A baloldal nem mindig liberális, a liberálisok sem mindig baloldaliak. De ez egy ilyen blog.

BALOLDALI LIBERÁLIS BLOG

37. Könyörgöm, legyen más a politika

2014. november 25. - FOUREY

Két aktuális esemény foglalkoztatott nagyon az elmúlt napokban és hamarosan mindkettőről szeretnék írni is a blogon, de mivel mindkét téma messzire vezet, nem akarok egyszerre szólni róluk. A közfelháborodás napjáról néhány nap múlva írok majd, most viszont az újpesti időközi választások eredményével kapcsolatos gondolataimat szeretném megosztani.

Mint közismert, a vasárnapi választáson egy MSZP-s politikus nyert. Mindez annak ellenére is meglepő volt, hogy tavasszal szintén a baloldalt támogatta a többség. Meglepő volt azért is, mert a baloldali ellenzék nem támogatta őt egységesen és a hírek szerint a pártján belül sem volt egyértelmű a támogatása. De meglepő volt azért is, mert az MSZP nincs különösebben jó formában és a Fidesz három választást nyert zsinórban idén országosan. Meglepő volt azért is, mert a Jobbik egy viszonylag népszerű figurát, egy volt válogatott, újpesti focistát indított, akire nyilván sok szurkoló szavazott, gyengítve a kormányellenes tábort (vagy legalábbis ezt várták a jobboldali radikálisok). Meglepő volt azért is, mert az ellenzéki oldalon a harmadik komolyan vehető jelölt, az LMP-s, mindössze öt százalékot kapott, vagyis a szavazók 80%-a a két legnagyobb párt valamelyikére adta le a voksát, annak ellenére is, hogy a Fidesz népszerűsége sem szárnyal az égben és az MSZP-é sem.

Úgy tűnik tehát, hogy egy inkább baloldali körzetben a politika általános népszerűtlensége közepette is az elmúlt évtizedekben a magyar politikát leginkább formáló és így akár a politikából való kiábrándulásért leginkább felelőssé tehető két párt messze sokkal jobban fel tudja kelteni a választók érdeklődését, mint a rendszer egészét kritikusan szemlélő pártok. Mert aki már annyira utálja az establishmentet, hogy nem szavaz a két nagy pártra, az inkább otthon marad. És hát: valóban otthon is maradt a szavazati joggal rendelkezők 70%-a. Nem is az a meglepő számomra persze, hogy ennyien nem szavaztak, hanem, hogy a többiek miért nem fejezték ki valamilyen erősebb formában a tiltakozásukat. Óhatatlanul felmerül az emberben a kérdés: hát tényleg nem lehet más a politika?

Nem vagyok az LMP híve ideológiai értelemben, s bár tisztelem elszántságukat és stratégiai érzéküket, amellyel eleddig elkerülték a magyar politika Szkülláját és Kharübdiszét, a Fidesz és az MSZP halálos barátságát, komoly kétségeim vannak velük kapcsolatban számos tekintetben. De minden fenntartásom ellenére sem értem, hogy mi az oka annak, hogy nem keltik fel nagyobb tömegek rokonszenvét. Lehet kritizálni őket sok okból, de őszintén meglepne, ha valaki több érvet tudna felhozni az MSZP, mint az LMP mellett, ha egyszer az a kérdés, hogy egy 2014 őszi időközi választáson egyetlen választókörzetben kire érdemes szavazni: a döntés, amelyet a választóknak meg kellett hozniuk, nem a világ sorsáról szólt volna, pusztán arról, hogy ki üljön be a parlamentbe. Ha ez történetesen az LMP embere lett volna, az például hordozhatta volna azt az üzenetet, hogy "elegünk van a kormányból, de elegünk van abból is, ahogy 2010 előtt kormányozták az országot". Nem így történt. Az 5%-os támogatottság persze nem lebecsülendő. Mindössze 4 párt képes ennyi szavazót összeszedni a mai Magyarországon, de hogy az LMP nem profitál jobban a politikából való kiábrándulásból, sőt, politikaellenes dühből, az legalábbis elgondolkodtató.

Mindenekelőtt azért nem értem, mert az a kissé váratlan hangulatváltozás a magyar nyilvánosságban, amelynek köszönhetően a korábban egy emberöltőre berendezkedni látszó rezsim egyszeriben megroppanni látszik, olyan botrányokhoz kötődik, amelyeket a politikába elsőként az LMP hozott be vagy tiszteletreméltó következetességgel képviselt. A trafikügy, a földügy, Paks2 (a sor még sokáig folytatható lenne) ügye mind-mind az LMP politikusainak szívügyei voltak. Mégis, amíg az LMP beszélt ezekről a dolgokról, addig jóformán senkit sem érdekelt a dolog, most pedig ismét nem úgy tűnik, mintha különösebben sokakban felmerülne a gondolat, hogy esetleg az LMP-be vessék a bizalmukat. Miközben nagy civil tüntetések vannak az utcákon, s a médiát elárasztják a botrányok, az ellenzéki pártok teljességgel irrelevánsnak tűnnek, s azok, akik mégis pártot keresnek maguknak, bizarr módon előbb adják le a voksukat a teljességgel lebénult és a felbomlás határára került MSZP-re, mint a releváns kormánykritikát megfogalmazó, apró LMP-re.

Bevallom, az LMP sorsánál is jobban zavar, hogy nincs egy balközép párt, amelyre szívfájdalom nélkül szavazhatnék. De azért bosszant az is, ami az LMP-vel történik, s amit ez a kis párt nem is egészen látszik megérdemelni. Biztosan sok hibát követtek el, de aligha tudtak annyi hibát elkövetni, mint az MSZP. (Egyszer majd szeretném azt is megírni, hogy külső szemlélőként mit éreztem az LMP alapvető, veleszületett rendellenességének, amit magamban "bázisoligarchiának" szoktam hívni a párt egyik kedvelt jelszavára utalva, de nem érezném méltányosnak, ha ezt éppen most vetném fel.)

A bejegyzés trackback címe:

https://baloldaliliberalis.blog.hu/api/trackback/id/tr886932117

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.