A baloldal nem mindig liberális, a liberálisok sem mindig baloldaliak. De ez egy ilyen blog.

BALOLDALI LIBERÁLIS BLOG

42. Az MSZP a hibás? (Kávéházi okoskodás 1.)

2015. január 03. - FOUREY

Az MSZP sokféle hibái

Sokféle okból lehet azt gondolni baloldaliként is, hogy az MSZP döntően felelős azért, hogy 2010-es vereségük után a baloldal 2014-ben sem tudta parlamenti választásokon legyőzni a jobboldalt és visszatérni a hatalomba. 

89-es MSZP-s önkritika

Lehet például azt gondolni, hogy ha voltak persze hibák, hiányosságok, lehetett volna jobban kormányozni 2010 előtt, de azért a 89-es rendszer válságát valójában a Fidesz okozta, s az MSZP legnagyobb hibája az volt, hogy nem tudott felnőni a Fidesz legyőzése által jelentett feladathoz. Például, hogy nem talált megfelelő embereket, akikről el lehetett volna hinni, hogy jobban kormányoznák az országot, mint a Fidesz. Esetleg nem írtak elég jó programot. Vagy talán az volt a fő baj, hogy nem bizonyultak elég gátlástalanoknak, hogy fel tudják venni a kesztyűt a Fidesz elvtelen politikájával szemben. De legalábbis: nem elég jól kommunikáltak.

Aki így gondolja - bevallom, nem sok ilyennel találkoztam -, az nyilván azt is gondolja, hogy a rendszerváltás után egy alapvetően működőképes rendszer jött létre. Ha nem is a lehetséges világok legjobbika volt, de olyan, amelyben megfelelő emberek megfelelő helyre kerülve sokat tudtak (vagy legalábbis tudtak volna) tenni az országért. Ebből az is következik, hogy az illető azt is gondolja, hogy a politika alapvetően a politikusokra és a pártjaikra tartozik egy modern demokráciában, nélkülük a baloldal eszméi, céljai semmiképpen nem valósíthatók meg. Lehet tüntetgetni, lehet tiltakozni, de az nem a politika lényegéhez tartozik, csak alkalmi kísérőjelenség. Legfeljebb akkor van több ok tüntetni, amikor a politikában "kizökken az idő", mint 2010 után is. Az is következik ebből, hogy a baloldalon nincs semmi alapvetően megjavítani való, legfeljebb új jelszavak, korszerűbb program, jobban kiválasztott vezetők, lelkesebb aktivisták, több pénz, ügyesebb kampány kellenének a sikerhez. A kívülállóktól pedig elvárható lenne, hogy addig is fegyelmezetten sorakozzanak fel a baloldali párt mögött. Segítsenek, de ha azt nem akarnak vagy nem tudnak, legalább ne ártsanak. De a legfontosabb a türelem lenne, mert a Fidesz egyszer úgyis hibázni fog és akkor eljön újra az MSZP ideje.

Gyurcsányista kritika

Lehet ugyanakkor azt is gondolni, hogy a baloldal válsága valamivel mélyebb, mint azt a fenti leírás sugallja. Az MSZP-vel igenis komoly bajok vannak: szervezeti kultúrájánál fogva hajlamos a tunyaságra, gondolattalanságra, a háttéralkukon alapuló politizálásra, még a korrupcióra is. Hogy az MSZP fölött eljárt az idő, s hogy meg kellett volna megújítani, voltak, akik meg is próbálták, de ez sajnos végülis lehetetlennek bizonyult a párt átláthatatlan belső viszonyai, a mögötte álló oligarchák ellenérdekeltségei és a bizarr a belső hatalmi egyensúly miatt.

Ezért is volt szükség arra, gondolják, akik így ítélik meg a dolgokat, hogy szülessen egy új párt, amely sokkal nyitottabb és korszerűbb ideológiai értelemben, mint az MSZP és szervezetként sokkal alkalmasabb arra is, hogy a modern idők kommunikációs kihívásaira megfelelően reagáljon.

Akik így gondolják, azoknak egy nagy csoportja például nem csak, hogy nem lát súlyos problémát a 2010 előtti időkben, de például Gyurcsány Ferenc kormányzásának időszakát sem ítéli el. Részben, mert a volt miniszterelnököt tehetséges és rátermett politikusnak látják, aki egy fejjel magasodik a régi MSZP-s elit fölé, s így Orbán Viktor legalkalmasabb kihívójának tekintik; részben, mert az esetleges hibáit nem tartják megbocsáthatatlanoknak.

