A baloldal nem mindig liberális, a liberálisok sem mindig baloldaliak. De ez egy ilyen blog.

BALOLDALI LIBERÁLIS BLOG

112. A monitorok lázadása

2017. április 17. - FOUREY

Ma reggel találkoztam Király Miklós egyetemi tanár, az ELTE volt dékánja, ismert konzervatív értelmiségi és Mádl Ferenc volt tanácsadója nyílt levelével Orbán Viktor miniszterelnökhöz, amelyben a szokásos vasárnapi miniszterelnöki rádióinterjúban elhangzott különös megjegyzésére reagál, amely így szólt:

A felsőoktatási törvény módosításával összefüggésben érthetőnek tartotta, hogy Soros György nemzetközi és hazai hálózata tiltakozik, mivel az "megfizeti az embereit". Annak megértése azonban még előttük van – folytatta –, miért van az, hogy magyar akadémikusok, tudósok, hazai egyetemeken tanító professzorok nem azért lépnek fel, hogy az ő egyetemeik is megkapják azokat a jogokat, amelyeket a CEU élvez, hanem amellett állnak ki, hogy Soros György megtarthassa a privilégiumait.

(Több embert is megkérdeztem amúgy, mit jelentenek Orbán Viktor szavai, s nagyjából az volt a helyzet, hogy a politikával közelebbi kapcsolatban lévő, hogynemondjam "realista" barátaim szerint akármi is járt a fejében, a miniszterelnök nézőpontjából az értelmiség teljesen érdektelen, úgyhogy aligha kell leszámolástól félni, mert az ár túl nagy volna, a haszon túl kicsi, míg a konzervatívabb barátaim szerint a miniszterelnök őszintén meglepődött és ennek adott hangot, a liberális és a baloldali barátaim viszont nehezen félreérthető fenyegetést hallottak ki a szövegből.)

Király professzor válasza a lex CEU kőkemény kritikája volt, a felsőoktatás helyzetének és a kormány felsőoktatási politikájának nem kevésbé kemény kritikája, s ráadásul olyan hangnemben, amelynek hideg udvariassága felért egy goromba sértéssel. A jogászprofesszor egyebek mellett olyasmiket írt, mint, hogy

professzortársaimmal nem Soros György privilégiumaiért álltunk ki, hanem a Central European University (CEU) égisze alatt folytatott oktatás, kutatás értékeinek megőrzése, s az ott tanító oktatók és hallgatók érdekei mellett. [...]

Sem a törvényjavaslat előterjesztője, sem az Országgyűlés nem vette figyelembe azokat az alkotmányossági aggályokat, amelyeket vezető alkotmányjogászok igen világosan megfogalmaztak. [...]

Önöket már egyáltalán nem érdekli a felsőoktatás és a tudomány képviselőinek véleménye, hanem, „csakazértis” éppen az ellenkezőjét teszik, mint amire kérik Önöket. [...]

Miniszterelnök Úr! Hol van itt a 2014-es választási győzelmet ünneplő beszédében emlegetett „alázat”? [...]

A törvény elfogadása után lényegében az egész hazai egyetemi szféra érzi veszélyeztetve magát: Az általános vélekedés ugyanis az, hogy nincsen többé korlát, nincsen semmilyen határ, nincsenek fékek és józan szakmai megfontolások, egyeztetések, hagyományok vagy szerzett jogok. Az oktatás minősége sem számít. Lényegében nem maradt olyan pont a döntéshozatalban és jogalkotásban, ahol a legfelső politikai akarat józan mérlegelésére hívhatnánk fel. Elveszett a jogbiztonság és az előreláthatóság. Hát ezért tiltakozunk. [...]

A felsőoktatásnak, a költségvetés kétségbeejtő szűkössége, szegénysége mellett, évek óta halmozódó sérelmei vannak. [...] Könnyen megtalálhatjuk a közös nevezőjét ezeknek az intézkedéseknek, ez pedig az autonómia közvetett vagy közvetlen módon történő korlátozása, elvétele. Mindennek a helytelen és veszélyes voltát sokan és sokszor teljes jó szándékkal elmondtuk, de hiába. [...]

Végül tiltakozunk a külföldi tanulásra kényszerülő, kiemelkedően tehetséges magyar diákok érdekében is. 

Amellett, hogy Király professzor minden egyes szavával egyetértek, egy olyan dologra szeretném felhívni a figyelmet, ami talán nem evidens azok számára, akik nem ismerősek a hazai egyetemi viszonyok között (és ez még azokra is igaz lehet, akik inkább műszaki vagy természettudományi területeken mozognak): arról van szó ugyanis, hogy bármit is mondjon a kormány, bármit is hazudjon a kézivezérelt kormánypárti média és bármit is böfögjenek a kormánypárti trollok, a CEU mellett kiállók motivációi meglehetősen változatosak és egy részük, köztük a fenti levél írója is, kifejezetten a kormánynak a felsőoktatáshoz és bizonyos tudományterületekhez való viszonya miatt háborodott fel.

