A baloldal nem mindig liberális, a liberálisok sem mindig baloldaliak. De ez egy ilyen blog.

BALOLDALI LIBERÁLIS BLOG

51. Baloldal és lelkiismeret

2015. szeptember 16. - FOUREY

Van valami, amivel minden felnőtt embernek szembe kell néznie és amire az olyan válsághelyzetek, mint amilyen a menekültügy is, különös erővel emlékeztetnek minket. Ez pedig az a tény, hogy a világ - s itt értelemszerűen az emberi világra gondolok - nem kiegyensúlyozott, jól elrendezett, s alapjában véve igazságos hely, s hogy ennek következményeként sokszor rettentően fájdalmas dolgok történnek emberekkel, anélkül, hogy azt, valamiféle magasabb értelemmel megmagyarázható módon, "kiérdemelnék".

Hogyan dolgozható fel lelkileg ez a felismerés? Tapasztalataim szerint háromféle attitűdöt lehet megfigyelni a közéletben. Az egyik attitűd  képviselői számára az a legfontosabb, hogy azt érezzék, mégis van valamiféle igazságosság és rend a dolgokban. Ők azok, akik a szenvedés láttán okokat és magyarázatok keresve az emberi tényezőkre fókuszálnak és akiknek - sokszor okkal, sokszor ok nélkül - az jut az eszükbe, hogy mennyiben tehetnek róla mégis az áldozatok, hogy olyan helyzetben vannak, amilyenben. Egy másik lehetséges attitűddel rendelkezőkben a ki nem érdemelt szenvedéssel szembesülve együttérzés ébred és segítőkészség, ám nem jutnak el arra gondolatra, hogy a világ berendezkedésének alapvető szerkezeti hibái megváltoztathatók lennének vagy hogy nekik személyes felelősségük lenne, hogy megszokott világ határain túlra merészkedjenek, s maguk mögött hagyva komfortzónájukat, keressék és kutassák a további segítségnyújtás lehetőségét. Ám könnyen lehet, hogy haragot éreznek az első attitűddel rendelkezőkre  gondolva, mert zavarja őket az, amit ők erkölcstelen áldozathibáztatásnak vélnek és egyúttal bűntudatot éreznek, ha egy harmadik fajta attitűd képviselői eszükbe jutnak. Mert e harmadik csoport tagjai: az aktivisták, forradalmárok, önkéntes segítők nem elégszenek meg azzal, hogy azzal a szenvedéssel, nyomorral, elnyomással kezdenek valamit, ami betolakszik az életükbe, hanem, ha kell, időnként nagyon távoli helyekre utaznak, időnként nagyon radikálisnak tűnő javaslatokkal élnek és kíméletlen őszinteséggel mutatják fel a kényelmetlenül sötét valóságot olykor olyan helyeken is, amelyek itt vannak a szemünk előtt, de mi szeretnénk észre sem venni. Nem csak az egzotikus országok problémáit, de a hajléktalanokat is a házunk előtt, a kilakoltatásra várókat a szomszéd házban, a családon belül megerőszakoltakat a felső szomszédnál, a mi saját gondolkodásunk előítéletességét és a többi kényelmetlen tényt. 

Hajlamos vagyok az első hozzáállást jobboldalinak, a harmadikat baloldalinak tekinteni, s a másodikat amolyan középbalnak, ámde szeretném, ha teljesen világos lenne mindenkinek, hogy ezzel nem akarom azt mondani, hogy minden jobboldali szívtelen! Mert amiről fent beszélek, az nem az altruizmusra való képesség megléte vagy hiánya, hanem a világ igazságtalanságával való szembesülésre adott válaszok különbsége. Jobboldalinak tehát azt nevezem, aki a világ igazságosságába vetett hitet fontosnak tartja és az egyéni felelősséget is, baloldalinak pedig, aki a világot igazságtalannak látja és az egyéni szenvedést többnyire kiérdemeletlennek.  Bárki bármelyiket is érezze magában, konkrét helyzetben viselkedhet altruistán vagy önző módon! 

S habár jobb- és baloldal között teszek különbséget az attitűdök szintjén, eszemben sincs azt mondani, hogy akik ilyen attitűdökkel rendelkeznek, azok jobb- és baloldali pártokra szavaznak attitűdjeiknek megfelelően. A párthovatartozás egy külön kérdés, amit ezernyi egyéb tényező is magyarázhat, nem csak az, hogy ki mit gondol a világ igazságosságáról és igazságtalanságáról!

A pártpolitika egyébként is bizarr módon zavarja össze a dolgokat: azokat az aktivistákat, akik a menekültválság előtt a hajléktalanokon segítettek, akkor azért szidták, hogy miért kell velük foglalkozniuk (sőt, időről időre kétségbe vonták tetteik tisztességét és őszinteségét, "megélhetési civileknek" nevezve őket), később éppen azért gúnyolták, mert az "idegenekkel" vannak elfoglalva, ahelyett, hogy a "magyar" hajléktalanokkal törődnének. 

Őszintén be kell vallanom, én a fenti csoportok közül a középsőbe tartozom. Néha adtam adományt ruha, élelmiszer formájában a menekültválság kezdete előtt is, azóta is, voltam néhány szociális tárgyú tüntetésen és szeretném, ha szociálisan érzékenyebb emberek vezetnék ezt az országot, ám messze nincs meg bennem az a felháborodás és együttérzés, amit aktivista barátaimnál és a velük együtt dolgozóknál látok. Köztük bizonyára vannak olyanok, akik szívtelenségnek vagy legalábbis cinkos közömbösségnek érzik, hogy számomra a legfőbb erkölcsi parancs az, hogy ha nem is tudok segíteni, de legalább ne gyűlöljem azt, aki szenved. Ha nem tör be az életembe a menekültválság (ahogy korábban más, kisebb-nagyobb belpolitikai válságok), egészen hétköznapi, kisszerű, fogyasztói jellegű vágyaim vannak és teljességgel hiányzik belőlem a késztetés, hogy utána menjek a társadalmi problémáknak, ha azok nincsenek ott a szemem előtt. Mi több, számos, általam mélyen "emberinek" érzett, mentséget használok arra, hogy így tehessek: a közeli szenvedés jobban megérint, mint a távoli; a passzív együttérzésre hajlamosabb vagyok, mint az aktív segítségre; az egyedi esetekre érzékenyebb vagyok, mint a strukturális problémákra stb..

A menekültválsághoz hasonló esetek persze erőszakot tesznek az ember otthonos, békés kis életén és arra kényszerítik, hogy oda nézzen, ahonnan máskor elfordítaná a fejét, olyasmire gondoljon éjjel virrasztva, amitől máskor még egész jól tudna aludni. Aligha én vagyok az egyetlen, aki egy ilyen helyzetben erős lelkifurdalást kezd érezni és arra gondol, hogy valószínűleg a nála sokkal igazibb baloldaliaknak van igazuk a világot illetően. Mármint nem csak itt és most, a válsághelyzetben (mert amit most tettek, azért vitán felül minden elismerés az övék), hanem egyébként is.        

A bejegyzés trackback címe:

https://baloldaliliberalis.blog.hu/api/trackback/id/tr417792198

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.