A baloldal nem mindig liberális, a liberálisok sem mindig baloldaliak. De ez egy ilyen blog.

BALOLDALI LIBERÁLIS BLOG

63. Egy fontos könyv margójára

2015. december 28. - FOUREY

Miért fontos?

Nemrég megjelent egy nagyon fontos könyv. Az a címe, hogy A magyar politikai rendszer - negyedszázad után. Volt róla egy konferencia is (megnézhető itt), írtak róla az újságok is (pl. az Index, az Origo, NOL, HVG.hu stb.). Mivel az egyetemi oktatást hosszú ideje meghatározó tankönyvet, az eredetileg Körösényi András által írt, majd Török Gáborral és Tóth Csabával bővített, átdolgozott A magyar politikai rendszert idézi fel mind a szerkesztő személye, mind az is, hogy a régi szerzők itt vannak ebben a könyvben is, joggal merül fel, hogy ismét egy autoritatív mű született, amelyből újabb generáció fog képet kapni a rendszerváltás utáni magyar politikai berendezkedés alapszerkezetéről és változásairól.

Ugyanakkor nagyon feltűnő módon nem tankönyv készült, hanem sokszerzős tanulmánykötet, amelyben ráadásul a statikus állapotleírás helyét a változások irányának értelmezési kísérletei váltották fel különböző tematikus területeken. Ez nem csak azt veti fel, hogy talán ezt a könyvet mégsem fogják mindenütt használni a tanításban, hiába tartalmazza a legkorszerűbb tudományos álláspontokat, hanem azt is, hogy a magyar politikatudomány korszakhatárhoz érkezett. Míg a 90-es évek magyar politológiája, tankönyveinek tanulságai szerint (gondoljunk mondjuk Bihari Mihály és Pokol Béla Politológiájára, Bayer József Bevezetés a politikatudományba című könyvére vagy Körösényi A magyar politikai rendszerére és Pártok és pártrendszerekjére) a modern demokratikus politikai rendszert óhatatlanul is a történelem végének perspektívájából szemlélte és történetibb megközelítésben is a jelen előtörténeteként fogta fel a múltat (mint Bihari Mihály a Magyar politikában vagy Paczolay Péter és Szabó Máté Az egyetemes politikaelmélet történetében), a jövőről pedig semmit sem gondolt, mostanra világossá vált, hogy a történelemnek nincs vége. Mi több, történelmi időket élünk. Az új könyv nem más, mint rosszkedvű szembenézés ezzel a cseppet sem örömteli felismeréssel, s ennek köszönhetően lett olyan amilyen: a címe még a régi reményeket tükrözi, belső oldalait viszont már az új gondolkodásmód hideg szelei járják át.    

Egy rezsimváltás anatómiája

A könyvbemutató konferencián legnagyobbat kétségkívül a szerkesztő és fejezetíró Körösényi András előadása szólt, s érdemes ezzel külön is foglalkoznunk, mivel tökéletesen illusztrálja, hogy miről beszéltem az előbb. A szerkesztő előadásának ugyanis az volt a mondanivalója, hogy az elmúlt években végbement a magyar politikában egy radikális változás, amelynek eredményeként a rendszer intézményes, formális keretei ugyan belül maradtak a demokrácia megengedőbb, minimalista felfogásán, ám tényleges működési mechanizmusai oly mértékben átalakultak, hogy e változásokat nem lehet elszigetelteknek, egyedieknek, jelentékteleneknek tekinteni. Körösényi szerint Magyarország többé nem liberális demokrácia, s kialakult egy erősen személyfüggő, autoriter hatalomgyakorlási módszerekre épülő új "rezsim". Vitapartnere, Boda Zsolt nem találta ezt az elemzést elég karakteresnek és a sajtó egy része is zavarba jött tőle, mert... mi is az, hogy rezsim, miben különbözik a rendszertől, vajon mi a különbség egy liberális demokrácia és egy jelzőtlen demokrácia között, s hogy vajon mit is gondol minderről Körösényi maga?

Aki utólag megnézte a videót is és esetleg elolvasta a szóba kerülő fejezetet, azért nem kell, hogy annyira tanácstalan legyen, mint volt az Index tudósítója. Ezekből kiderül ugyanis, hogy Körösényi számára:

1) A 2010 előtti magyar liberális demokrácia a nyugati demokratikus berendezkedések szélsőséges variációja volt. Nem egyszerűen csak mintaszerű, de radikálisan liberális demokrácia, ahol a hatalommegosztás intézményrendszere az indokoltnál is fejlettebb volt. Hogy kinek számára indokoltnál? Egyrészt annak számára, aki hajlandó észrevenni a létező demokratikus berendezkedések tényleges sokféleségét egymáshoz képest. Másrészt annak, aki pártpolitikai értelemben nem liberális és személyesen a kormányzati hatalom nagyobb mozgásterét tartja kívánatosnak, mint amit a közmegegyezés elfogadhatónak tartott a régi szép időkben. Körösényi ilyen.