Mi több, egy részük annak ellenére tette ezt, hogy kifejezetten jobboldaliak és nem csak 2010 előtt, de részben 2010 után is kitartottak a Fidesz iránti lojalitásuk mellett. Számukra a lex CEU, ahogy fent is olvashattuk, annak szimbóluma, hogy a politika, a hatalom logikája a társadalom minden más területét és azok autonómiáját maga alá gyűrte az elmúlt években, hogy a hatalmon lévők semmibe veszik az ott felhalmozott szakértelmet, tapasztalatokat és tekintélyt.

S minden szakma közül, amelyik átéli ezt az értelmiségellenes, a felsőoktatás és a tudomány autonómiáját fenyegető politikai zsarnokságot, a jogászok azok, akik a legsúlyosabban érintettek ebben. Nem véletlen, hogy a CEU melletti kiállásban az MTA jogtudományi intézete és az ELTE ÁJK szokatlanul erős intézményi szerepet játszott és a legékesszólóbb kérést Áder Jánoshoz, hogy ne írja alá a törvényt, az ÁJK-hoz kapcsolódó Bibó Szakkollégium készítette el. Ez talán a szélesebb közvélemény figyelmét elkerülhette, de ettől még tény marad.

S hogy miért éppen a jogászok? Ennek megértéséhez előbb azt kell átlátnunk, hogy a magyar demokrácia működtetésében 1989 után kiemelt szerep jutott a jogi szaktudásnak. Sokan azt hiszik, hogy a jogra hivatkozás tipikus liberális dolog (ez részben egyébként a nyugati liberalizmuskritika reflektálatlan átvétele, mert ott a nálunk sem ismeretlen emberi jogi liberalizmus az egyik fő intellektuális ellenfele az ottani jobboldalnak), holott az a helyzet, hogy a magyar jogász szakma jogközpontú demokráciaképének kimunkálásában és fenntartásában egy sereg jobboldali, konzervatívnak is mondható jogtudós vett részt. A Kádár-rendszer lebontásának technikai kivitelezésében a jogászoknak fontos szerep jutott, már a 80-as évek közepétől és az Alkotmánybíróság magára vállalta az új demokratikus intézmények védelmét, sőt gyámságát is már a kezdet kezdetétől. Ennek mindig is voltak jobboldali kritikusai, köztük a sors iróniájaként ma az alkotmánybíráskodást belülről bomlasztó Pokol Béla vagy a nem kevésbé ironikus módon most a lex CEU elleni tiltakozásokat aláíró Körösényi András (akik persze mindketten politológusok), de a frontvonalak kuszaságát nem kevésbé jellemzi, hogy a kormánypropagandában elvakult liberálisként kezelt és az Orbán-rezsimet régóta élesen kritizáló Kim Lane Scheppele a 90-es évektől jobboldali Sólyom László csodálója volt és részben éppen az ő működésével kapcsolatban fogalmazta meg azt az elméletét, hogy a bíróság a tartalmi értelemben vett demokrácia egyik legfőbb védelmezője lehet, bár maga formai értelemben nem egy demokratikus testület, s ma a lex CEU-t elutasítók között ott van Sólyom László is, a fent idézett Király Miklós is és a szintén a jobboldali értelmiséginek számító Jakab András is, a jogtudományi intézet igazgatója. 

Hogy hogy jön ide a Fidesz? Gondoljunk csak arra, hogy milyen szisztematikus támadást indított 2010 után az Orbán-rezsim az alkotmányosság és a bíróságok által védelmezett demokrácia felfogása ellen! Évezredes jogelvet megsértve alkottak visszamenőleges jogszabályt, korlátozták az alkotmánybíróság jogkörét és a testületet politikai kinevezettekkel töltötték fel, az alkotmányellenes szabályokat beleírták az alkotmányba, hoztak egy új alkotmányt, amit rendszeresen módosítanak azóta is, az alkotmánybíróság korábbi döntéseinek precedensjellegét erősen korlátozták, a bíróságok személyi összetételét kényszernyugdíjazásokkal próbálták alapvetően megváltoztatni, a bíróságok fölé politikai kinevezettet, Handó Tündét állították, a régi Legfelsőbb Bíróságot a Kúriával váltották fel és ennek ürügyén elmozdították a legfőbb bírót, Baka Andrást. Rendszeresen hoztak továbbá a jogalkotási törvény előírásait kiskapukon keresztül kikerülő eljárással törvényeket és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem képében komoly riválist állítottak a jogászképzés számára, ráadásul oly módon, hogy egy ideig úgy tűnt, monopolhelyzetbe fogják hozni a felsőoktatási piac bizonyos szegmenseiben. Ha mindezt össze akarjuk foglalni, akkor jogász szempontból az elmúlt hét évben nem egyszerűen a demokrácia korábbi, jogászias felfogását szorították vissza (amit sok jobboldali még védendő iránynak is tartott), de magát a jogot is alaposan felforgatták és a jogi nihilizmus szellemében puszta politikai eszközzé silányították. Magam hallottam neves jogászoktól, hogy a mai alkotmánybíróság nem pusztán a politika eszköze, de tagjai egy részének a kinevezése még formailag is érvénytelen, vagyis valójában nincs is ma alkotmánybíróság Magyarországon.

