A baloldal nem mindig liberális, a liberálisok sem mindig baloldaliak. De ez egy ilyen blog.

BALOLDALI LIBERÁLIS BLOG

83. Belépnék egy pártba... de hova?

2016. július 28. - FOUREY

Egy ismerősöm osztott meg egy nol.hu cikket a Facebook üzenőfalán és erről eszembe jutott, hogy egy ideje már gondolkodom rajta, hogy talán be kéne lépnem egy ellenzéki pártba, miért is ne? Annak idején, 2002-ben beléptem az SZDSZ-be, de amint lehetett, gondolom, töröltek, mert az önkormányzati választások után, ahol még jelölt is voltam, meguntam az aktív politizálást (gyerek voltam, ez az igazság). És utána megfogadtam, hogy soha többet. De a politikában soha sem kellene azt mondani, hogy soha, tehát egyáltalán nem illogikus gondolat, hogy belépjek valahova. Érdekel a politika, ellenzéki vagyok, régen sokat jártam tüntetni. Miért is ne? Főleg, mert egy ideje állandan azt mondogatom, hogy a pártoknak tagokra, aktivistákra lenne szükségük, különben esélyük sincs, a demokráciának meg politikai részvételre van szüksége, különben esélye sincs.

Namármost, liberális vagyok, de sosem jutna eszembe belépni Fodor Gábor pártjába. Hogy miért nem? Például azért, ami a cikkben is van. Nem válaszoltak a taglétszám kérdésére. Ezt valahogy olyan tipikusnak érzem. Fodor Gábort sem kedvelem. Mióta ezt a cikket olvastam róla, még kevésbé. Amúgyis, ez a Liberálisok nekem egy jellegtelen, színtelen-szagtalan képződménynek tűnik.

A DK sem jöhet szóba. Bár Gyurcsány Ferenccel a viszonyom (ismeretlenül is) 2004-2008 között változó volt, a kezdeti ellenszenv engesztelhetetlen megvetésbe csapott át és eleve nem vonzanak a próféták köré szerveződő szekták, a karizmatikus vezetőkért rajongó politikai szekták meg különösen nem. Gyurcsány Ferencben valahol becsülöm, hogy baloldali politikai vezető akar lenni (Mussolini például nem volt ilyen következetes, ő szociból fasiszta lett), de különben úgy cseréli az elveit, mint mások az alsóneműt és ez taszít. Lehet, hogy csak én nem látok bele egy géniusz agyába, de nem látom, hogy miért kellene bíznom a végső győzelemben. Ezzel együtt becsülöm, hogy (állítólag) szervezkednek, bár cserébe mintha nem szerepelnének az országos politikában.

Az MSZP-vel kapcsolatban ellentmondásos érzéseim vannak. Egyfelől azt gondolom, hogy 1998 óta permanens válságban vannak, akik ugyan tudtak választást nyerni kétszer is azóta, de csak fatális véletlenek és bizonyos demográfiai sajátoságok miatt, amelyek mostanra megszűntek és ugyanígy már nem tudnának újra választást nyerni. Nincs egyetlen országos politikusuk sem, akitől ne rázna ki a hideg és nem tudom nem azt érezni, hogy az elmúlt években folytatott kitartó lövészárokháborújuk az ellenzék vezetéséért utolsó, tragikomikus szakaszához közeledik. Másfelől, még magasról nézvést, megvolna a párt, egyelőre még mindig ők az egyetlenek a baloldalon, akik úgy festenek messziről szervezetileg, mint egy választásokon indulni akaró párt. Lehet, hogy már csak a díszletek maradtak ott, szóval lehet, hogy mindez illúzió és lehet, hogy a DK a következő választásokon már átveszi tőlük a stafétát, de ma még nem ez a helyzet. De nyilván ők sem jöhetnek szóba.

Az LMP nem az én pártom. Bár kívülállóként látok bennük még mindig egy kis fantáziát, de ez a téma szempontjából kevésbé érdekes, mint, hogy nem az én pártom.

A PM sem igazán az én pártom, bár legalább kulturálisan otthonosabb érzés rájuk nézni, mint a többiekre. Lesújt azonban a nyilvánvalóan kamu taglétszámuk, ami még kamu számként is nevetségesen alacsony. Nem is tudom, miben gondolkodnak. Nem fér a fejembe, hogy a magyar pártok miért nem akarnak tagságot és szervezetet maguknak. Egy barátom szerint azért, mert iszonyúan drága egy profi pártszervezet ott van rezsiköltség és ezt elhiszem neki, de ettől még az a helyzet, hogy be lehet kerülni a parlamenti 500 fős pártoknak, csak épp minek? Sosem fogják valóban alakítani a politikát.

És végül az Együtt. Ha nem csalódtam volna az azóta vezetőként egyébként is közepesen rokonszenvesnek érzett Szigetvári Viktor stratégiai érzékében 2014-ben, alighanem ez a párt állna hozzám legközelebb ideológiailag. A nevetségesen alacsony tagságot itt sem értem.

***

De azt hiszem, minden dolog közül a legjobban az zavar, hogy nem látom, melyik baloldali ellenzéki párt mi a fenének akarna hatalomra kerülni. Alig futja az erejükből a kormány kritizálására, homályos programpontok, elszórt ígéretek vannak ugyan, de semmi több. Nem valamiféle részletesen kidolgozott programot várnék (majd egyszer elmesélem, miért nem), hanem két dolgot: egyrészt, egy sztorit arról, hogy mi a baj Magyarországgal, hogy kerültünk ide és merre kellene menni, amitől megnyugodnék, hogy vannak, akik értenek engem és az országot és hogy van még remény, nem kell mindent feladni, másrészt, néhány jól megfogható konkrétumot arról, hogy mit kellene tenni, hogy elinduljunk a jó irányba. Ja igen, és még valamit: nagy nagy igyekezetet. Illetve, nem csak igyekezetet, de annak a látszatát is.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://baloldaliliberalis.blog.hu/api/trackback/id/tr318920740

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.