A baloldal nem mindig liberális, a liberálisok sem mindig baloldaliak. De ez egy ilyen blog.

BALOLDALI LIBERÁLIS BLOG

32. Tolle, lege

2014. július 08. - FOUREY

Ha valaki meg szeretné érteni az Orbán-kormány működését, ha tudni szeretné, hogy miként tarthatja valaki a 2010 óta zajló politikai gyakorlatot nem csak ilyen-olyan hatalmi érdekből hasznosnak, hanem a politika természetének leginkább megfelelőnek, ha látni akarja a 2010 óta zajló eseményekben a rendszert, annak alighanem könnyebb dolga van, ha abbahagyja a napi hírek követését egy időre, elfeledkezik személyes fájdalmairól és gondolatban elutazik a nem is olyan távoli múltbeli Amerikába, azon belül is a tizenhat éven át Kevin White polgármester által uralt Bostonba.

Nem, nincs hozzá szüksége időgépre és nem is kell unalmas történeti szakmunkákat bújnia. Elég, ha kézbe veszi Tilo Schabert német professzor 1989-es könyvét, a Boston Politicsot, s oldalról oldalra haladva csodálkozhat rá az Orbán-kormány politikájának bámulatra méltó amerikai párhuzamaira. Hogyan lehetséges ez?

Tilo Schabert azt mondaná, hogy a politikusok nem sokat foglalkoznak azzal, más politikusok a múltban hogyan viselkedtek, mit csináltak. Kevin White-nak sem okozott sok álmatlan éjszakát, hogy vajon mivel töltötte az idejét Franklin D. Roosevelt, akihez annak idején sokszor hasonlították. A politika természete mindig ugyanolyan és a vérbeli politikusok mindenütt hasonlítanak egymásra. Így lehet, hogy Kevin White autokráciája (maga Schabert nevezi annak és cseppet sem kritikus éllel) és Orbán Viktor NER-je között olyan sok a párhuzam.

Filologizálhatunk is persze. Schabert könyve régóta közkézen forog a magyar jobboldali politológusok között. Lánczi András és G. Fodor Gábor nagy rajongói a Boston Politicsnak, s egészében véve Schabertnek. Olyannyira, hogy a Századvég Kiadó nemrég jelentette meg A politika méltóságáról és jelentőségéről című, a schaberti életműben kevésbé jártasak számára kissé talán enigmatikus című válogatást Tilo Schabert írásaiból. Márpedig Lánczi András a Századvég Alapítvány elnöke, a miniszterelnök régi embere, G. Fodor pedig a Századvég stratégiai igazgatója és maga is tanácsadó. Az ugyan valószínűtlennek tűnik, hogy a kormányfő Schabert-kötetekkel keljen és azokkal feküdjön, de hogy a régóta formálódó, karakteres politikai gyakorlatához igazolást és megerősítést kap nap mint nap a Schabert-rajongó híveitől, ahhoz aligha fér kétség.

Na és akkor, mi van? Mi következik abból, hogy a Boston Politics a 2010 óta zajló politika „kulcsregénye”? – tehetik fel sokan a kérdést. Bizonyos értelemben semmi, válaszolhatjuk rá. Semmilyen sötét titkot nem leplez le a könyv, habár a Kevin White-ról festett képe csak annak pozitív, aki képes elfogadni a szerző előfeltevéseit a politika természetéről, aki képes úgy gondolni, hogy Boston „reneszánsza” a polgármester személyes érdeme, aki úgy véli, hogy a politika „szüntelen teremtés” (leginkább még a zenéhez hasonlítható kreatív művészi tevékenység), aki úgy véli, hogy a politika az emberi létezés természetes közege, hogy a kreatív politikusok mindig is kijátsszák az intézményi korlátokat és személyes politizálási stílust honosítanak meg, hogy a hatalom sosem adott, hanem mindig keresni kell, hogy a hatalom nem növekszik, akkor csökken, hogy a hatalom feltételeinek fenntartása fontosabb, mint maga a kormányzás, hogy a politika számára nincs semleges terep, mert minden potenciális erőforrás, hogy a kormányzat igazi struktúrája láthatatlan és annak is kell maradnia, hogy a hatalom csak a titokban, félhomályban érzi jól magát és így tovább. Annak számára, aki így gondolkodik, Kevin White története hatalomtechnikai kézikönyv. Annak pedig, aki nem, valóságos terápiás gyakorlat. Segít megérteni, hogy az őrület mögött sokszor valóban ott a rendszer. S nem is mindig az a rendszer, amit mi látni véltünk addig benne. Hogy vannak emberek, akiknek az autokrácia nem a demokráciától idegen valami, hanem rendszertől függetlenül a hatalom természetes létmódja

A bejegyzés trackback címe:

https://baloldaliliberalis.blog.hu/api/trackback/id/tr916485141

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

én már a fény gyermeke vagyok 2014.07.24. 09:57:17

A hatalom természetes létmódja ellen találták ki a demokráciát.
Úgyhogy nem idegenek egymásnak,

ahogy az egér és az egérfogó sem.

fourey 2014.07.24. 10:36:37

erdekes gondolat. szerintem amugy nincs igazad, mert az alkotmanyossagot (a torvenyek uralmat) talaltak ki a hatalom korlatozasara, nem a demokraciat. de schabert konyvevel en sem ertek egyet.

én már a fény gyermeke vagyok 2014.07.24. 10:42:55

@fourey: A törvények uralma nem korlátozza a természetes hatalmat, legfeljebb eszköze neki, mint a bilincs.

fourey 2014.07.24. 11:03:01

nekem egy kicsit tul koltoien fogalmazol, igy nem vilagos szamomra, hogy mire akarsz kilukadni. tovabbra is azt gondolom, hogy abban, amit a demokraciarol mondtal, nincs igazad. 2500 ezer eves tortenete van a szonak, ahogy legalabb ennyi idos a hatalom korlatairol szolo diskurzus is. egy csomoan irtak rola ezalatt es szerintem erdemes nem atdefinialni a dolgokat foloslegesen. de reszletesen kifejtett ervekre mindig kivancsi vagyok, csak az egymondatos kinyilatkoztatasokat nem olyan konnyu dekodolnom.

én már a fény gyermeke vagyok 2014.07.24. 11:54:08

@fourey: Asszem inkább te definiáltad újra. Csak erre akartam kilukadni.

Itt...
" Hogy vannak emberek, akiknek az autokrácia nem a demokráciától idegen valami, hanem rendszertől függetlenül a hatalom természetes létmódja."

Ha éltetni akarod a természetes ököljogot, vagy boszorkányégetést, vagy önkényuralmat, akkor ne nevezd demokráciának,
mert a demokráciától pont idegen, mivel a demokráciát pont ezek ellenében működtetik, és pont ezek korlátozására.

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2014.07.25. 06:53:54

@én már a fény gyermeke vagyok: az nyilván elkerülte a figyelmed, hogy ez schabert könyvének tézise, nem az én állításom :) sebaj.