A baloldal nem mindig liberális, a liberálisok sem mindig baloldaliak. De ez egy ilyen blog.

BALOLDALI LIBERÁLIS BLOG

58. A mondanivaló hiánya (Kávéházi okoskodás 7.)

2015. november 19. - FOUREY

Mi is a Kávéházi okoskodás?

Néhány hónappal ezelőtt elindítottam egy sorozatot, amelyben a baloldal 2010-2014 közötti válságára kerestem a választ. Egy bevezető után előbb az MSZP-ről, a bal- és jobboldaltól egyenlő távolság LMP-s stratégiájáról, a lehet-e más a politika dilemmájáról, a civilekről, az Együtt bukásáról és végül a rezsicsökkentés "csodafegyveréről", a demokráciaproblémáról írtam. A sorozat utolsó előtti darabjában arra a kérdésre keresem a választ, hogy milyen tartalmi problémák vannak a baloldallal, s e problémák hogyan járultak hozzá a 2014-es bukáshoz.

Saját nézőpontom

 Ismét hangsúlyoznom kell, mint a sorozat korábbi darabjaiban is, hogy számomra az a legfontosabb kérdés, hogy miért nem sikerült egy olyan balközép túlsúlyú politikai erőt létrehozni, amely a 2014-es választásokon képes lehetett volna legyőzni a Fideszt és amely baloldali politikát tudott volna folytatni 2014 után. Azt hiszem, a legtöbb embert, aki baloldali szavazó, elsősorban ugyanez a kérdés foglalkoztatja. Ugyanakkor tény, hogy 2014 óta ez a kérdés egyre kevésbé tűnik relevánsnak a nyilvánosságban. Pontosabban: a Fidesz 2014 őszi-2015 eleji válsága rövid időre belátható közelségbe (2018 környékére) tűnt hozni a rezsim bukását, de azóta aligha vannak túl sokan, akiket egy baloldali kormányváltás reménye éltet. Ráadásul már 2014 őszén is inkább (akárcsak 2012 elején) a régi baloldal kritikusai vitték a prímet, nem azok, akiktől joggal remélhetné az ember egy nem Sziriza-típusú, hanem balközép alternatíva létrehozását. Néha én is elbizonytalanodom, hogy lehetséges balközép alapon leváltani a Fideszt. De: dum spiro, spero.   

A balközép alternatíva nehézségeinek sokrétűsége

Nem kérdéses, hogy nem egyedül az a baj a baloldallal, hogy nem képes tartalmilag értelmes üzeneteket megfogalmazni a választók számára. Ám a többi okok egy része végső soron visszavezethető erre a  problémára vagy pedig e probléma súlyosságát növeli a többi ok jelenléte. Mikre is gondolok?

Az egyik ilyen a baloldal szervezeti és gazdasági erőforrásainak fokozatos kimerülése 2006-tól kezdve: az MSZP leépülőben van, az SZDSZ megsemmisült, a DK a semmiből építkezik és egyáltalán nem is tölti be ugyanazt a balközép szerepet, mint az MSZP. Az évtizedes ellenzékiség önmagában nem kellene, hogy ellehetetlenítsen egy pártot, de mivel az MSZP hosszú nagypártiság után kezdte fokozatosan elveszteni erőforrásait, a régi, merev struktúrák tehetetlensége, a rengeteg etetendő éhes száj, a berögzült szervezeti kultúra stb. nagy mértékben járulhatott hozzá ahhoz, hogy az MSZP képtelen volt aktívabb politikát folytatni, hanem pozícióharcba kezdett, ahol nagyobb szerep jutott a statusquo védelmének, mint az innovációnak. Ez a túlélésüket nagy mértékben segítette (ki tudja, talán ma már nem lenne baloldal Magyarországon a parlamentben, ha nem így tesznek), de képtelenné tette őket a Fidesz legyőzésére.

A másik ilyen a Fidesz nyilvánvalóan megváltozott stratégiája velük szemben. 2010-ig az erősödő politikai polarizáció ellenére is a Fidesz és az MSZP klasszikus kartellpártokként viselkedtek: gazdasági és politikai háttéralkukkal stabilizálták helyzetüket az ország két vezető erejeként, s a Fidesz agresszivitása sokáig az ellenzéki szerepből következő kényszernek is látszhatott. 2010 óta a kartell egyre nyilvánvalóbban felbomlóban van, pontosabban a tartalma megváltozott: a Fidesz a centrális erőtér koncepcióját igyekszik megvalósítani, egyetlen vezető politikai erővel, az MSZP pedig a Fidesz különböző frakciói között lavírozva igyekszik megerősíteni helyzetét a második legnagyobb politikai erőként, középpártként.

A harmadik nem kizárólag tartalmi probléma a magyar társadalom átalakulása. Ennek egyik oldala, hogy, amiként azt kutatások is jelzik, a mai fiatalok a legkevésbé sem vevők a régi baloldalra. Egy másik probléma pedig a magyar társadalom sajátos szerkezete, a középosztály hiánya stb., amelyről az utóbbi években egyre világosabb kép kezd kibontakozni, szintén tudományos kutatások alapján. Ennek a közönségnek az igényeire, az ő nyelvükön kellene reagálnia a baloldalnak és ebben máris látszik egy paradoxon: ez a közönség nyilvánvalóan nem érdeklődik a balközép üzenetek iránt. Nem mondom, hogy nem érdeklődhetne, de nem teszi.

