A baloldal nem mindig liberális, a liberálisok sem mindig baloldaliak. De ez egy ilyen blog.

BALOLDALI LIBERÁLIS BLOG

91. Dunkirk, nem Agincourt

2016. október 03. - FOUREY

Mint közismert, az agincourt-i csatában az ügyes angolok a jelentős létszámfölényben lévő francia seregre megsemmisítő vereséget mértek a Százéves Háborúban. Vajon ennek analógiájára kell-e elképzelnünk a Fidesz tegnapi kudarcát? Aligha. Van egy másik hadtörténeti párhuzam, ami sokkal jobban leírja, ami tegnap történt: az, amikor a németek súlyos hibája folytán nem tudták megsemmisíteni a brit hadsereget, akik sikerrel tudták kimenteni élőerőiket a dunkirki csapdából. Mindennek súlyos ára volt a britek számára, de az is világos, hogy számukra mindez elsősorban siker volt, a németeknek kudarc, mert megtörtént az, amire józan ésszel nem lehetett számítani. (Kormánypárti trollok figyelmébe: nem nácizok, csak hadtörténeti analógiákat mondok!) A tegnapi nem Agincourt volt, hanem Dunkirk. Ez mindenkit kellő szerénységre kell, hogy intsen, de nem is szabad elfelejteni a dolog jó oldalát.

Két dolog biztosnak mondható a népszavazással kapcsolatban. Az egyik az, hogy bármit is mondjanak most, a Fideszt súlyos kudarc érte, mégpedig a saját hibájából, mert egy olyan ügyben indítottak kampányt, ami az embereket egyáltalán nem érdekelte. S tették mindezt azért, mert olyan ügyet kerestek, amiben ellenzéki és kormánypárti szavazók is meggyőzhetők. Az idegenellenesség pedig ilyen ügy, s már csak annyi volt a dolguk, hogy idegenellenes keretbe helyezzék a menekültválságot. Meg is tették. El is vittek hajmeresztően sok szavazót. Csak épp nem eleget. A helyzet számukra annál kínosabb, hogy a magas érvényességi küszöb az ő ötletük volt, amit az ellenzéki kezdeményezések ellenében találtak ki és most ők buktak benne orra. Klasszikus kabaréjelenet.

Honnan tudhatjuk, hogy ez számukra kudarc? Onnan, hogy ők maguk tették világossá akkor, amikor menet közben, az eredmények egyre világosabbá válásakor megváltoztatták a győzelem kritériumát. Aki nem csak arra emlékszik, amit a kormány 2 perce mondott, annak a napnál is világosabb, hogy itt valakik megváltoztatták a korábbi fennen hangoztatott álláspontjukat és igyekeztek menteni, ami menthető. Mondjanak most, amit akarnak, számukra ez az eredmény egyértelmű kudarc.

És miért is ne lenne az? A magyar történelem legdrágább, demokratikus körülmények között példátlan, törvénysértő eszközök sorával folytatott, megfélemlítésre épülő totális kampánya arra volt elegendő, hogy hozza a papírformát. Nagyjából leszavazott mellettük a jobboldal és a szélsőjobboldal jelenlegi biztos választóinak egésze. Tragikusan sok ember ez, de mégiscsak a papírforma. Úgy, hogy elvileg még baloldaliakat is elvittek nemre szavazni. 

Nem csoda, ha a kormány előtt most számos kínos lehetőség és feladat áll: abbahagyhatják ezt az őrült kampányt, ami a kudarc nyílt beismerése lenne; folytathatják a demokratikus játékszabályokat egyre inkább semmibevevő politikájukat (amibe most már az is belefér, hogy az érvénytelen népszavazást érvényesnek mondják); kénytelenek valamit kezdeni azzal, hogy a nemzetközi sajtóban egyértelmű a kampánykudarca. Az összes lehetőség közül az egyik legkínosabb, hogy ha megpróbálják keresztülvinni az alkotmánymódosítást, ahhoz a Jobbik segítségére lesz segítségük, akik megmondták előre, hogy ez a kampány ritka hülye ötlet. Ha ezt kell tenniük és a Jobbik kisegíti őket, akkor ne legyenek illúzióink, az pont úgy fog kinézni, ahogy hangzik: a hatalmas és sokat látott jobboldali erő becsicskul a nála sokkal kisebb és tapasztalatlanabb szélsőjobb előtt. Szemérmes embernek ilyenkor illik félrenézni, annyira kínos jelenet.

A másik dolog pedig, ami biztos, hogy a kormány irtóztatóan sok embert elvitt szavazni és ez tragikus. Biztos nem mindenki ugyanazért szavazott, hanem volt, akit a kampány győzött meg és volt, aki a kampány ellenére szavazott mellettük; volt, aki a szuverenitás híve, volt, aki az EU-t utálja, volt, aki fél az ismeretlentől, volt, aki gyűlöli az idegeneket, volt, aki a kormányzat hatalmától fél és volt, aki lojalitási kérdésnek tekintette az egészet. De ettől még tény, hogy a Fidesz mindent határon túlmenő, visszataszító kampánya nem volt elég visszataszító ahhoz, hogy ez a hatalmas tömeg el ne olvadjon.

Mindez pedig azt jelenti, hogy a kormány praktikus szempontból ereje teljében van, bizonyos mértékig még igazolva is láthatja magát a demokrácián kívüli eszközök alkalmazásában és ráadásul saját kudarcérzésétől, a nemzetközi nyilvánosság lesajnáló pillantásaitól és a hazai ellenzék hahotázásától frusztráltan kénytelen lesz újabb önigazolásokat keresni, nem ismerve többé semmilyen gátlást. Az ellenzék örülhet a kudarcnak, joggal teheti, de nem árt, ha tisztában van vele, hogy ők még mindig csak egy töredékét képviselik a magyar társadalomnak. Örülhetnek persze annak, hogy sikerrel túlélték ezt a kampányt, amelyben józan ésszel nézve minden, de minden a kormány győzelme mellett szólt, de ez persze a demokrácia helyreállításához édeskevés. Ahhoz bizony a nép támogatásának megnyerésére is szükség lesz, mert a nép nélkül nem megy.

Szóval, ez Dunkirk, nem Agincourt. De egynek nem rossz.

tudta-ervenytelen-lett-a-nepszavazas-3-1024x576.jpg  

A bejegyzés trackback címe:

https://baloldaliliberalis.blog.hu/api/trackback/id/tr1811761885

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.