A baloldal nem mindig liberális, a liberálisok sem mindig baloldaliak. De ez egy ilyen blog.

BALOLDALI LIBERÁLIS BLOG

75. Kormány a porcelánboltban

2016. április 12. - FOUREY

[kitérő]

[Bár azt mondtam korábban, hogy nem fogom folytatni a blogot, de a helyzet az, hogy mint oly sokszor korábban, ebben is tévedtem. Volt pár ügy, amiről írni akartam és mire eljött a mai nap, rájöttem, hogy fölösleges tovább megtartóztatnom magam. Na, de ez csak egy rövid kitérő volt, most jön a lényeg:]

A boltbezárás korunk szimbóluma

A vasárnapi boltbezárás ügye olyan erős szimbóluma a jelenkori magyar politikának, hogy nem bírom megállni, hogy ne írjak róla.

Jó vagy rossz a vasárnapi zárvatartás?

A történet ugye ott kezdődött, hogy van egy szokás Magyarországon, hogy a boltok nyitva vannak vasárnap is. Ez nem eredendően jó és nem rossz dolog, puszta konvenció, viszont mint olyan, roppant népszerű volt és maradt.

Nálunk gazdagabb országokban is létezik vasárnapi zárvatartás és nagyon hiteles kapitalizmuskritikus érveket lehet amellett hozni, hogy a zárvatartás jó az embereknek, a családoknak, a társadalmi szolidaritás kifejeződése és a konzumerizmus elleni küzdelem eszköze.

Lehet persze ellenérveket is mondani. Nem csak vadkapitalista, munkavállaló-ellenes érveket. Hanem olyant is, amelyik arra hívja fel a figyelmet, hogy teljesen szabad vasárnapot úgyse lehet csinálni. Tehát, hogy minden olyan érv, amely védi a zárvatartást, csupán korlátozottan érvényes, mivel valójában sosem állhat le egészen az élet vasárnap. És vicces módon többnyire éppen azokon a területeken nem szűnik a munka egy percre sem, amelyek nem a fogyasztáshoz kapcsolódnak és nem is profitorientáltak, mint amilyen az egészségügy vagy a rendvédelem stb..

Lehet emellett piacpárti érvet is felhozni a szabad vasárnap ellen: van rá fogyasztói igény.

És azt se feledjük, hogy lehet liberális, demokrata és konzervatív érvet is felhozni a zárvatartás ellen:

  • a liberális érv szerint ez olyan kérdés, amely magánjellegű, a kormány ne akarja korlátozni a szabadságot;
  • a demokrata érv szerint az emberek túlnyomó többségének akarata ellenében a kormány ne akarja őket boldogítani tiltások útján;
  • a konzervatív érv szerint pedig a vasárnapi nyitva tartás a rendszerváltás utáni Magyarország egyik pozitív, antikommunista hagyománya, amelyet meg kell védeni.

Mindezek az érvek nyilván nem egyenértékűek abból a szempontból, hogy kinek-kinek a saját világnézete, beállítódottsága szerint más és más érv lesz fontos.

Én a magam részéről baloldali liberálisként ellentmondásos érzésekkel vagyok tele: a mostani boltbezárásokkal a legkevésbé sem értettem egyet, mindenekelőtt a szabadságkorlátozó volta miatt és nem is igazán tudok azonosulni a radikálisan kapitalizmusellenes felhangokkal, de nem tagadom, hogy a szolidaritási érv hat rám. El tudtam volna képzelni olyan intézkedést, amely lényegesen javította volna a munkavállalók helyzetét vasárnapi munkájuk esetében, esetleg el tudtam volna képzelni, hogy a kormánypártok kampányt indítsanak a vasárnapi boltbezárások érdekében és képes lennék egy nagyon más környezetben túltenni magam a szabad vasárnapok kényelmetlenségein is, bár erősen álszentnek és képmutatónak érzem a munkavállalókat védő retorikát a jelenlegi kormány részéről.

