A baloldal nem mindig liberális, a liberálisok sem mindig baloldaliak. De ez egy ilyen blog.

BALOLDALI LIBERÁLIS BLOG

48. Menekültek, hazugságok, gyűlölködés

2015. július 21. - FOUREY

A kormányzat bevándorlásellenes kampánya ismét szembesített azzal, hogy vannak dolgok, amiket nem értek és azt sem értem, hogy mások miért értik vagy tesznek úgy, mintha értenék. Gondoltam, megosztok néhány ilyen gondolatot, hátha másban is hasonló rossz érzések kavarognak és legalább egy kicsit meg fogom tudni nyugtatni, hogy nincs egyedül.

1. Nem értem például, hogy miért nem evidens mindenki számára, hogy elfogadhatatlan és felháborító a kormány hozzáállása a menekültkérdéshez. Holott legalább két súlyos probléma is van vele. Az egyik egy "módszertani" probléma: a kormány, ahelyett, hogy a menekülthelyzet rosszabbodásáról szóló adatok birtokában higgadt felvilágosító kampányba; óvatos, körültekintő kormányzati intézkedésekbe; és a felmerülő szempontok sokféleségét megmutató nyilvános deliberációba kezdett volna, ehelyett egy uszító, félrevezető, pánikkeltő "nemzeti konzultációt" indított, s azt kiegészítve brutális és embertelen menekültellenes adminisztratív lépéseket tett. A másik probléma "tartalmi": a kormányzati propaganda tudatosan összemossa a menekültkérdést a bevándorlással és egy nyilvánvalóan súlyos átmeneti válságot egy tartós (bár eddig Magyarországot nem nagyon érintő) migrációs trenddel, ahelyett, hogy igyekezne szétválasztani, ami nem tartozik össze és megpróbálná azt tenni, ami a dolga: fenntartani a köznyugalmat.

2. Nem értem azt sem, hogy miért nem evidens mindenki számára, hogy a baloldali ellenzék első, érzelmektől fűtött reakciói a kormányzati propagandára nem jelentenek sem bevándorláspártiságot, sem egy valódi probléma ignorálását, hanem egyfelől egy általános emberbaráti értékrend kifejeződései, másfelől pedig a kormányzat hazugságai által kiváltott felháborodást tükrözik. Nem kell persze mindenkinek humanistának lenni (de nem mindenki baloldali, aki humanista), ellenzékinek sem kötelező lenni, de azért még nem kellene általunk nem is ismert emberek tömegei iránt gyűlöletet (ideértve a kulturálatlanságukról, fenyegető voltukról stb. terjedő, dermesztően aljas mantrát is) éreznünk és nem kellene a hazugságokat mentegetni sem.

3. Azt sem értem, hogy miért nem evidens mindenki számára, hogy a migrációs válság súlyosbodásáról szóló újabb hírek egyáltalán nem igazolják a korábbi kormányzati intézkedéseket, mert azok sem a kormányzat módszereire, sem a bevándorlási és a menekültkérdések összemosására nem adnak mentséget. Tény, hogy sem a magyar közvélemény, sem az ellenzék nem volt tudatában eddig annak, hogy milyen gyors ütemben romlik a menekülthelyzet és ez hogy érinti Magyarországot. Ez nagyon sajnálatos. Holott, aki követi a világ eseményeit, az tudja, hogy milyen súlyos és széles válságövezet jött létre Észak-Afrikától Afganisztánig az elmúlt években és hogy az addig is borzalmas iraki és a szír polgárháborúk milyen pokoli mélységekig jutottak az Iszlám Állam feltűnésével. De az is tény, hogy a kormány a pánikkeltő kommunikációs kampányáig maga sem tett egyáltalán semmit, hogy a közvéleményt felkészítse. Könnyen sejthető, mi lehetett az oka a hirtelen fordulatnak: hogy a kormány cselekvését kommunikációs szempontok, nem a válsághelyzet menetrendje határozták meg. 

