A baloldal nem mindig liberális, a liberálisok sem mindig baloldaliak. De ez egy ilyen blog.

BALOLDALI LIBERÁLIS BLOG

61. A föderalista

2015. november 25. - FOUREY

A párizsi terrorakciók kapcsán szembesültek sokan azzal, hogy Európa sok tekintetben védtelen. Mindez rettentően ironikus is persze. Azon jobboldaliak között, akik állandóan kritizálják az Egyesült Államokat, amiért a világ különböző részein aktív, beavatkozó politikát folytat, most néhányan hajlamosak azt mondani, hogy éppen Európa tehetetlenségével van a baj. Olyan is akad, aki Bush intervencionizmusát elítélte és most ujjong Putyin szíriai kemény fellépése miatt. Sokan, akik évekig védték az európai tagállamok szuverenitását a brüsszeli befolyástól, most hiányolják az európai erőt. Hogy is van ez?

Be kell vallanom, én mindig is föderalista voltam. Abban hittem, hogy csak az egyesült, demokratikusan elszámoltatható intézmények által vezetett, ugyanakkor a tagállamok jogait tiszteletben tartó Európa lehet a megoldás az integráció problémáira. Miért lenne ez jó? Mert Európa sokkal erősebb, mint amilyennek látszik és ezt az erőt szétforgácsolva hagyni nem csak kifelé kelti a gyengeség illúzióját, de befelé is rengeteg felesleges félreértés forrása.

Hadd mondjak egy félreérthetetlen példát: ha létezne egy egységes európai hadsereg, akkor a jelenlegi tagállami költségvetések centralizálásával (és a költések szinten tartásával) a világ második legjobban finanszírozott katonai ereje jöhetne létre, amelyre közel kétszer annyi pénz jutna, mint a jelenlegi második kínai hadseregre és háromszor annyi, mint az oroszra. (Akit érdekelnek a számok, könnyen összerakhatja a képet innen). Mondom még egyszer: az EU tagállamai által katonai célokra elköltött pénz egy egységes európai haderőt a világ második legnagyobb hadseregévé tenne, messze maga mögé utasítva mindenki mást. Nem kellene egy eurocenttel sem többet költeni, elég lenne csak összerakni, ami van.

Egy ilyen méretű katonai potenciál létrehozása persze erős demokratikus elszámoltatást igényelne. A jelenlegi gyakorlat, hogy a tagállami kormányok minden jelentős európai együttműködési formát gondosan bürokratikus spanyolfalak mögé rejtenek, s átláthatatlanná teszik a döntéshozatal folyamatot, nem lenne fenntartható. A mai EU legnagyobb hibája ez a demokratikus deficit, amit ironikus módon nem a szó szűkebb értelmében vett szupranacionális intézmények, hanem a kormányközi alapon vagy hibrid logikát követve működő képződmények teremtenek. Egy valóban föderális Európában mindez megengedhetetlen lenne. Nem létezhetnének levegőben lógó, senkinek sem felelős szervezetek, amelyeket a tagállami kormányok hoznak létre, szuverenitásuk jelentős részét rájuk delegálva, saját felelősségük elől menekülve, hogy aztán felelősségük maradékától az ilyen intézményekre mutogatással igyekezzenek megszabadulni és a tetejébe még szabadságharcokat kezdeni, nem is annyira ezen valóban nem demokratikus, ám kizárólag miattuk létező, hanem az egyébként többnyire erős demokratikus legitimitással rendelkező, mert vagy az állampolgárok által közvetlenül választott vagy a tagállamok kormányai által létrehozott uniós intézmények ellen.

Egy demokratikusan föderális Európa úgy jöhetne létre, ha a jelenlegi, általában unalmas és kellemetlenül bürokratikus, szabályozó jellegű európai feladatok mellé klasszikus hatalmi funkciók kerülnének és ha ezek a hatalmi jogosítványok egyértelműen a föderális intézményekhez lennének telepítve. Ma létezik egy közvetlenül választott Európai Parlament, egy a tagállami kormányokból álló Tanács és egy, a tagállamok, a Tanács és a parlament egyetértése alapján kijelölt Bizottság. Mindez csak akkor működhetne valóban demokratikusan, ha a tagállami kormányok hajlandók lennének megérteni, hogy nem ők a tagállamok lakóinak egyedüli legitim képviselői, hanem létezik egy európai állampolgári közösség is, amelynek tagjait a parlament megfelelően képviseli.

Nem kétséges, hogy Európa ezer és egy módon nem egységes és sosem lesz az. Az is világos, hogy egy föderatív, azaz politikailag egységes Európának sem szabad úgy tennie, mintha nemzetállam lenne. Ugyanakkor az Európai Parlamentnek nyilván ki kell fejeznie az egységet: azaz, nem csak megválasztásában kell demokratikusnak lennie, de a föderatív kérdésekben jogosítványaiban is elsőbbséget kell élveznie a tagállamok kormányaival szemben. De senki sem mondhatja, hogy ennek a politikailag egyszerre egységes és ugyanakkor sokszínű Európának nem lehet olyan felsőháza, amely a tagállamokat képviseli. A jelenlegi Tanács kormányközi alkuk színtere, nem képviseleti intézmény, s végső soron az EU igazi vezetője. Egy valóban föderális Európában ennek nem lenne szabad így lennie, hiszen amíg ez így van, addig az EU csak a tagállami kormányok játékszere. Addig olyan gyenge, amilyen gyengévé a tagállami kormányok kisstílű hatalmi harcai, a tagállami belpolitikai küzdelmekbeni érdekei okozta szűklátókörűség teszik. Ha ez megváltozna, akkor és csak akkor nem kellene attól félni, hogy Európa jelenlegi szétforgácsoltsága által elrejtett irtóztató ereje rossz kezekbe kerülhetne. 

Föderalista vagyok, de nem hülye. A tiszta föderalista megoldás ellen legalább annyi minden szól, mint mellette. Európában az elmúlt száz évben sosem jártak túl jó idők az összetett, szupranacionális államokra, a szeparatizmusok előbb vagy utóbb mindenütt felerősödtek. Ezzel együtt, azt gondolom, mégsem egészen abszurd föderalizmusról álmodozni. Az EU jelenleg ugyanis hármas válaszúton áll: vagy sodródik tovább egy egyelőre ellentmondásosan demokratikus, s ha csak rejtetten is, de mégis félreérthetetlenül föderális irányba vagy felvállalja a felelősséget egy demokratikus föderalizmus megteremtése iránt vagy a tagállamok kezébe dobja a gyeplőt és hagyja elpocsékolódni mindazt a felhalmozott és az elmúlt évtizedekben gondosan megőrzött erőt, ami az EU-t a 21. század egyik kulcsszereplőjévé teheti. Bármilyen meglepően hangozhat is, jelenleg a föderalizálódásnak áll a zászló. A kérdés az, hogy demokratizálni akarjuk-e és így a saját szolgálatunkba állítani a föderáció irányába húzó erőket vagy inkább minden értékével feláldozzuk az eddigi eredményeket is.

A bejegyzés trackback címe:

https://baloldaliliberalis.blog.hu/api/trackback/id/tr668107830

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Super aGyuri 2015.12.26. 19:11:47

A poszt minden egyes szavával mélyen egyetértek.