A kormány a porcelánboltban

Ehhez képest a kormány ezúttal is úgy nyúlt egy ilyen kényes ügyhöz, mint mindig. Erőből átnyomta az akaratát, mocskolódva támadta a kritikusait és a kisstílű, a jogállam és a demokrácia normáit sértő eszközökkel akadályozta, hogy az ellenzék ellássa a feladatát és egy nyilvánvalóan népszerűtlen intézkedéssel szemben a néphez fellebbezhessen, ha már a kormány maga nem volt hajlandó megfontoltan viselkedni.

Hogy orbitális baromságot csinált a kormány, az nem kérdés. Nem csak, mert senkinek semmilyen haszna nem származott az intézkedésből, hanem azért is, mert ezúttal csúnyán benézték a dolgot és összekeverték a konfrontatív politizálást a népszerűvel.

Ez a kormány ugyanis mindig konfrontatív, de ritkán tesz olyasmit, amiről azt gondolja, hogy árt a relatív népszerűségének. Mert bár a Fidesz az elmúlt 6 évben sokszor volt elég népszerűtlen, de sosem annyira, hogy a jelenlegi ellenzék bármely erejénél ne maradt volna sokkal, de sokkal népszerűbb.

Sokat elmond a jelenlegi helyzetről, hogy a sajtó és az ellenzék által hangos diktatúrázással, tolvajbandázással stb. fogadott, habzó szájjal szidott intézkedések sokasága, amelyek mindegyike valóban hihetetlenül sokat ártott Magyarországnak, a magyar demokrácia minőségének, a magyar gazdaság hosszútávú kilátásainak, a jövő nemzedékek életkilátásainak, az ország szövetségeseihez, gazdasági partnereihez való viszonyának, a magyar társadalom általános morális állapotának, valójában nem lépték át a magyar társadalom ingerküszöbét vagy jól kezelhetőeknek bizonyultak a Habony Művek által a közvélemény számára felkínált értelmezési keretek kitartó sulykolásával. Még a korábban nem látott léptékben intézményesített korrupció (aka maffiaállam) sem ártott eddig eléggé a kormánynak. Egy idő után az emberek belátták, hogy "ezek" még rosszabbak, mint az MSZP, de arra a gondolatra nem jutottak el, hogy akkor ideje lenne kiebrudalni őket a hatalomból.

Padlógázzal a falnak, aztán a csodálkozás

Csak néhány olyan pillanat volt, amikor a kormány érezhetően falnak ment konfliktuskeresés közben. Ilyenkor aztán meglepően esendőknek és nyomorultaknak látszottak, de elég ritkán fordult elő ilyesmi. Ebben a ciklusban a netadós tüntetések például elképesztő és kívülről is tökéletesen felismerhető pánikot okoztak a kormányzat körökben és a tanártüntetések is kaotikus, néha egyenesen mulatságos, máskor egyszerűen csak gyomorforgató válaszreakciókat váltottak ki a kormányoldalból.

A boltbezárások ügye ebbe a sorba illeszkedik: padlógázzal hajtottak neki a falnak és aztán nagyon meglepődtek, amikor kinyílt a légzsák. A reakciójuk valószínűleg három tényezőre vezethető vissza:

  • Bár tisztában voltak azzal, hogy a boltbezárások nem népszerűek, nem gondolták, hogy veszélyes ügyről van szó. Pedig tisztában vannak azzal, hogy bármiből lehet nagy mozgósító erejű szimbólum. A boltbezárás pedig a fent leírtak miatt ilyen dolog: a legkülönbözőbb álláspontok híveit képes egy platformra hozni. Talán túlbecsülték azt a képességüket, hogy kívül tartsák a napirenden ezt a bosszantó ügyet. Hát, tévedtek. Az MSZP évek óta először kezdett politikai szereplőként viselkedni és ennek rögtön meglett az eredménye. Talán azért is, mert végre kikerültek a karanténból, többé nem ők a magyar korrupció megtestesítői, letelt a hét szűk esztendő és időközben nagy szerencséjükre baloldalon szinte egyedül maradtak releváns politikai tényezőként. Ez is mintha meglepte volna a Fideszt.
  • Úgy tűnik, mintha a Fidesz egyre kevésbé lett volna képes tolerálni a boltbezárási ügyet. Alighanem azért, mert egy ideje már nem folyik kormányzás Magyarországon, csak a "pillanat uralása", a politikai napirend fölötti ellenőrzésért folyó küzdelem. Márpedig ha szép, lassan is, de egyre erodálódik a Fidesz-tábor, s ezért a kormány egyre növekvő ingerültséggel fogadta, hogy az előző évet számukra politikailag megmentő migránsellenes kampányra egyre kevésbé vevő a közönség (nem mintha meggondolták volna magukat az emberek, hanem mert elvesztették az érdeklődésüket). A boltbezárások ügye (a tanári mozgalommal együtt) egyszerűen ellopta a show-t a migránsozás elől, erre pedig a Habony Művek türelmüket elvesztve egy túlságosan brutális gesztussal reagáltak, hogy végleg letakarítsák a kérdést új kampányuk elől. A népszavazás kopaszokkal való megakadályozása azonban Rubiconnak bizonyult: ezúttal a jobboldali értelmiség és a kormánnyal szemben egyébként ijesztően lojális bíróság számára. A Nyakó-botrány olyan vállalhatatlanul otromba lépés volt a Habony Művek részéről, hogy ez egycsapásra elsőszámú politikai üggyé tette a boltbezárások ügyét és ez pánikszerű válaszokat csalt ki a kormányzatból.
  • A pánik legfőbb tünete egyébként az, hogy egycsapásra kiderült, hogy a boltbezárásokra a kormánynak egyszerűen nincs értelmes és nyilvánosan képviselhető indoka. Az elmúlt két nap kínos magyarázkodásaiból a kormánypárti politikusoknak csak erőtlen mocskolódásra, ügyetlen mellébeszélésre, a boltbezárás visszavonásával való egyetnemértés óvatos kifejezésére telt, a korábbi intézkedés védelmére már nem futotta. Azazhogy, amiket mondtak, azzal valójában nagyon sok ostoba hibát követtek el. Ugyanis kénytelenek voltak nyíltan bevallani, hogy képesek bármikor feláldozni bármilyen értéket a politikai haszonszerzés érdekében. De közben azt is bevallották, hogy szerintük a többség egyszerűen hülye. És indirekt módon még le is bolsevikozták magukat akkor, amikor a többség ellenében politizálást annak minősítve indokolták korábbi, erőszakosan bevezetett intézkedésük visszavonását. És mindezt hihetetlen intenzitással. Amit kiegészít egy különösen aljas húzás: a boltbezárással együtt eltörölték a 100%-os vasárnapi bérpótlékot. Amit nehéz nem úgy értelmezni, mint egyértelmű üzenetet a kormánnyal szembefordult társadalomnak, hogy "Ezt akartátok? Hát akkor dögöljetek meg."

 Ami ebben stratégia és ami őszinteség

Jó oka van annak, hogy így tesznek. Politikai elemzők majd meg is magyarázzák, hogy milyen középtávú előnye van annak, hogy rövid távon ennyire nyíltan szembeköpik magukat és ennyire irritálóan ostobán viselkednek. Röviden összefoglalva: minden csoda egy napig tart.

De, hiába a Fidesz a leginkább stratégiailag tudatos politikai erő Magyarországon, nem vagyok benne biztos, hogy nincs a mostani reakciójukban az elemzők által véltnél kevesebb stratégia és több őszinteség. Kurva szar lehet ekkorát koppanni. És tudva azt, hogy számukra a "pillanat uralása" maga a politika, meg is értem a frusztrációjukat és zavarodottságukat.

fb_960876_png.jpg

És amitől mindez olyan szomorú

Attól olyan erős szimbólum ez az ügy, hogy benne van minden, ami ma Magyarországot jelenti és benne van az is, a hiányával, aminek benne kellene lennie, de valójában jól láthatóan senkit sem érdekel. Egyfelől az, hogy jelenleg minden csak a politikai hatalomról szól és másfelől az, hogy a politikai hatalomnak nem lenne szabad ennyire önmagáért valónak lennie, hanem minket kellene szolgálnia.

Talán, majd egyszer olyan világ is lesz.

Attól tartok, nem holnap és nem is holnapután.

A bejegyzés trackback címe:

https://baloldaliliberalis.blog.hu/api/trackback/id/tr908595302

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.