A baloldal nem mindig liberális, a liberálisok sem mindig baloldaliak. De ez egy ilyen blog.

BALOLDALI LIBERÁLIS BLOG

78. Hogyan hagytuk újra meg újra cserben magunkat?

2016. május 26. - FOUREY

Kivonulás - szembenézés helyett

Régóta foglalkoztat az a kérdés, hogy miként formálta hazánk modern történetét az a generációnként ismétlődő döntés, amellyel a középréteg újra és újra a kivonulást választották az ellenállással szemben, a társadalmi problémáktól való gondos távolmaradást a szembesülés helyett.

Az alábbiakban inkább csak felsorolásszerűen mutatom be azokat a fontos döntési helyzeteket, ahol ezek a rétegek így döntöttek és éppen csak utalok majd ezek hosszú távú katasztrofális következményeire. Előre szeretném jelezni: tisztában vagyok vele, hogy adott pillanatban, rövid távon, miért volt racionális a kivonulást választani. Nem akarom ezért hibáztatni azokat, akik így döntöttek. Hogy ezektől a döntésektől végső soron mégiscsak mindenki számára - legalábbis, aki itt maradt - rosszabb hely lett az ország, arról viszont mélyen meg vagyok győződve

Helyzetek - döntések

  • 1956 - 200 000 nyugatra emigrált magyar

Eszemben sincs azt mondani, hogy nem érthető, hogy sokan nem akartak egy sötét sztálinista diktatúrában élni ismét. Az is teljesen érthető, hogy ebben a legmobilisabb rétegek vesznek részt leginkább, s azok, akik eleve közellenségnek számítanak. Ettől még a tény tény marad, hogy ez brutális veszteség volt a magyar társadalom számára.

  • Kádár-rendszer - maszekolás, hétvégi házak, kaláka, megoldjuk okosba, beépülés a pártállamba

Nem vitatva, hogy a Kádár-rendszer sokak számára társadalmi felemelkedést hozott, művelődési lehetőséget és a fogyasztói világ beköszöntét, nehéz ugyanakkor tagadni, hogy a híres kádár-kori "nemzeti közmegegyezés" alapja az egyéni boldogulási stratégiák, egyéni kompromisszumok választását jelentette a nagy társadalmi problémákkal szemben. Ahogy azt a késői Kádár-kor bebörtönzött anarchistái énekelték:

Hol mindig kék az ég, kék az ég. Hol mindig zöld a fű, zöld a fű. Hol nincsenek problémák,problémák. Ott mindenki tetű az MNK-ban

  • posztkommunista átmenet: békés rendszerváltás, spontán privatizáció, szabad iskolaválasztás, tömeges adóelkerülés

A rendszerváltás röhejes módon nem felmondta a Kádár-rendszer lényegét jelenti kompromisszumokat, hanem magasabb szintre emelte azokat:

  • A közvagyont a szakértők és a politikai elit helyeslése mellett hagyták magánkézbe átmenni ("eredeti tőkefelhalmozásnak" tartva a folyamatot);
  • a koraszülöttnek hitt jóléti állam leépülését egyfelől rábízták az idő vasfogára, másfelől a közteherviselésben való részvétel egyéni korlátozási módjaival gyorsítottak rajta;
  • s ami hosszú távon valóságos tragédiának fog bizonyulni: a maguktól is fokozatosan növekvő társadalmi egyenlőtlenségek további növelését rábízták az iskolarendszerre, amely a szabad iskolaválasztás és az alternatív iskolák révén egy új kasztrendszer kiépítésének és bebetonozásának fontos eszközévé vált. 

 

  • EU-csatlakozás: tömeges nyugatra vándorlás, az EU-pénzek politikailag megbízható körökhöz való becsatornázása

Az utolsó döntési helyzet az, amikor a szerencsésebb rétegek gyermekei irtózatos tömegekben indultak meg nyugatra, hátuk mögött hagyva ezt az egyre reménytelenebbnek érzett országot, miközben a nyugat felől Magyarországra áramló erőforrásokat az itt maradó uralkodó elit egyik csoportja hatalmának megerősítésére, egy radikális elitcserére használták fel.

És a folytatás? Nem vagyok optimista.

A bejegyzés trackback címe:

https://baloldaliliberalis.blog.hu/api/trackback/id/tr948747856

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nincs semmi baj! 2016.06.20. 11:06:13

Még egy megjegyzés. A szerencsésebb rétegek gyermekein kiket értünk? Ahogy én látom, a szerencsésebb rétegek gyermekei nem kényszerültek elhagyni az országot. Ők azok, akik kapcsolatokkal rendelkeznek, el tudtak helyezkedni a szakmájukban, akiket a család képes támogatni. Nagyon sokan azért hagyták el az országot, mert egyszerűen nem volt más esélyük a normális életre. Az sem feltétlenül igaz, hogy a nyelveket beszélő, művelt középréteg vándorolt volna ki nagy számban. Rengetegen végső elkeseredésükben vágtak neki Európának. A "majd lesz valahogy" metalitás sokkal jellemzőbb, mint a tudatos tervezés, vagy az általad említett kivonulás.

nincs semmi baj! 2016.06.20. 11:06:19

Némi ellentmondást érzek ebben a szövegben. Írod, hogy nem akarod hibáztatni azokat, akik a kivonulás mellett döntöttek, hiszen rövid távon ez volt a racionális döntés. Ugyanakkor azt is írod, hogy ennek a rövid távon racionális döntésnek katasztrofális következményei voltak/vannak/lesznek a maradókra. Szerintem a két állítást nem lehet egyszerre fenntartani. Ha azt gondolod, hogy a kivonulás katasztrofális következményekkel jár, akkor azért bizony a kivonulók felelősek morálisan. Jól látom, hogy itt a kivonulók rövid távon racionális (és individualista) döntése lett szembeállítva a többiek hosszú távú érdekeivel? Nem mondom, hogy nem védhető álláspont, de valahogy ezen a blogon nem számítottam ilyesmire :)

