A baloldal nem mindig liberális, a liberálisok sem mindig baloldaliak. De ez egy ilyen blog.

BALOLDALI LIBERÁLIS BLOG

31. Respice post te

2014. június 17. - FOUREY

Aligha véletlen, hogy éppen egy keresztény szerzőtől, Tertullianustól származik az a minden bizonnyal alaptalan információ, hogy a római diadalmenet során a győztes hadvezér fülébe egy rabszolga azt súgta volna, hogy "nézz a hátad mögé, ne feledd, hogy ember vagy." Szép példázat, s akkor is megvannak a maga erkölcsi tanulságai, ha történetesen nem is igaz. Mindez arról jutott eszembe, hogy mostanában egy gyakorlatilag korlátlan hatalommal rendelkező kormányzat uralma alatt élünk, amely a jelek szerint rendíthetetlenül biztos magában, abban, hogy helyesen tudja megítélni, mi a jó az országnak és szemrebbenés igénybe is veszi korlátlan hatalmát, hogy megvalósítsa azt, amit ő jónak tart. Az ilyesfajta korlátlan hatalom és ez a fajta magabiztosság pedig legalább annyira veszélyes és gyanakvásra okot adó egy magamfajta liberális szemében, mint amilyen helytelennek tűnhetett a rómaiak önistenítése egy keresztény szemében. Ezért én is szeretnék egy rövid példázattal előállni, amelynek szintén az a tanulsága, hogy hominem esse memento, mint Tertullianus történetéé. A különbség csak az, hogy - legalábbis amennyire meg tudom ítélni - az én példázatom nem fiktív.

Arról van szó, hogy a legjobb dolgok gyakran nem a politikusok elhatározásainak vaskövetkezetességgel való végigvitele révén, hanem éppen kudarcaiknak köszönhetően születnek meg. Márpedig az egyik legjobb dolog a mai Budapesten az, hogy szépen lassan létrejött a Deák téren és az Erzsébet téren egy hatalmas, összefüggő, nyílt tér, ahol lehet találkozni, időt tölteni, szórakozni, meg lehet állni, meg lehet csodálni a várost és ahol van némi levegő is. S ez a szép nagy nyílt térség nem másért jött létre, hanem mert egymást követő, különböző színű kormányok és önkormányzatok rendre kudarcot vallottak a terveikkel vagy legalábbis megakadályozták a korábbiak terveinek megvalósulását. 

Mikor kamasz voltam, naponta utaztam be a belvárosba Budapest határáról, és emlékeim szerint a város akkor büdös volt, koszos, lerobbant, túlzsúfolt. Gyalogosként, tömegközlekedőként bejutni a városba, végigmenni az utcán egy rémálom volt. Azóta eltelt húsz év és a városnak ez a belső része annyira megváltozott, hogy rá sem lehet ismerni már. Nem parkolnak már autók minden járdán úgy, hogy ne lehetne elférni mellettük gyalog. Sokkal kevesebb is az autó, viszont rengeteg a kerékpáros és a gyalogos, a tömegközlekedés minden problémája ellenére is sokkal gördülékenyebb, az utcák végre megteltek emberekkel.

E nagyszerű változások egyik leglátványosabbika a Deák tér és az Erzsébet tér átalakulása. Az Erzsébet téren régen egy sötét, gondozatlan park volt és egy hatalmas buszpályaudvar, a Városháza mögött egy lerobbant bazársor.

Hogy ez megváltozott, ahhoz kellettek a politikusok: a Városháza mögötti részre például szerettek volna egy Városháza Fórum nevű létesítményt építeni, de ezt részben a válság, részben a régi városvezetés bukása megakadályozta. Hosszú évek alatt a politika csak lerombolni tudta a régi állapotokat (az sem ment nekik könnyen), de építeni nem tudtak. Kudarc ez? Kétségtelenül. De a jófajta kudarcok közül való, amivel mindenki csak jól járt, a politikusokat leszámítva. Lehetne persze még jobb a helyzet, de nem akarok telhetetlennek tűnni. Már az is csoda, hogy ez így alakult.

Hasonló, csak még nagyobb léptékű változások az Erzsébet téren történtek: a buszpályaudvar kikerült onnan, hogy felépülhessen a Nemzeti Színház (máig bizarr ötletnek látom azt a tervet), de szerencsére a kormányváltás elsodorta az egész elképzelést (nagyon hálás vagyok ezért a sorsnak, még ha a megépült Nemzetit rettenetes létesítménynek is tartom) és hosszú évek alatt a helyén egy nagyon népszerű, élettel teli tér jött létre. A kudarc itt többszörös: nem csak a Nemzeti nem épült meg itt, de a helyén épített létesítmények is botrányos színvonalon készültek el. Amit itt a politikusok el tudtak rontani, azt sikerült elrontaniuk, a tér nem miattuk, hanem ellenükre lett éveken át Budapest egyik kulturális központja és nagyszerű nyilvános tere. S tegyük hozzá: az utóbbi négy évben is igyekeztek ott ártani a politikusok a helynek, ahol csak tudtak. Szerencsére nem tudtak eleget rombolni.

Egyedül csak a buszpályaudvar mögött lévő park felújítása nem lett kifejezett kudarc, bár az sem ment könnyen emlékeim szerint és elég sokszor kellett hozzányúlni, hogy nem romoljon le teljesen.

Az eredmény azonban több, mint két félbehagyott, elrontott projekt és egy közepesen sikerült parkrendezés: kinyílt, belakhatóvá és emberivé vált Budapest közepe. Az a hely, ahol villamosok és buszok végállomása van, ahol három metróvonal metszi egymást, s ennek köszönhetően emberek százezrei járnak arra nap mint nap.

Jó lenne  a politikusokat emlékeztetni, hogy a dolgok gyakran sokkal jobban működnek nélkülük, s még gyakrabban: az ő akaratuk ellenére. Respice post te, errantem te esse memento.  

       

A bejegyzés trackback címe:

https://baloldaliliberalis.blog.hu/api/trackback/id/tr756309155

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

the_zenith 2014.06.22. 19:37:44

Jó kis írás. Korábban nem ismertem ezt a blogot; úgy látszik, megvan a holnapi olvasnivaló.

Annyit tennék hozzá, hogy a prioritásokkal is gond van. A 4-es metró szerintem totál felesleges, a 3-as metró meg gyakorlatilag néhány éven belül ránk rohad. A Kelenföldi pályaudvar is borzasztó állapotban van. Kívülről biztos, bent még nem jártam.

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2014.06.24. 09:18:48

@the_zenith: örülök, ha érdekesnek találtad. a négyes metrót én szeretem, de abszolúte megértem, hogy nagy hiba volt belevágni. ez az egyik dolog, ami miatt a veke-t én mindig is tisztelni fogom. ők évek óta mondták és mondták.