Mindez a külső szemlélő számára lehet az "illiberális" demokrácia része, tehát egy liberális felfogás kritikája, de valójában a jogász szakmának a jobboldali részét is fokozatosan elidegenítette és egyre gyakrabban vérig sértette a rezsim. Nehéz persze egy politikailag lojális embernek szembenéznie saját politikai tábora elviselhetetlenségével, de mára világosan látszik, hogy az ilyen jobboldali jogászok mostanra maguk is a rezsim csendes ellenzékévé váltak. Számukra a lex CEU egy újabb, kirívóan botrányos példája volt a rezsim jogi nihilizmusának, mindannak, ami elfogadhatatlan abban, ahogy Orbánék lábbal tiporják ezeknek a jogászoknak a legfontosabb értékeit. Hogy azonnal és habozás nélkül kiálltak a CEU mellett, akkor is érthető lett volna, ha ráadásul nem az történt volna, hogy a rezsim egy nyilvánvalóan ártatlan célpontot választott ki legújabb politikai kampánya áldozatául, s ha ez az áldozat nem lett volna jól ismert e jogászok számára.

Csakhogy az a helyzet, hogy a CEU elleni támadás nem egyszerűen az ezerszer megsértett és megalázott jogászi szakma alapvető elveit gyalázta meg újra mind tartalmával, mind azzal, ahogy a lex CEU-t keresztülverte a hatalom, de ráadásul barátokat, kollégákat, az e közeg számára ismerős szakmai műhelyekre csapott le, s ez egyszerre váltotta ki belőlük a természetes emberi szolidaritás érzését és a félelmet, hogy mostantól kezdve ők maguk is potenciális áldozatok. Ha a kormány előtt semmi sem szent, sem a jog elvei, sem a szakmai kiválóság, csak a feltétlen, szolgai lojalitás, akkor senki sincs biztonságban.

És ezen a ponton a jobboldali értelmiségnek ez a része azt érezhette, joggal, hogy nincs hová hátrálnia. Ezért is álltak ki ilyen határozottan a CEU mellett és érdekes módon, nagyon hasonló okokból állhattak melléjük olyan jobboldali értelmiségiek, akik egyébként nem osztoztak a demokrácia jogászias felfogásában, de a rendszerrel szemben egyre kiábrándultabbak és akiknek az egyetemi autonómia a saját lelki békéjük, szakmai és erkölcsi autonómiájuk, szabadságuk szempontjából az egyetlen menedék. Lehet, hogy az ELTE ÁJK volt dékánja írta ezt a levelet és az MTA JTI állt ki nagyon hamar a CEU mellett, de mögöttük ott vannak aláírókként, csendes egyetértőkként azok a jobboldali értelmiségiek is, akik nem a fenti úton, hanem más megfontolások miatt kezdték egyre vállalhatatlanabbnak érezni a rezsimet.   

monitor1.jpg

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://baloldaliliberalis.blog.hu/api/trackback/id/tr2512431743

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

böször 2017.04.19. 10:06:33

Ráadásul az egész jogi ámokfutást úgy kívánta a kormány- és ebben a tekintetben állam párt elfogadhatóvá tenni mint a belföldi egyetemeknek szóló jogi elégtételt és szakmai, helyzeti, "üzleti" segítséget.

Attilajukkaja 2017.04.19. 14:19:03

A Professzorok Batthyányi Köre bezzeg lapít, mint ... nyuszi a fűben.

Orbán egy Palpatine 2017.04.19. 14:32:08

Hát Viktor megmondta, a volt fideszes jobboldali értelmiségiek buták. Megtévesztette őket soros, gyurcsánykottája, meg a háttérhatalom. És a migráncsok is.