A baloldal nem mindig liberális, a liberálisok sem mindig baloldaliak. De ez egy ilyen blog.

BALOLDALI LIBERÁLIS BLOG

26. Az olvasás hasznáról és káráról

2014. január 15. - Szűcs Zoltán Gábor

Kevés zavarbaejtőbb élmény van egy olyan csendesen csordogáló életű blogocska életében, amilyen a Baloldali Liberális blog is, mint amikor egy bejegyzés véletlenül kikerül az Index címlapjára, hirtelen több nagyságrenddel nő meg az olvasottság, és elárasztanak a kommentelők. Erre legutóbb egy éve volt példa, a blog indulásakor, s most a hétvégén ismét megtörtént, a jelenlegi kormány baloldali ellenzékének körében létező két, markánsan különböző álláspontról szóló bejegyzésemmel (Diktatúra vagy egyenlőtlenség).

A mostani bejegyzésben szerettem volna leírni, hogy baloldali ismerőseim nem egységesen gondolkodnak a jelenlegi helyzetről, s ezt nem árt észben tartani akkor is, amikor a jelek szerint a választásokon egységesen indulnak a baloldali szavazókra apelláló pártok. Azt is szerettem volna megírni, hogy a kétféle, általam megismert vélemény képviselői maguk is meglepődnek és zavarba jönnek, amikor kiderül, hogy nem minden baloldali gondolkodik ugyanúgy, és ez sok zavart is okoz a tapasztalataim szerint. S végül, azt is meg akartam írni, hogy számomra, aki mindkét nézetrendszer számos elemével egyet tudok érteni és a jelenlegi kormánnyal szemben erősen kritikus vagyok, de nem értek egyet a kétféle nézetrendszer radikális változataival, mi a jelenlegi helyzet lényege. És hogy mit tartok a magam számára (és, ha vannak még ilyenek: a magamfajták számára) követendőnek ebben a helyzetben. A hétvégi kommentáradat után újraolvasva a bejegyzést, most is úgy gondolom, hogy nem csak erről szerettem volna beszélni, de meglehetősen pontosan ezt is írtam le.

Ehhez képest a kommentek áradatában meglehetősen kevés figyelmet kaptak ezek a kérdések. Voltak ugyan a kommentelők között, akik elolvasták a bejegyzést, amelyhez hozzászóltak és láthatóan azt is megértették, ami oda van írva (nagyon hálás vagyok nekik, akár osztották a véleményem, akár nem), de sajnos megint megtapasztalhattam, hogy az ilyenkor idelátogató kommentelők egy jelentős része nem ilyen. Ők voltak azok, akik nem is nagyon igyekeztek titkolni, hogy csak a blog címével, a bejegyzés címének kulcsszavaival vagy az Index-címlapra kikerült, történetesen nem is általam írt ajánló kulcsszavaival kapcsolatos szabad asszociációikat kívánták megosztani a világgal, illetve az irántam érzett, ismeretlenül is erős ellenszenvüknek (horribile dictu, gyűlöletüknek) akartak hangot adni. Egy részük azért fejezte ki ellenszenvét, mert szerintük nem mondok semmit, egy másik részük pedig azért, mert a fejükben élő ballib sztereotípiával azonosították a szerzőt, és szemmel láthatóan gyűlölik a ballibeket, mindenféle okokból. Ők, akik nem foglalkoztak a bejegyzéssel, megtehették, hogy így viselkednek, és ha lesz még az életben olyan alkalom, hogy újra kikerül a címlapra a blog, a későbbiekben is lesz rá lehetőségük a jogszabályok megszabta keretek között. A viselkedésük ugyanis egyedül őket minősíti és nem mást. Ettől még lehet lesújtó véleményem róluk, de a magamfajta liberálisok által fontos alapértéknek tartott tolerancia (aka türelem) lényege nem az, hogy az ember szeresse a hülye és rosszindulatú embertársait, hanem, hogy békében együtt éljen velük.

Ezzel együtt a blognak továbbra is ugyanaz a célja, mint a kezdet kezdetétől: hogy bemutasson egy gondolkodásmódot, egy sajátos beállítódottságot, amely egyszerre liberális és baloldali; s hogy segítsen bizonyos embereknek felismerni, hogy nincsenek egyedül, ha hasonlóan gondolkodnak, mint e blog szerzője; illetve, hogy azoknak, akik másként gondolkodnak a világról, mint én, de éreznek magukban némi kíváncsiságot embertársaik gondolkodása iránt, és hajlandók nem gyűlölni azokat, akik nem értenek velük mindenben egyet, megmutassa, mi jár bizonyos kérdésekkel kapcsolatban egy magamfajta baloldali liberális fejében.

Nem pártblog ez, nem fizeti senki – bármilyen nehéz is lehet ezt egyeseknek megérteni. Nem is „független” ugyanakkor, hiszen  itt osztja meg a saját gondolatait egy magánember, akit érdekel a közélet, rendszeresen eljár szavazni, aki korábbi bejegyzéseiben elég világosan beszélt már korábbi pártszimpátiáiról, akinek bizonyos kérdésekben változott is a véleménye az idők folyamán, és aki nagyonis tisztában van azzal, hogy sokszor nincs igaza. Ebben az értelemben nagyon is elkötelezett blog: minden, amit leírok, teljes mértékben tükrözi az én véleményemet, egy baloldali liberális beállítódottságú ember véleményét.

El tudom képzelni, hogy egy ilyen vélemény sokakat nem érdekel, nagyon sokak véleményével nem egyezik meg és sokakat még irritál is. Ezt annál könnyebben el tudom képzelni, mert én pont ugyanígy vagyok sokak véleményével. Ezzel együtt mindenkit szívesen látok a blogon továbbra is, aki valamiért idejön, körülnéz, hozzászól. De hadd mondjam el azt is, hogy a bejegyzések rendeltetésszerű használatának továbbra is azt látom, ha valaki (1) előbb elolvassa a bejegyzéseket, amikhez hozzá akar szólni; ráadásul (2) figyelmesen olvas; és olvasás közben azt feltételezi, hogy (3) átlagosan értelmes vagyok, tehát valami értelme csak van annak, amit írok, legfeljebb nincs igazam vagy másként gondolkodom a világról és hogy (4) átlagosan tisztességes vagyok, tehát amit írok, nem merő rosszindulatból írom, legfeljebb nincs igazam vagy egyszerűen csak másként gondolkodom a világról.

A bejegyzés trackback címe:

https://baloldaliliberalis.blog.hu/api/trackback/id/tr695759478

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.