A baloldal nem mindig liberális, a liberálisok sem mindig baloldaliak. De ez egy ilyen blog.

BALOLDALI LIBERÁLIS BLOG

113. Double facepalm

2017. április 20. - FOUREY

A választási reformjavaslatról: muszáj ezzel foglalkozni?

Nem szívesen írok Gulyás Márton javaslatáról és annak visszhangjáról. Mindenekelőtt azért, mert hülyeségnek tartom, bár azt is gondolom, hogy semmivel nem árthatnak a közvélemény formálói többet az ország ügyének most, mint ha szenvedélyesen vitatni kezdik ezt a javaslatot ahelyett, hogy valami értelmes dologgal foglalkoznánk.

Hogy mégis írok róla, annak az az oka, hogy nem oszt és nem szoroz a véleményem, viszont Madlovics Bálint Ceglédi Zoltánnal való vitájában írt egy szöveget, amire kénytelen vagyok válaszolni. Egyszerűen csak válaszolhatnékom támadt és ha már az ellenzék megerősödéséhez amúgyse tudna semmi lényegeset ez a blog hozzátenni és talán elvenni belőle sem, gondoltam, minek tartóztatnám meg magam. Ha ezért elkárhozom is, nem bánom.

Miért elhibázott az analógia a lex CEU-val?

A szöveg az elején visszautasítja Ceglédi felvetését, hogy a választási rendszer megváltoztatását követelni hülyeség, mert maga a jelenlegi szabályozás nem expliciten akadályozza meg az ellenzék győzelmét, csak az adott körülmények között a Fidesznek kedvez. Madlovics ellenérve az, hogy ennyi erővel a lex CEU ellen sem kell tiltakozni, hiszen az sem expressis verbis tiltja be a CEU-t, csak épp az adott körülmények között lehetetlen feltételeket támaszt vele szemben. Mondanom sem kell, hogy ezzel a diagnózissal abszolúte nem értek egyet. Madlovics amúgy ezt így foglalja össze:

Ahogy a CEU-val szemben a jelen helyzetében (csak Magyarországon működő, kettős akkreditációjú magánegyetem) támaszt az új törvény az eddigi működésmódjával összeegyeztethetetlen, a rövid határidőn belül nem megvalósítható föltételeket, úgy az ellenzék számára is a jelenlegi pártrendszer, ideológiai töredezettség, valamint forgalomban lévő választói attitűdök mellett okoz az aránytalan rendszer egy 1 év alatt szinte megoldhatatlan föladványt.

Az a legkevesebb, hogy az analógia már ott sántít, hogy a CEU elleni szabályok alapvető jogelveket sértenek, a törvény meghozásának módja és tartalma is alkotmánysértő és olyan módon változtattak a játékszabályokon a rezsim emberei, hogy az nem "jelen helyzetében" problémás, hanem egyszerűen törvényen kívül helyezése egy itthon is két évtizede működő és nemzetközileg is teljesen megszokott felsőoktatási intézménytípusnak, mondvacsinált indokokkal, míg a többségi választási rendszer és az arányos választási rendszer különbsége értékválasztás kérdése, mindkettő teljesen bevett és legitim dolog és sok jó pro és kontra érv hozható fel mindkét oldalon.

Ez az analógia tehát kb. annyira korrekt, mint ha egy - szerencsére ma még nem létező - az ellenzéki pártokat betiltó törvényt egy olyan fideszes szabályozással vetnénk össze mint az egyetemi kancellári és konzisztóriumi rendszer bevezetése. A lex CEU valójában olyan mint egy ellenzéki pártokat betiltó törvény lenne: egyértelműen elítélendő mindkettő, míg a mai választási rendszer olyan mint a kancellári és konzisztóriumi rendszer: mindkettő jó okkal kifogásolható.

A másik pedig az, hogy a jelenlegi választási rendszernek nem az a fundamentális baja, hogy nem arányos, hanem, hogy nem fair. Ennek okai szinte egyáltalán nem a többségi rendszernek, sőt nem kis részben még csak nem is a szabályozás többi elemének köszönhetőek (bár ott már kifejezetten felháborító dolgok vannak), hanem a Fidesz elmúlt hét évben végrehajtott brutális erőforrás- és hatalomkoncentrációjából származnak, amivel demokratikus versenyben nem lehet lépést tartani. Vagyis az arányos rendszer bevezetése önmagában gyakorlatilag egyáltalán nem kínál választ a jelenlegi unfair választási rendszer problémáira.