4. Éppen ezért nem értem azt sem, hogy miért akad bárki is, ha csak nincs a kormány fizetési listáján vagy rasszista, aki úgy véli, hogy helytelen a hisztérikus ellenzéki reakció, mert az nem más, mint a valóság tagadása, holott - így is hallottam sajnos érvelni embereket - menekültprobléma igenis létezik. Azért nem értem azt, aki így érvel, mert a kormány egész fellépése a higgadt, józan vita elutasításáról szólt, aki tehát a kormány álláspontját észérvekkel próbálja védeni, az olyasmit tesz, amire maga a kormány sem tartott igényt. Az elmúlt évek kormányzati politikáján vörös fonálként húzódik végig az az erős meggyőződés, hogy az, hogy mi a jó az országnak, azt ők és egyedül ők tudják jól, senki más ne pofázzon bele. (Mindez különösen annak fényében tragikomikus, hogy ezt a dölyföt ők mindig a "ballib értelmiségnek" tulajdonítják) Még a nemzeti konzultációknak sem célja az, hogy megkérdezzék az embereket a véleményükről és ezt a kérdésfelvetések stupiditása és manipulatív módja félreérthetetlenül kifejezi. Aki ezt tagadja, az nem is tudom, hol él.

Mindezeket a dolgokat nem értem. Rossz érzés. Hajlamos vagyok elveszettnek érezni magam, ha belepillantok a különféle hírportálok témába vágó cikkei alatti gyűlölködő, rasszista, szívtelen és embertelen kommentekbe. S egészen szomorú leszek, mikor a kormány cinikus és alpári kampányának eddigi sikereit vagyok kénytelen tudomásul venni.

Joggal kérdezhetitek persze, hogy a fentieken kívül miket is gondolok a migrációs kérdésről. Erről is szeretnék írni néhány dolgot. Nagy meglepetések nem fognak érni senkit.

Bevallom, nem vagyok bevándorláspárti, de nem is vagyok bevándorlásellenes. A migráció komplikált ügy és a szélsőséges álláspontok mind durván eltorzítják a valóságot. De azt tudom, hogy Magyarország nem a bevándorlók paradicsoma, s hogy sok magyar kivándorló volt és van, és már csak miattuk is bizonyos fokú empátiával illene viseltetni azok iránt, akik nem szülőföldjükön akarnak boldogulni. A migránslét vélt vagy valós nehézségei miatt bennem sosem merült föl komolyan a távozás gondolata, de nem ítélek el senkit, aki máshol keresi a boldogulást.

Bevallom azt is, a menekültekkel ösztönösen együttérzek. Nem vagyok naiv, tisztában vagyok vele, hogy nem minden, magát menekültnek mondó ember az és nem is mindegyik menekült jó ember. De a gyengébb, kiszolgáltatott helyzetben lévő emberrel szembeni megelőlegzett jóindulatot alapvetően fontos emberi érzésnek és erkölcsi értéknek tartom. Az ember persze tartsa szárazon a puskaport, ahogy a nagy Cromwell is mondta, de a puskapor szárazon tartása és a minden neszre lövöldözés messze nem ugyanaz.

Bevallom azt is, a kormányzati hatalom működését természeténél fogva gyanakvásra okot adónak, zsarnokságba hajlani késznek látom. A hatalom egyszerűen ilyen. Nem szeretem a korlátlan és ellenőrizetlen hatalmat. Nem szeretem az árnyékban megbújva fondorkodó hatalmat. Nem szeretem az önző és cinikus hatalmat. A jelenlegi kormány az első pillanattól kezdve nem csak azért volt ellenszenves nekem, mert ideológiailag távolt állt tőlem, hanem mert zsigerileg ellenszenves módon viszonyul a hatalomhoz. Öncélúnak, a nyilvánosságtól ódzkodónak, arrogánsnak és önnön korlátait folyton ledönteni akarónak tartják a hatalmat és ennek megfelelően viselkedtek. Nem csak éltek- és visszaéltek a hatalommal, amit kaptak, de még büszkék is erre. 2010 előtt egy naiv, korlátolt, fantáziátlan és ostoba hatalom terhét nyögtük, azóta egy sunyi, cinikus, senkit és semmit nem tisztelő, csak az erőből értő hatalomnak vagyunk kiszolgáltatva. Márpedig, ahogy a migrációs kérdést kezelik, az ennek a fajta hatalomfelfogásnak az iskolapéldája. 

Bevallom, látok még egy hosszú távú veszélyt is. Egy súlyos helyzetben lévő országban, ahol széthullott a baloldal és a társadalomban egyre szélsőségesebb nézetek válnak nyíltan képviselhetőekké, ott egy olyan hatalom, amelyik ilyen felelőtlenül és tisztességtelenül bánik egy ennyire kényes kérdéssel, a lehető legrosszabbak a kilátások a jövőre nézve.  

 

A bejegyzés trackback címe:

https://baloldaliliberalis.blog.hu/api/trackback/id/tr187644382

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.