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2016.06.20. 13:49:07

@nincs semmi baj!: Érdekes amit mondasz, de én azt gondolom, az ellentmondás nem az érvelésemben van, hanem abban a helyzetben, hogy a rövidtávú-egyéni érdekek tragikusan ellentmondanak a hosszútávú-közösségi érdekeknek. Azt gondolom, hogy akkor lenne ellentmondás az érvelésemben, ha nem lehetne elfogadni azt, hogy az ember egyéni felelőssége aránytalanul nagyobb a rövidtávú-egyéni döntések szintjén a hosszabbtávú-közösségi döntések szintjénél. De szerintem elég könnyen belátható, hogy az embernek elsősorban azért kell felelnie, ami ma meg holnap van, nem ami 10, 100, 1000 év múlva, mert minél nagyobb az időtáv, annál több tényező van, annál kevésbé lehet elvárni az emberektől, hogy beszámítsák a rövidtávú döntéseikbe is ezeket a szempontokat. Ez egy súlyozási kérdés és persze szebb lenne egy moralitás, amelyben mindegy, hogy prompt kell dönteni vagy a jövő nemzedékekről, de a helyzet az, hogy sokkal reálisabb elfogadni, hogy nem ugyanakkora a felelősségünk az egyik esetben mint a másikban. Ezzel együtt, ez a szöveg nyilván arról szól, hogy nagyobb súllyal kellene számolnunk a hosszútávú-közösségi hatásokkal is. Remélem, ez így érthető. (Nyilván erősen vitatható is.)

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2016.06.20. 13:53:51

@nincs semmi baj!: A szerencsésebb rétegekkel kapcsolatban nyilván nem áll mögöttem más, csak egy intuíció és az ökológiai tévkövetkeztetésekre okot adó személyes tapasztalat: ezek szerint én azt látom, hogy aránytalanul nagy az orvosok, ápolók, szakképzett munkaerő, phd-sok, nyelveket valamilyen szinten beszélők aránya a kivándoroltak esetében, a magyar társadalom egészéhez képest. Azt látom, hogy a korosztályomban a közép, felsőközép hátterű családok tagjai közül sokkal többen beszéltek nyelveket és gyakrabban mentek ki külföldre, tanulni, dolgozni. Ettől még persze sok az elkeseredett ember, meg sok szakképzetlen is kiment, de - mondom még egyszer, nincs pontos információm és nem is nagyon hiszem, hogy lenne rá komoly adat - de a magasabban képzettek felülreprezentáltságáról eléggé meg vagyok győződve, lelkiállapottól függetlenül.

nincs semmi baj! 2016.06.21. 23:08:45

@FOUREY: Ami nekem szöget ütött a fejembe az a racionális, egyéni érdekekre alapuló döntés szembeállítása a többség érdekével, vagy a morális kötelességgel, ha úgy tetszik. Ami a magasabban képzettek arényát illeti, nekem sincsenek pontos információim. A személyes tapaszatalataim pedig ellentétesek a te benyomásaiddal, de az is lehet, hogy a magasabban képzettek nem ebbe az országba vándoroltak, vagy rejtőzködnek :)

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2016.06.21. 23:13:43

@nincs semmi baj!: Az egyik kollégám szokta mondani Jon Elster nyomán, hogy a politika alapkérdése, hogy hogyan lehet meghaladni a fogolydilemmát. A szembeállítás ugye ugyanaz mint amire én is utalok. Személyes tapasztalatokhoz egy kis színes: www.angliaikisokos.com/angliai-magyar-orvosok/

nincs semmi baj! 2016.06.25. 11:51:42

@FOUREY: Azt nem tudom, hogy Elster, vagy a kolégád pontosan mit ért a fogolydilemma meghaladásán, viszont továbbra is érdekesnak találom azt a felvetést, hogy a kivándorlásról, mint erkölcsi kérdésről beszélsz. Az én személyes tapasztalataim még abból az időből valük, mikor volt facebook accountom. Bármely tetszőleges "külföldön élő magyarok" oldalon böngészve a tiéddel ellentétes benyomása lesz az embernek. Persze az lehet, hogy a facebookon felülreprezentált a kevésbé szerencsés, alacsonyabban képzett magyar migráns :)

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2016.06.25. 13:08:03

@nincs semmi baj!: Azt értik rajta, szerintem, aminek elsőre is tűnik: arra, hogy részben a politika működési mechanizmusai teszik lehetővé, hogy az emberek annak ellenére is kollektív cselekvéseket hajtsanak végre, hogy látszólag nem áll érdekükben. (Persze ez egy bonyolultabb kérdés, tudom.)

Azért beszélek erről a cikkben nem leíró, hanem normatív módon, mert a felelősség része érdekel, hiszen végülis lehetne másként is dönteni és az jó lenne. Szerintem.

A benyomásokhoz: Magyarországon 2014-ben 39,5 volt az orvosok száma 10000 lakosra vetítve: www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_fer001.html. A kérdés az, hogy ha túllépünk a benyomásokon, vajon a külföldön élő 4-600000 magyar között vajon ennél több volt vagy kevesebb arányaiban az orvos? Kb. 1600-2400 orvost keresünk. Ha jól értem például ezeket az adatokat, a legszerényebb becsléssel is kihozzuk a hazai arányokat ebben a részpopulációban: mno.hu/tarsadalom/dramai-elvandorlas-az-egeszsegugybol-1321295