Harmadszor, tegyük hozzá, a szövegből ezen a ponton nem derül ki, hogy milyen jogon hánytorgatja fel a Fidesznek, a jelenlegi legnépszerűbb hazai pártnak a szerző, hogy a népszerűsége és az ellenzék ideológiai töredezettsége miatt ők a legnépszerűbb párt. Ezek, szemben az analógiában szereplő CEU esetével, szintén nem korrigálhatók arányos rendszerrel és pont olyasmik, amikre egyébként az arányos rendszer nem kínál megoldást, viszont Ceglédi javaslata igen. Hogy világos legyen a mondanivalóm: míg a CEU egy fair törvényhozásnak nem lehetne áldozata, a mai ellenzéket viszont kurvára legyakná egy fair választási rendszerben is a Fidesz.

A defetizmus és wishful thinking: miről is szól valójában az arányos választási rendszerre tett javaslat?

Akkor mégis, milyen „föladványt” tudna megoldhatóvá tenni az arányos rendszer? Azt esetleg, hogy a győztes Fidesz elveszítse az alkotmányozó többségre az esélyét. Esetleg rákényszeríthetné alkura a Jobbikkal. Hát ez utóbbi valóban vonzó perspektíva, mondhatom.  

Vagyis Madlovics analízisének alapja a vereség biztos tudata. És ez valóban így is van, mert utána azzal kezd vitatkozni, hogy Ceglédi szerint inkább szavazatokat kellene gyűjteni, mondjuk egymillió új szavazót. Na, ez Madlovics szerint teljesen szürreális javaslat. Sorolja is az ellenvetéseket:

  • túl nagy a Fidesz előnye (mondom...)
  • összefogás vagy koordinált indulás szinte kizárt
  • a szavazatokért folyó verseny gyilkos háborút indítana el az ellenzéken belül

És mivel, mint mondja, nincs több idő, egy év semmire sem elég, marad egyetlen megoldásként az, hogy

az ellenzék kilép az aránytalan rendszer logikájából. Kijelenti, hogy nem hajlandó még egyszer (már az első alkalom is hiba volt) egy diktátumos, csak a Fidesz által elfogadott választási rendszerben elindulni, és követeli egy konszenzusos, végeredményben arányos választási szisztéma kialakítását.

Bevallom, amikor olyasmiket olvasok, hogy "kilép az aránytalan rendszer logikájából", az mindig felidézi bennem a Tizedes meg a többieknek ezt a halhatatlan jelenetét az Afrika-térkép előtt:

Tizedes: Ha az öcsödi huszárok a 17-es magaslatot átkarolják, akkor Székesfehérvár egyszerûen az ölünkbe hull.

Zászlós: Feltéve persze, hogy a nyékládházi kerékpáros hadosztály idejében beleavatkozik a hadműveletbe...

Tizedes: Egyesülve a csákándoroszlói fogatolt tüzérekkel...

Zászlós: Persze...

Mi mást lehetne mondani nekünk is, mint hogy "persze"?

De komolyra fordítva a szót, próbáljuk megérteni, mi a javaslat lényege: az ellenzék testületileg bojkottáljon minden olyan választást, amit nem egy konszenzusos (!), végeredményben (?) arányos választási szisztéma szerint tartanak.

Ez ám a reális javaslat!

  • Tehát nincs idő szavazókat gyűjteni, de van idő egy komplett új választási rendszert kialakítani.
  • Nincs esély az ellenzéket közös vagy koordinált indulásra rávenni, de egy chicken game-re, ami csak akkor működik, ha mindenki kitart, akkor is, ha az arányos rendszerrel az egyes pártok nem tudhatják, hogy mennyit nyernek, nyernek-e egyáltalán, miközben szinte biztos, hogy ha valaki kiszáll a bojkottból, akkor többet nyer, mint a bojkottálók, arra bezzeg van esély.
  • Nincs idő szavazatokat gyűjteni és nincs esély ellenzéki együttműködésre a választásokon, de reális cél egy konszenzusos választási törvény és választási eljárás törvény elfogadása.