Végül pedig a negyedik ilyen probléma az, hogy valami alapvetően megváltozott 2010 óta a magyar politikában. Korábban lehetett hallani ugyan olyat, hogy a politika hátterében jelentős gazdasági érdekcsoportok állnak, ám csak marginális - jobb- és baloldali radikális - szubkultúrákban számított ez bevetett világmagyarázatnak. Mára viszont - párhuzamosan azzal, hogy összeomlott a kartellpárti, kétpólusú politikai berendezkedés, s ezzel az összeesküvéselméletek legerősebb alternatívájának magyarázóértéke lecsökkent - aligha lenne olyan pártállású ember, aki nem gondolná, hogy vannak "oligarchák" és hogy a pártok szerepe korántsem olyan jelentős a politika alakításában, mert az igazi politikai struktúrák többé-kevésbé láthatatlanok a nyilvánosság számára. "Oligarchák", "mutyi", "maffiaállam", "Átlátszó", "globális uralmi rend", "háttérhatalmak"... hogy csak néhány olyan catch-wordre hivatkozzak, amelyek a nyilvánosságnak ezt a nem látható politikai összefüggések iránti megnövekedett érzékenységét fejezik ki igen plasztikus formában.

És akkor a tartalomról

Mindezekhez képes e poszt tulajdonképpeni témáját meglehetősen röviden el lehet intézni: 2010 és 2014 között a baloldal nem tett lényegében semmit, ami egy balközép alternatíva megfogalmazásához közelebb vitte volna. Nem tudnánk felidézni a régi baloldal részéről egyetlen frappáns mondást, ami megfelelően kifejezte volna mindazt, ami történik velünk vagy amit szeretnénk; egyetlen őszintének és kivihetőnek hangzó programpontot sem, semmi olyasmit, amit nem valamilyen tanácsadó javasolt az adott heti politikai napirend befolyásolására; nem tűnt fel egyetlen hiteles politikusi személyiség sem, akiről el lehetett volna hinni, hogy kihívója lehet a jobboldalnak és aki ki tudná vezetni az országot abból a súlyos helyzetből, ahová a megelőző évek kormányai vezettek minket. Soha még csak a leghalványabb jele sem látszott annak, hogy bárki képes lenne létrehozni és elvezetni egy olyan politikai platformot, amely a legkülönfélébb társadalmi rétegeket egyaránt képes megszólítani és képes egy győzni képes többséget maga mellé állítani.

Mesterházy Attila pártja állagőrző, fantáziátlan, vezetetlen pártnak tűnt, amely a legjobb pillanatait akkor élte, mikor sikerült megakadályoznia egy Bajnai vezette új balközép erő megszerveződését. Gyurcsány pártja súlyos hitelességi deficittel küszködött és bár nem ügyetlenül manőverezett a bejutási küszöb elérése felé, de nem is jutott el addig, hogy valódi alternatíva kiindulópontjává váljon. Még leginkább Bajnai kísérlete ígért valamiféle tartalmi megújulást, ám ennek is inkább csak az ígéretéig jutott, súlyos tervezési hibái nem engedték meg, hogy ez az ígéret valódi tartalommal töltődhessen fel.

Mondjuk ki nyíltan: 2010 után a régi baloldal egy pillanatig sem keltette azt a benyomást, hogy alkalmas lenne az ország irányítására, hogy a kisebbik rossz lenne. Nem kell ahhoz a Fideszt szeretni, hogy őszintén elismerjük, hogy a baloldal tartalmi értelemben a tartalom hiányát, a vezetetlenséget, a káoszt kínálta a Fidesz egyre tekintélyelvűbb és egyre radikálisabb politikájával szemben. Pozitív mondanivaló hiányában csak a nagyon elszántak és a Jobbiktól rettegők számára jelenthetett mindez vállalható alternatívát. 

Mindez persze nem meglepő: az MSZP Horn Gyula bukása óta egyik vezetési válságából a másikba zuhant, s sem 2002, sem 2006 nem az MSZP-nek, hanem az MSZP által jobb híján felvállalt, külső projekteknek, a viszonylag erős MSZP-s hátterű Medgyessy-projektnek, s a valamivel kevésbé beágyazott Gyurcsány-projektnek szóló sikerek voltak. 2010-re ugyanakkor minden ilyen külső projekt elbukott, az MSZP infrastruktúrája leromlott, s lényegében nem akadt senki, aki vezetni akarta volna a régi baloldalt. Hogy az MSZP még egyáltalán létezik, s afféle szellemhajóként fel-feltűnik a nyilvánosságban, az a maga nemében valóságos csoda. Hogy mindezt nem annak köszönheti, hogy lenne benne bármiféle tartalom, az mindenesetre biztosnak látszik. Ha a dolgok ugyanígy fognak menni tovább, egy nap már nem fogunk többet arról hallani, hogy látták felbukkanni a ködben. S az az igazán szomorú, hogy még abban sem lehetünk biztosak, hogy annak a napnak örülnünk kell majd baloldaliként.

 

Nem a nyár virágzása áll előttünk, hanem inkább jegesen sötét és szigorú sarki éjszaka. Ebből a szempontból mindegy, hogy külsőleg melyik csoport kerekedik felül.  

A bejegyzés trackback címe:

https://baloldaliliberalis.blog.hu/api/trackback/id/tr538088382

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.