A baloldal nem mindig liberális, a liberálisok sem mindig baloldaliak. De ez egy ilyen blog.

BALOLDALI LIBERÁLIS BLOG

111. Dehogy csicska Áder János!

2017. április 12. - FOUREY

Olvastam egy remekbeszabott véleménycikket, pontosabban annak az eredetire kísértetiesen, mondhatni megtévesztésig hasonlító paródiáját, amit a valasz.hu szerkesztői megkésett tréfából az eredeti helyett kitettek. Stumpf András írta és arról szól, hogy... na, de ezt így nem lehet röviden összefoglalni, mert akkor a különösen szofisztikált humorát nem tudnánk kellőképpen értékelni mi is. Haladjunk szépen sorjában.

1. A címe az, hogy "Valójában kinek ártott Áder János?" A poént nem lövöm le, majd időben kiderül a válasz.

2. Az első bekezdés így szól:

Hejre kis fröcsögőpartit rendeztek a balos pártok tegnap este. Íme egy csokor a hivatalos pártnyilatkozatokból: Áder egy káder, gerinctelen gazember, csicska, unokái is viselni fogják a szégyent, hogy „kivégzett egy egyetemet”.

 Mondanom sem kell, hogy a szövegből ezen a ponton nem derül ki, hogy a balos pártok egyáltalán nem az egyetlenek és nem is elsősorban ők azok, akik haragudnak Áderre, s ez a finom elízió lehetővé teszi a szerző számára, hogy kifejezhesse undorát és megvetését az ellenzék baloldali fele iránt. Hogy erre mi szükség van, azt nehéz lenne pontosan megmondani, elvégre a szerző által tárgyalt ügyben a főszereplő a rezsim, Fidesz-KDNP-stől, Orbánostul, Németh Szilárdostul, Kósa Lajosostul, Semjén Zsoltostul, Palkovics Lászlóstul, akik mondvacsinált indokokkal, gyalázatosan összevissza hazudozva és a szennymédiájukat is felhasználva, bősz sorosozás közepette hoztak egy törvényt a CEU ellen, ami mindenki számára teljesen világos volt az MTA elnökétől és az MTA számos intézményétől jobboldali értelmiségiek során át neves külföldi egyetemekig és persze az Egyesült Államokig és az EU-ig. De a szerző valamiért mégis igényt tart rá, hogy a történetet a "Lacika kezdte, amikor visszaütött" stílusában vezesse be. Lelke rajta. Ha tippelnem kellene, akkor azt mondanám, hogy vélhetően identitáspolitikai okokból teszi, nehogy különben még véletlenül baloldalinak higgye őt valaki, ami ugye maga lenne a totális megszégyenülés. Ettől függetlenül elég vicces, hogy fröcsögésnek minősíti a morális felháborodást kifejező szavakat egy neves jogászok sora által alkotmányellenesnek mondott törvény államfői aláírása kapcsán, s külön vicces, hogy a csicskázást is szemrebbenés nélkül a nyakukba varrja, miközben mindannyian tudjuk, hogy a csicska terminus technicust Orbán Viktor vezette be a magyar politikai köznyelvbe, mikor - nem csekély szándékolatlan öniróniával - az ő korábbi befolyásos szövetségesének támogatásával gyanúsította meg a Jobbikot. Lehet persze mondani, hogy akkor sem szép dolog csicskázást emlegetni, de azért mégis van annak valami utolérhetetlen bája, hogy Stumpf az Áderről szóló cikk első bekezdését annak szenteli, hogy elítélje a csicska kifejezés használatát. Kérem szépen, igaz, hogy a kormányoldalon lévők a torkára lépnek egy egyetemnek, semmibe veszik a saját maguk által írt alkotmányt és elképesztően ocsmány stílusban gyalázzák azokat, akiknek ez nem tetszik, na de kérem szépen, tessék minden körülmények között ragaszkodni a jómodorhoz. Ez aztán a kifinomult konzervatív humor!

3. Ezután következik egy újabb igazán bravúros rész, ahol Stumpf eltartott kisujjal tart alkotmányjogi kurzust, kifejtve, hogy mennyire elhibázott a "kivégzett egy egyetemet" kifejezés alkotmányjogilag, hiszen, mint mondja:

A köztársasági elnök ugyanis nemhogy kinyírni nem tud semmilyen egyetemet, de még csak megmenteni sem. Bizony, bizony: Áder János jogkörei egyszerűen nem teszik lehetővé, hogy megakadályozza a CEUtanáziát.