Tyűha.

És még nem csak nem is az irrealitás a javaslat gyenge pontja, hanem az illegitimitása és politikai vaksága. Az egyik oldalon elutasít egy olyan választási rendszert, amelyiket alkotmányos felhatalmazás és erős demokratikus felhatalmazás alapján teremtettek meg, mert nem konszenzus alapján hozták létre. A másik oldalon bevezet egy teljesen abszurd, semmilyen demokratikus és alkotmányos alappal nem rendelkező konszenzuskényszert.

Amellett, hogy a konszenzuskényszer erősen vitatható elméletileg, vegyük észre, hogy gyakorlatilag liberum vétót biztosít a Fidesznek egy Fidesz-kormány után világban, ahol az ellenzékbe kényszerült Fidesz a kétharmados törvényekkel védett politikai kinevezettjeire és az irtóztató erőforráskoncentráció által biztosított politikai előnyére támaszkodva gyakorlatilag működésképtelenné teheti minden Fidesz-ellenes politikai koalíció működését. És ehhez az arányos választási rendszer révén a szükséges egységes politikai akarat hiányát és a konszenzuskényszer révén a legitimitást éppen a mai ellenzék biztosítja majd.

Vajon először kerülne hasonló helyzetbe a Fidesz? Ó, dehogy! 1994-98 között így blokkolta az alkotmányozást és 2002 után így blokkolta a kétharmados törvényhozást és így destabilizálta a 3. köztársaságot. És most mindehhez minden korábbit felülmúló politikai hátországgal is rendelkezne! Csak nekem tűnik ritka hülye ötletnek?     

De szerencsénkre ám vannak még további érvek is!

  • Kamupártok "nem valószínű", hogy szavazatokat kapnának. Van is rá példája, hogy ezt honnan veszi. Csak épp azt felejti el, hogy ilyen helyzethez még hasonló sem volt az elmúlt 25 évben. 
  • A Jobbik és az LMP pedig már támogatásukat is kifejezték egy arányosabb rendszer mellett. Sőt, a CEU-ügyben is együtt tudtak működni. Csak épp azt felejti el megemlíteni, hogy egyik párt sem kifejezetten a bojkott ötletét támogatta, hanem csak egy arányosabb rendszer iránti igényüket fejezték ki, hogy ez a 2 párt eddig se támogatta a Fidesszel szembeni radikális fellépést és pl. a Jobbik a műveltségi cenzust is támogatná. Na és akkor?

Eztán következik a szövegben egy izgalmas leírás arról, mi történne, ha bevezetnék az arányos választási rendszert. Aszongya:

Egy arányos szisztéma érvényesíti a népi közvélemény arányait, úgyszólván „visszaadja a választó hatalmát” a parlamenti arányok fölött – a Fidesz elutasítottsága pedig 2010 közepe óta 50% fölött van. Ez, illetve az ellenzék ereje összefogási (és veszekedési) kényszer nélkül érvényesülhetne, a Fidesz meg nemhogy elvesztené a túlhatalmát, de még a parlamenti mandátumok többségéhez se jutna hozzá a neki legjobb esetben sem. Az ellenzék ereje, a Fidesz több mint 50%-os elutasítottsága összefogási (és veszekedési) kényszer nélkül érvényesülhetne, a Fidesz pedig várhatóan koalíciós kormányzásra kényszerülne, amely bármely hozzá csatlakozó párt számára komoly zsarolási potenciált és egyszersmind a Fidesz radikális átalakítását is eredményezhetné.

 

Miután könnyekig meghatódtunk (s nem is bonyolódtunk bele olyan kérdésekbe, hogy vajon mi fán terem a "népi közvélemény", hogy ezt vajon mi különbözteti meg a sima közvéleménytől és hogy vajon egy választási rendszernek tényleg az-e az egyetlen célja, hogy "érvényesítse" a "közvélemény arányait" és ha igen, vajon akkor miért nem inkább közvetlen demokráciát követelünk, elvégre ha már lúd, akkor legyen kövér), azért rontsuk el mégiscsak egy kicsit rózsaszín álmodozásunkat a valóságra hivatkozással.