2) Az autoriter és demokratikus elemek keveredése minden politikai rendszerben megfigyelhető, még a legdemokratikusabban is, mivel a kormányzat működésének természetes eszközei közé tartoznak a személyes vezetés különböző formái és nyilvánvalóan van is egyfajta természetes hajlama a kormányoknak, hogy ilyen eszközöket preferáljanak. A kérdés nem az, hogy vannak-e a jelenlegi kormány működésében ilyen elemek, hanem, hogy milyen ezek viszonya más hatalomgyakorlási formákhoz képest. Mikor Körösényi különbséget tesz a rendszer és a rezsim között, nyilvánvalóan arra törekszik, hogy minél hűbb képet adjon az elmúlt évek változásainak karakteréről.

3) A demokratikus rendszerek halmazán belül is megfigyelhető a formális és informális intézmények változatossága, s az egyik változattól való eltávolodás önmagában még nem elegendő ahhoz, hogy kijelentsük, egy ország többé nem demokrácia. Akkor sem, ha kevésbé liberális irányba, ha egyértelműen autoriter irányba mutató változások zajlanak. Egy abszurd - és nem Körösényitől származó - példával élve: egy szélsőségesen liberális demokrácia autoriterebbé tehető úgy, hogy ezáltal még a létező demokratikus rendszerek átlagához képest nem válik kevésbé demokratikussá, mondjuk csak jobban fog hasonlítani Németországhoz. Körösényi, mikor Orbán-rezsimről beszél, láthatóan nem így vélekedik, hanem úgy véli, a 2010 óta zajló folyamatok kilengést jelentenek a másik irányba, a nem-demokratikus politikai rendszerek irányába, csak még nem jelentik a szakirodalomban meglévő kritériumok szerint minimális demokrácia fogalmával összeegyeztethetetlen struktúrák rögzülését. Körösényi szerint azért nem, mert a formális intézmények még nagyrészt olyanok, mint egy nyugati demokráciában; mert a hatalomgyakorlás egy pillanatnyi és bármikor megváltoztatható hatalmi konstelláción, az Orbán Viktor vezette Fidesz demokratikus legitimációval rendelkező - közel - alkotmányozó hatalmán alapul; és mert a hatalomgyakorlás autoriter vonásai még nem léptek át bizonyos határokat.

Nem mondom, hogy nem vitathatatlan ez a diagnózis (én még markánsabban ítélem meg a helyzetet), de valójában annyira azért nem óvatoskodó. Egy konzervatív értékrendű társadalomtudós kettős értelemben is normatív álláspontja tükröződik benne: kritikusan viszonyul az Orbán-rezsimhez konzervatívként és a minimalista demokráciafelfogás híveként is. Óvatosnak ez legfeljebb annyiban mondható, amennyiben valaki a konzervatív álláspontot és minimalista demokráciafelfogást mint olyat is túl óvatosnak tartja. Erre persze mindenkinek joga van, baloldali liberálisként én is így érzek. De azt azért nem mondanám, hogy ez az álláspont abban az értelemben óvatos lenne, hogy tartózkodna az állásfoglalástól vagy hogy ne lenne kidolgozva és ne lenne érvekkel alátámasztva. Elég ez vagy kevés, hogy nyugodt legyen a politológus lelkiismerete? Mondhatja-e megnyugodva, hogy "dixi et salvavi animam meam"? Félek, ezt majd csak az idő fogja eldönteni. A történelem, amely negyedszázad után ismét ránk fonta hatalmas csápjait és nem, nem, nem ereszt.   

 ship.jpg

 DISCLAIMER: Mivel a könyv egyik fejezetének szerzője vagyok, úgy éreztem korrektnek, ha a könyvről csak általánosságban írok, s inkább azzal az előadással foglalkozom, amellyel nagyon sok tekintetben nem értek egyet, ám amit a maga nemében az elmúlt évek egyik legfontosabb megszólalásnak tartok a politikai jobboldalon.

A bejegyzés trackback címe:

https://baloldaliliberalis.blog.hu/api/trackback/id/tr1008205714

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Antal Attila 2015.12.28. 11:35:13

Arra azért roppant kiváncsi vagyok, hogy egy nem "vegytiszta liberális demokráciában" a kormányzati hatalom centralizálására tett, 2010 utánihoz hasonló kísérleteket hogyan ítélte volna meg Körösényi, ha azokat egy baloldali kormány csinálja... Vajon az is kilengés, meg rezsim lett volna?! Mondjuk nekem hátborzongató a könyvben, hogy a Századvég és Társai Közpénzeltüntető Munkaközösség "tudományos" piedesztálra kerül... és azt hiszem ez döntő különbség a korábbi kötetek és a mostani között. Ha ez a könyv a magyar politikatudomány és benne Körösényi óvatos segélykiáltása, nos, akkor zavarban vagyok...

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2015.12.28. 11:37:31

@Antal Attila: A piedesztált nem látom. Ha jól értem, az antiliberális fordulatfordulat leírására gondolsz. Szerintem az egy kritikai fejezet.

Ami az első felvetésedet illeti: annak két része van. 1) Csinálta volna egy baloldali kormány? Kétlem. KA se hinné szerintem, a korábbi írásai alapján. 2) Ha megnézed az mno.hu-s interjút, ott még keményebben fogalmazott.