Ironikus módon, a gyurcsányistáknál nehéz összefogáspártibb embereket lehet elképzelni. Annak ellenére is, hogy ők maguk politikai mozgalmukat kivonulással - az összefogás ellentétével - kezdték. S annak ellenére is, hogy egyik emblematikus alakjuk, Debreczeni József olyan könyvet is publikált, amelynek borítóján a korrupció patkányfigurájának egyik szeme narancsszínű, a másik vörös, azt sugallva, hogy a régi rendszernek az MSZP éppúgy az egyik belső betegsége volt, mint a Fidesz.

Az összefogást persze ők is fontosak tartják, s nyilván ők is azt gondolják, hogy a politika a pártok ügye, hiszen a gyurcsányizmus ugyanúgy 89-es alapokon áll, mint az old-school MSZP-sség. De amíg az MSZP főleg a hagyományait, a társadalmi beágyazottságát, ismertségét és szervezeti erőforrásait tekintve érezheti magát egy összefogás természetes vezető erejének, a DK szempontjából a politikai vezetésen, a kreativitáson és a korszerűségen lehet a hangsúly, s ebből a szempontból tartják saját vezetőjüket az összefogás megkerülhetetlen, természetes vezetőjének.

Jobboldali liberálisok és antiliberális baloldaliak kritikái

Vannak emellett olyanok is, akik szerint a 2010 előtti baloldali blokk (az MSZP és az SZDSZ kettőse) egy szentségtelen szövetség volt, a tűz és a víz koalíciója, s hogy a fontos tanulság az, hogy a balliberalizmusnak még az írmagját is ki kell irtani.

Akik szerint az volt a baj, hogy a 2010 előtti baloldal nem volt elég következetesen piacpárti, s az, hogy nem harcolt elég erélyesen a továbbélő kádárizmus ellen, azok a korábbi képlet baloldali részét szeretnék kitörölni leginkább. Ők egyébként lehetnek akár gyurcsányisták is, de valójában akkor sem feltétlenül azok, ha egy ideig támogatják a DK-t, mert lehet, hogy az ideológiát előnyben részesítik a politikai vezetéssel, a vezető személyével szemben. Alighanem például Bauer Tamás a maga módján inkább jobboldali liberális, mint gyurcsányista. 

De lehetséges azt is gondolni, s egy időben az MSZP próbált hangot is adni ennek a gondolatnak, bár meghökkentő erélytelenséggel, hogy az MSZP tragédiája a rendszerváltás után a reformértelmiség által gyakorolt intellektuális hegemónia elfogadása volt, s hogy az újrakezdéshez ideje lenne a "körúton belüli értelmiséggel" szakítani: van, aki szerint például "baloldali rendpárti" lenne szükség, más az "igazi baloldalisághoz" térne vissza inkább. Aki hallotta már Szanyi Tibort nyilatkozni, az tudja, mire gondolok.

Ez még egy fokkal radikálisabb kritikája a rendszerváltás utáni baloldalnak, ám még mindig nem jelent vele teljes szakítást. Ám értelemszerűen egy ilyen hozzáállás szempontjából az összefogás már nem önérték: szükség lehet rá az "Orbán-rezsim" megdöntése érdekében, de az, aki ilyesmiket gondol, az az ideológiai következetességet fontosabbnak tekinti, mint a másokkal való kooperációt. 

A rendszerváltás utáni elitista-pártelvű baloldaliság kritikája  

A fentiek mind abból indulnak ki, hogy az MSZP nem működött elég jól az 1989-ben kialakított keretek között, s hogy magukkal a keretekkel nem feltétlenül volt baj, legfeljebb abban lehet vita köztük, hogy a rendszerváltás utáni Magyarország - elnézést a kissé profán összehasonlításért - már a "létező kapitalizmus" világa volt-e vagy még csak az "épülő kapitalizmusé".

Vannak azonban olyanok is, akik szerint az MSZP által képviselt politikával sokkal alapvetőbb bajok voltak, mint, ahogy azt a fentiek hívei el tudják képzelni.

Van például, akik szerint az 1989-es Magyarország a szolidaritás teljes hiányára épült, és hogy bele volt kódolva az a szociális katasztrófa, amelynek kibontakozása ma már mindenki számára jól látható, de amelynek igazi mélységeit még csak a jövőben leszünk kénytelenek megtapasztalni. Aki így gondolja, annak számára nem a baloldali rendpártiság, a választók rendpárti igényeinek kiszolgálása és manipulálása a megoldás, hanem egy radikálisan megújuló, baloldalibb baloldali politika megteremtése. 