Annyit tesznek lehetővé, hogy az Alkotmánybíróság asztalára passzintsa a törvényt, vagy visszaküldje a feladónak.

   Ezt egyébként ennél még sokkal hosszasabban, látható élvezettel fejtegeti, aminek okát igazából nem látom, mert bár minden tiszteletem az övé és a PPKE-s német-kommunikáció szakos diplomájáé, de az a helyzet, hogy nagyon meglepne, ha ezekkel az alapvető dolgokkal a "balos pártok" nem lennének tisztában és az is meglepne, ha Stumpf tényleg annyira naiv lenne, hogy ezt nem feltételezné róluk. Adódik ebből két kérdés. Az egyik az, hogy miért írja mégis ezt és miért mondanak ilyeneket a "balos pártok". Utóbbira nagyon egyszerű a válasz. Az idézett szövegek bizony nem alkotmányjogi okfejtések és ezért ezeken annak terminológiáját számonkérni elég bizarr humorra (humortalanságra) vall, ellenben Áder személyes politikai és morális felelősségét hangsúlyozó politikai szövegek, innen nézve pedig érzelmekkel telített, hiperbolikus megfogalmazásukban nincs semmi meglepő. Mivel maga Stumpf sem járatlan a retorikában, ahogy azt a fenti elíziós megoldása, illetve a gúny, irónia különféle formáinak használata is mutatja, érdemes megjegyezni, hogy különösen szofisztikált humorra vall éppen e szövegek retorikusságába belekötnie. Hogy miért teszi? A tippem továbbra is az identitáspolitika: a szöveg első fele nagyrészt a téma szempontjából legalábbis meglepő ellenzékgyalázás, amelynek vélhető retorikai funkciójára még lentebb visszatérek.

4. Érdekes módon, a fenti alkotmányjogi részbe ágyazódik bele Stumpf szövegének egyik legzavarbaejtőbb része, amelyben Hadházy Ákosról azt mondja:

aki mindig remekül kiigazodik a bivalyböszörédi önkormányzat kétmillió forintos lakáskiutalási nemzetrontásának szövevényes ügyeiben, a jelek szerint alkotmányismeretben a beugró kérdéseknél elvérzik

Ebben nem is az a legérdekesebb, hogy a fenti okokból egyszerű hazugság, hanem, hogy milyen jóízűt vidéki suttyózik a konzervatív magyar publicista. Mert hogy máshogy lehetne érteni ezt a lenézéstől és megvetéstől csöpögő pár sort, ahol Bivalyböszörédről beszél a szerző, meg ahol a helyi korrupció jelentőségét relativizálja, mert neki valamiért (ki tudja, miért) nem elég érdekes ügy és ahol még egy gúnyos kiszólást is tesz Hadházynak nem csak az alkotmányjogi ismereteire, de értelmi képességeire is. Érthető persze, ha az erkölcsi és szellemi magas lovon ülve az ember kissé elragadtatja magát, de azért akkora suttyóság, amit itt Stumpf művel, hogy nehéz lenne letagadni a szöveg akaratlan öniróniáját: elvégre mégiscsak a magyar alkotmányosságot sárba tipró ügyről van itt szó (amit akkor is el kell ismernünk, ha nem szeretjük a CEU-t különösebben, ahogy tette mondjuk a Stumpffal ellentétben nem identitáspolitikai játszadozásba merülő, hanem valódi emberi tartásról tanúbizonyságot tevő Balázs Zoltán), szóval ennek az ügynek a kapcsán ilyen önfeledten gyalázni azokat, akik minden hibájuk mellett is mégiscsak az adott ügyben az igazságot képviselik, azért az nem kicsit ironikus. Hogy mindehhez Hadházy közismert korrupcióellenes kiállását használja retorikai eszközként, az külön hozzátesz a dolog bájához, mert mindannyian pontosan tudjuk, miként fojtogatja ma Magyarországot a politikai korrupció. Na de mit számít mindez Stumpfnak, ha cserébe egy remek poént lehet elsütni Hadházy kárára? Semmit. Ahol fát vágnak, tartja a jeles konzervatív közmondás, ott bizony hullik a forgács.