Idézzük fel, először is, hogy milyen remek volt, amikor a Fidesz 1998 és 2002 között a kisgazdákkal koalícióban kormányzott, mert egyedül nem volt meg a többsége. Ó, igen! Azok voltak a daliás idők! Most képzeljük el ugyanezt 2018-tól a Jobbikkal, csak éppen a mára teljesen Fidesz-kézbe került sajtóval, oligarchákkal, letiport független intézményekkel súlyosbítva. Ugye milyen szép lenne?

Aztán képzeljük el, hogy mi lenne, ha a Fidesznek mostantól az lenne a célja, hogy ne 2, hanem mondjuk 3,5 millió embert kelljen a rá szavazásra késztetnie. Jaj, hogy a tavaly őszi népszavazáson ez összejött nekik? Nyilván nem releváns.

Ne legyenek illúzióink, Madlovics érvelése teljesen alaptalan wishful thinking. Vagy legalábbis semmivel nem plauzibilisebb mint az általam fentebb vázolt (és Madlovicsénál még „optimistább”, mert a Fidesz legyőzését vizionáló) forgatókönyv.

Alkalmas eszköz-e a NER lebontására egy arányos választási rendszer?

De a szöveg adu ász érve csak ezután jön: Haraszti Miklós szerint a Fidesz egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy bojkottálják az ellenzéki pártok a választásokat.

Igaz ez?

Tekintsünk el attól, hogy a képzelőerő hiányára hivatkozó érvelés mindig egy kicsit gyanús és fogadjuk el, hogy így van. Fogadjuk el, hogy az ellenzék képes beszállni a chicken game-be és a Fidesz nem nyerheti meg azt. Fogadjuk el, hogy arányos lesz a választási rendszer. És? Megszűnik a Fidesz médiafölénye? Megszűnik a korlátlan hozzáférése az állami erőforrásokhoz a kampányban? Eltűnnek a politikai kinevezettek? A kiépített hatalmas gazdasági hátország megszűnik? Nem. De tételezzük fel, hogy ez még így is megéri, mert cserébe a Fidesz veszít a korlátlan hatalmából, sőt, akár meg is bukhat. Vajon nem éppen azt nyeri ezáltal a Fidesz, hogy – a már fent említett liberum vétó mellé – kap egy ajándékba kapott demokratikus igazolást (hiszen belement az arányos rendszerbe, a diktatúrázókra megint „rácáfolt” a Fidesz…)? Nem azt nyeri, hogy az általa bebetonozott, kétharmados intézkedéseket soha a büdös életben senki sem fogja tudni megváltoztatni?

Gondoljunk csak bele, miként lehetne a NER egész építményét lebontani egy konszenzuskényszeren alapuló, széttöredezett pártszerkezetű szép új világban? Sehogy. Sőt, mostantól a Fidesz hivatkozhatna a konszenzuskényszerre, a demokráciára, az alkotmányos intézmények védelmére, a magántulajdon szentségére és még ezer más dologra. Nyami.

Összefoglalva: Madlovics szövege logikai bukfencek során keresztül vezet el egy olyan politikai eszköz igazolásához, amely velejéig antidemokratikus és ráadásul a Fidesz hatalmának bebetonozását jelentené. Őszinte leszek, én ezt a valódi politikai kihívás (egy valódi demokratikus többség megteremtése) előli gyáva megfutamodásnak tartom.

double-facepalm-so-thats-your-big-plan.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://baloldaliliberalis.blog.hu/api/trackback/id/tr8412440223

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

7tom 2017.04.21. 21:58:12

Orbán túlhatalmát mindenképp korlátozná egy koalíciós kényszer, ami elkerülhetetlen lenne arányos választási rendszer esetén.

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2017.04.21. 22:05:11

@7tom: nono. 2010-ben nem lett volna, 2014-ben is határeset. de a fidesz 1998-2002 között is koalícióban kormányzott és azóta sokkal nagyobb gazdasági erőforrásai vannak, sokkal nagyobb médiája, sokkal több beépített embere. és hát a jobbik mindig ott lesz nekik koalíciós partnerként.