Van, aki szerint az 1989-es magyar politikai rendszer túlságosan elitista lett és túlságosan pártelvű, de ami ennél is nagyobb baj, hogy ezen belül a baloldal gondolkodása maga is teljesen azonosult ezzel az elitizmussal és pártelvűséggel. Nem csoda, ha az MSZP oligarchikus erők játékszerévé vált, s ha a baloldali kormányok a szavazatvásárlás és a külföldi szervezeteknek megfelelés igényei között ingáztak, s egyik kézzel 13. havi nyugdíjat adtak, aztán a másikkal el is törölték, mint hülyeséget. Demokratikusabban működő pártokra, sőt, pártoktól független civil mozgalmakra lenne szükség baloldalon, amelyek új politikai eszméket, új politikai értékeket, több szolidaritást, demokratikusabb politikai gyakorlatot hozhatnának.

Nem mindenki szerint elvetendők a pártok, de a pártellenesség nagyon erős azok között, akik a pártelvűséget és elitizmus kritizálják. Hogy akik ilyen eszméket hirdettek az elmúlt években és ilyen kísérletekben vettek részt, végül az LMP-ben, PM-ben, Millában, 4K!-ban vagy valamilyen civil szervezetben kötöttek ki, esetleg képviselet nélkül maradtak, az már nem az MSZP-ről alkotott ítéletükön múlt, hanem valami máson: hogy mennyire fogadták el a hagyományos baloldalnak azt az alapvetését, hogy a jobboldal a demokratikus rendszert magát fenyegeti, és hogy ez a vis maior felül kellene írjon minden egyéb szempontot.

Tanulság 

Mint látható, az MSZP-vel kapcsolatos kritikák nagyon sokfélék és a belőlük levonandó politikai következtetések sem egyformák. Még azok is, akik összefogáspártiak, az összefogás mikéntjét illetően alapvetően különböző álláspontra helyezkedhetnek és élénk vitákba keveredhetnek egymással, az összefogást magát pedig olyan különböző alapokon is lehet ellenezni, mint a jobboldali liberalizmus, a baloldali antiliberalizmus vagy a pártelvű politika kritikája.

A legkisebb csodálnivaló sincs abban, hogy az összefogás nem következett be, csak annak karikatúráját sikerült megvalósítani 2014-re, s abban sincs semmi meglepő, hogy ezek között az álláspontok között még ma sem könnyű közös nevezőt találni. A 2014-es katasztrófához vezető út számomra azt mutatta meg, hogy az MSZP inkább tehertétel, mint erős bástya és hogy a civilek mai kritikusainak el kellene azon gondolkodniuk, hogy a pártok sem voltak képesek 2010 és 2014 között egymagukban megoldani a baloldal válságát, s hogy ezért nem lenne fair a felelősséget a civil kezdeményezésekre kenni. Egy civilről ugyanis el lehet persze mondani némiképp lesajnálóan, hogy amatőr, de az a szomorú helyzet, hogy az MSZP ugyanúgy amatőrnek bizonyult. Márpedig ez egy profi politikai szervezet részéről sokkal, de sokkal kínosabb, mint egy csapatnyi állampolgár részéről. 

Hozzám baloldali liberálisként a legközelebb egy új balközép koalíció (néppárt) létrejötte állna, amely nem csak leváltani tudná a jelenlegi kormányt, de demokratikusabbá és szolidárisabbá is tenné a 89-es rendszert, akár a politikai stabilitás rovására is, amit különben is túlértékeltek 1989-90-ben, a weimarizálódás rémétől rettegve. Hiszek annyira a pártközpontú demokráciában, hogy azt gondoljam, van értelme egy a jelenlegieknél jobb, értékesebb baloldali pártot létrehozni, és azt is gondolom, hogy ennek elég széleskörűnek kell lennie ahhoz, hogy minél több szavazót tudjon megszólítani. De azt is belátom, hogy a politika túl fontos ahhoz, hogy csak profikra lehessen bízni. Nem a régi "független" szervezetekre és nem is az "értelmiségre" gondolok, hanem a korábbinál nagyobb állampolgári részvételre.

Mindez azt is jelenti, hogy az MSZP-ről mint szervezetről is inkább rosszakat gondolok, a DK-nak éppen a lényegét, a gyurcsányizmust vetem el, a jobboldali liberális és a baloldali antiliberális álláspontokkal ideológiai alapon nem értek egyet, s bizonyos fokú megértéssel figyelem az elitista-pártelvű politika baloldali kritikáját is, csak épp abban nem hiszek, hogy pártok nélkül menni fog.

(folyt. köv.)

 

A Kávéházi okoskodás további darabjai:

Bevezetés

Bűn-e az egyenlő távolság az MSZP-től és a Fidesztől?

Nem lehet-e más a politika? 

Mert mi is az, hogy civil?

 

A bejegyzés trackback címe:

https://baloldaliliberalis.blog.hu/api/trackback/id/tr697032241

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maxval bircaman felelős szerkesztő · http://bircahang.org 2015.01.03. 08:34:30

A múlt szervezetei csak a múltba tudnak visszavezetni. De minek a bukott múltba visszatérni?