5. Mindabból, amit idáig olvastam, sosem találtam volna ki, mi Stumpf véleménye Áder ügyéről. Mert mi is a tulajdonképpeni véleménye?

a) Ádernek nem kellett volna aláírnia a törvényt. Idézem:

Éppen ezért érthetetlen, amit tett. 

b) Mégpedig azért nem, mert Áder ezáltal elvesztette az önálló politikai karakterét. Idézem:

Nem a törvény léte volt a tét: csupán Áder János arca.  

c) Hogy veszett el Áder önálló politikai karaktere? Idézem:

nem csak egy törvényt írt alá, hanem azt az állítást is, hogy ezután kizárólag a kormánypártiak elnöke lesz.

d) És hogy mindezt miért? Azért, hogy egy "apró politikai szívességet" tegyen a Fidesznek, mégpedig azt, hogy belekényszerítse a Jobbikot abba, hogy választania kelljen saját radikálisai és a néppártosodási stratégia által megcélzott Orbán-ellenesek között, mikor arról dönt, hogy támogassa-e az ellenzék normakontrollt kérő akcióját. Idézem:

Azzal, hogy nem küldte az AB elé a lex CEU-t, Áder ugyanis béklyóba verte a Jobbikot. 

e) És ami a legviccesebb, a szöveg a következő fordulattal végződik, Áder János morális és politikai halálának ízlésesen elízióba ültetett deklarálásával:

Ennyi új helyzetet teremtett tehát a tegnap esti szignó.

Áder Jánosra visszatérve...

Nem is.

Valójában sajnos semmi szükség visszatérni rá.

Ez kérem egy remek poén és milyen érdekes diagnózis! Ne szégyelljük el elismételni, amit Stumpf mondott, mert amit helyes, azt helyes kétszer is elmondani Empedoklész szerint. Áder Jánosra nem érdemes visszatérni, mert Stumpf András szerint Áder János feláldozta az arcát a Fidesz politikai céljai kedvéért. Stumpf  András szerint Áder Jánosra nem érdemes visszatérni, mert lényegében visszaélt az alkotmányos jogkörével a Fidesz politikai céljai kedvéért. Áder Jánosra nem érdemes visszatérni, mert Áder János Stumpf szerint nem az ország köztársasági elnöke, hanem a kormánypárté. Micsoda csattanó! És persze, milyen erkölcsileg és politikailag kőkemény, karakán ítélet! Bravó, Stumpf András!
Na, de akkor hogy is van ez? Miről is szólt a szöveg első fele? Mint mondtam, az a tippem, hogy Stumpf mindenekelőtt a saját politikai identitását védelmezi. Ha ugyanis nem tenné, akkor a szöveg második fele kísértetiesen emlékeztetne a "balos pártok" álláspontjára. Mert mit is mond Stumpf András? Hogy Áder káder, hogy Áder gerinctelen, hogy Áder csicska. Mert mi mást jelentene, hogy feláldozta az önálló politikai karakterét a Fidesznek tett szívességért? Sőt, az által, hogy egy politikai meccs kedvéért feláldozta a CEU iránti elvárható kiállást, bizony kivégezte az egyetemet. Na persze nem alkotmányjogi értelemben, csak épp maga is bűntárs lett. Stumpf persze eltartott kisujjal fogalmaz, ő nem mondja azt hogy csicska, hanem csak azt mondja, hogy "Áder Jánosra visszatérve... Nem is. Valójában sajnos semmi szükség visszatérni rá". Ugye mennyivel kifinomultabb? Mennyivel elegánsabb? Mennyivel konzervatívabb? Sőt, mondok még valamit, a szöveg első felének van egy még sokkal primitívebb retorikai funkciója: ha Stumpf András nem töltené meg a cikke felét nagyképű és lesajnáló megjegyzésekkel a "baloldali pártok" reakciói iránt, akkor a saját véleménye tök uncsi és tizenkettő egytucat Áder-kritika lenne. A szöveg kizárólag attól üt ekkorát, hogy a szerző először gondosan letapossa azokat, akikkel lényegében egyetért.
Ízléses, finom, konzervatív humor.
Gratulálok a szerzőnek!   

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://baloldaliliberalis.blog.hu/api/trackback/id/tr6012419403

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.