna, mit gondol a felelősségéről. De ahogy haladt előre a beszéd, rájöttem, hogy ez nem AZ a beszéd. Itt a felelősség vállalása nem azt jelenti, hogy "vállalom a felelősséget és szembenézek vele", hanem, hogy "ne b*gassatok ezzel, mondom, hogy vállalom a felelősséget, beszéljünk végre a fontos dolgokról".

2. A fontos dolgok

A fontos dolog bizony nem a felelősség és ebben alighanem igaza van. A fontos dolog ez:

Remélem, hogy bátorítás mások számára. Szeretem a hazánkat, azért beszélek.
Akik a polgári értékrend és a kereszténydemokrata politika miatt támogatták a Fideszt és a KDNP-t, azok, ha elveikhez hűek, pártjaikhoz kell hűtlenekké válniuk.

 Mármint az a valóban fontos dolog, hogy Lukácsi jelenléte bátorítás mások számára, akik a polgári értékrend hívei és a kereszténydemokrata politika miatt támogatták a Fidesz és a KDNP-t, hogy az elveik miatt igenis szakítani lehet ezekkel a pártokkal. Az elmúlt hónapokban, nem kétséges, hogy sokan azok közül, akik ilyen emberek, szembefordultak ezekkel a pártokkal, ezt most már lassan mérni lehet. Igaz, közben a Fidesz szavazótábora erősen át is alakult, úgyhogy a nagyvárosiak és diplomások szembefordulása a Fidesszel (a KDNP-sekről szó se essék, mivelhogy nincsenek), bár nem alábecsülendő, de aligha fogja a Fideszt összeroppantani. Érdekes kérdés persze, hogy kik ezek az emberek valójában és mennyien vannak (nem tudom, ezt be kell vallanom: szóval, amit a diplomásokról és nagyvárosiakról mondtam, enyhe blöff volt, még ha közvéleménykutatásokból is vettem, úgyhogy lehet, hogy sok 8 általánost végzett falusi Lukácsi polgári és kereszténydemokrata értékrendjét osztja), de három dolgot tudok: a) Az egyik, hogy ez a beszéd valójában nem tartja fontosnak a felelősség kérdését, ami egészen figyelemreméltó, annak alapján, hogy mennyit hallhattam és olvashattam a baloldal és a liberálisok felelősségéről a 2010 utáni rezsim kialakulásában. Sőt, még én magam is írtam itt róla a blogon. b) A másik, hogy ez a beszéd nem nekem szól, hanem a kereszténydemokrata polgároknak, ami szerintem elég érthetővé teszi, miért hagyott hidegen. c) Hogy ez a beszéd hízelgéssel próbál a kereszténydemokrata polgárokra hatni, akiket a nemes elveik és a kormány gyalázatos gyakorlata közötti ellentmondásra emlékeztetve próbál politikai fordulatra bírni. Ez bizonyára egy okos gondolat, de azt hiszem, azt is érthetővé teszi, hogy engem, baloldali liberális, ateista polgárt miért irritáltszinte: mert miközben nekem évek óta kell hallgatnom az egyre alpáribb kritikát a magamfajták hibáiról, olyanok részéről is, mint Lukácsi Katalin, azt látom, hogy ő túláradó szeretettel fordul a kormányt mostanáig támogató kereszténydemokrata polgárok felé. Tudom, tudom, benne van a Bibliában a tékozló fiú története, de ha őszinte akarok lenni, sosem tudtam vele azonosulni. Sok furcsa dolog van a Bibliában, közte ez is. 

Mondom még egyszer, mindez bizonyára okos politikai program, de fenntartom a jogot, hogy ez a szempont tökéletesen hidegen hagyjon.  

3. És mi van még?

Van benne egy célzás arra, amit mindannyian olvastunk már leírva, hogy hihi, Áder elszólta magát, hogy a CEU bezárása még szerinte is népszerűtlen. Meg utána egy kis kompországozás. Aztán Szent István döntése a nyugat mellett. Aztán annak beismerése, hogy nem vagyunk vallásos ország. Aztán egy kis kritika arról, hogy a magyar kormány keresztényietlenül viselkedik, például menekültügyben, holott sokat hivatkozik a kereszténységre. Némi bibliai hivatkozás, aztán megint visszatérés a szentistváni korhoz. Kiderül, hogy a kormány kereszténysége és demokratasága marketingtermék volt (ez egy utalás GFG hírhedt elszólására).

Ezeket nem idézem szó szerint, mert nem voltak nagy megmondások és nem is nekem szóltak, hanem a kereszténydemokrata polgároknak. Fikázni sem szeretném, mert nem lenne fair. Az én nézőpontomból nyilván bullshitelés volt, de mondom, nem én voltam a célközönség.

4. A hülye nem-keresztények

Volt azonban egy rész, ahol kicsit ideges lettem. Azt mondta Lukácsi, hogy:

Önök között, köztetek sokaknak a kereszténydemokrata értékrend nem sokat jelent. De a kormány tevékenysége alapján nem is tudják megállapítani, milyen a kereszténydemokrata politika.

Nem vitatom, hogy a Fidesz nem őszinte kereszténydemokrata párt, azt is elfogadom, hogy ez nem egy felelősséggel szembenézős, önelemzős beszéd, de egy kicsit túlzásnak éreztem, hogy valahogy még itt is azok legyenek a hibásak, akiknek nem sokat mond a kereszténydemokrata értékrend. Oké, rendben, hallják csak a kereszténydemokrata polgárok, hogy amit a kormány tesz, az nem méltó az ő elveikhez, de hogy jövök itt én a képbe? Nem várok el önostorozást, de azért maradhatnánk abban, hogy a kereszténydemokrata értékrend hívein most a bizonyítás terhe, hogy ki lehet belőle hozni itthon valami tisztességeset ebből a dologból, nem rajtam. Nekem ugyanis valójában nem fontos, hogy legyen Magyarországon sikeres kereszténydemokrata mozgalom. Én csak a demokráciát és a jogállamot akarom vissza és szeretnék egy szociálisan igazságosabb és gazdaságilag sikeresebb Magyarországot.

A beszéd persze nem ért itt véget, hanem visszatért a kereszténydemokrata polgárok győzködéséhez, ami jó, különben még lehet, hogy meg is haragudtam volna. Nem mintha nem lenne teljesen mindegy, mit gondolok, de mégis.

Na, hát ezért van, hogy baloldali liberális, ateista polgárként idegenkedéssel vagy legfeljebb közömbösen hallgattam végig Lukácsi Katalin beszédét.

A bejegyzés trackback címe:

https://baloldaliliberalis.blog.hu/api/trackback/id/tr5512532041

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Waldi! 2017.08.10. 12:26:30

Ez tetszett :D Atheist power! :D