A baloldal nem mindig liberális, a liberálisok sem mindig baloldaliak. De ez egy ilyen blog.

BALOLDALI LIBERÁLIS BLOG

20. A másik illúzió

2013. október 15. - FOUREY

2010 óta olyanok kormányozzák ezt az országot, akik nem félnek döntéseket hozni, a döntés jogát magukhoz vonni és alapjaiban átalakítani olyan területeket, mint a közjog, az oktatás, a média, a nyugdíjrendszer, a dohánykereskedelem, a közműszolgáltatások, a közigazgatás és az önkormányzatok stb.. Az átalakításoknak megvan a maga a sajátosan következetes belső logikája: mindenütt államosítás zajlik és mindenütt világos és erős személyi vezetési modellt vezetnek be.

Nyilván lehet ellenpéldákat hozni: olyan eseteket, ahol az állam és a magánszféra (főleg gazdasági téren) új módon fonódik össze, olyan eseteket, ahol az állam megerősödése utólag optikai illúziónak bizonyulhat abban az esetben, ha a jelenleg hatalmon lévők elveszítik a választásokat, mert akkor az újonnan hatalomra kerülőkkel szemben még az eddigieknél is erősebb ellensúlyok kezdenek el majd működni: ciklusokon átívelően meghosszabbított hivatali idejű, a kormánytól közjogilag független intézmények sokaságának képében. Nem szeretném tagadni, hogy ezek a jelenségek szintén léteznek, s azt sem akarom mondani, hogy ezek kevésbé fontos jelenségek. Csak azt állítom, hogy a fent említett államosító és a személyi vezetést előnyben részesítő tendenciák nagyon erősek, sőt, a kormányzati kommunikációban meglehetősen nagy hangsúllyal szerepeltek 2010-től és a jobboldali értelmiség is igyekezett a nyilvánosságban a védelmükre kelni.

Az államosítás és személyi vezetésre áttérés ideológiája valahogy úgy fest, hogy a választott politikusok erős demokratikus felhatalmazását a magyar demokrácia eddigi gyakorlatában túlságosan alulértékelték a senki által meg nem választott (definíció szerint antidemokratikus) értelmiség objektívnek és szakmailag megkérdőjelezhetetlennek tekintett szaktudásával szemben és ugyanígy alulértékelték az államot a szűk ágazati autonómiákkal szemben.

Holott, szól az ideológia, ez a szakmaiság többnyire mindenféle baloldali és liberális ideológiai elfogultságokkal volt terhes, ami méltánytalan volt azokkal szemben, akik nyíltan felvállalták jobboldali értékrendjüket, s akiket a szakmaiság ürügyén lehetett eddig politikailag kritizálni. Ezenfelül a szakmaiságra hivatkozás korlátlan és ellenőrizhetetlen hatalmat adott meg nem választott, sőt, önmagukat kinevezett csoportoknak és így kiszolgáltatta a közérdeket e csoportok elfogultságainak és magánérdekeinek.

Ami pedig az államot illeti: az, hogy az állam mindenünnen kivonult és mindenütt ágazati autonómiákat létesített, úgy téve, mintha az állami szerepvállalás feltétlenül mindig rossz volna, valójában lemondott róla, hogy a közjót képviselje és helyette a szűk érdekcsoportoknak a valódi demokratikus versengés kontrollja alól kivont érdekküzdelmévé alakította a politikát. Márpedig, szól az ideológia, vissza kell szerezni a lehetőséget, hogy a társadalom egészének és ne csak egyes részeinek az érdekei legyenek képviselve a politikában és hogy ez a képviselet erős demokratikus felhatalmazáson alapuljon.

Jól látható, hogy ez az ideológia világos és egyértelmű reakció az 1989 után kialakult magyar politikai berendezkedést megalapozó ideológiára. A rendszerváltás utáni magyar politikai berendezkedést valóban pontosan ilyen érvekkel, az állam hibáira, az önkormányzatiság elvének helyességére, a szakértelem objektivitására hivatkozva volt szokás védelmezni és ezekkel a mércékkel mérve volt szokás baloldalon kritizálni és további előrehaladásra buzdítani.

Mi több, el kell ismerni, hogy a jelenlegi kormányzati működést védelmező ideológia valódi és még csak nem is lokális érvényű (nem kizárólag posztszocialista) problémákat fogalmaz meg: aki nem hiszi, nézzen bele a kortárs nemzetközi társadalomtudományi szakirodalomba és hamar találkozni fog olyan írásokkal, amelyek az utóbbi évtizedek nyugati államfejlődését a demokrácia szempontjából éppen ilyennek írják le és gyakran kritizálják is miatta.

Hajlandó is vagyok elismerni, hogy naivitás az a gondolat, hogy majd a szakértők vagy majd a magukat szabályozó és kormányzó csoportok jobban és hatékonyabban fogják az országot irányítani, mint az állam tenné. Könnyen lehet, hogy ez egy antidemokratikus és antipolitikai illúzió, amellyel valóban érdemes leszámolni. De számomra az elmúlt három év cseppet sem szívderítő teljesítménye annak bizonyítéka, hogy ennek az ellenkezője maga is illúzió. Hogy őszinte legyek, nem is találok ebben semmi meglepőt: ha bekötött szemmel autót vezetünk egy szerpentinen, semmivel sem tűnik jobb döntésnek teljes erővel a gázpedált nyomni és összevissza tekergetni a kormányt, mint behúzott kézifékkel, a mellettünk ülő, halálra rémülten sikoltozó útitársunk kéréseinek megfelelően kormányozni.

Sőt.

A bejegyzés trackback címe:

https://baloldaliliberalis.blog.hu/api/trackback/id/tr825569048

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.