A baloldal nem mindig liberális, a liberálisok sem mindig baloldaliak. De ez egy ilyen blog.

BALOLDALI LIBERÁLIS BLOG

17. Monopólium és szabadság?

2013. július 30. - FOUREY

A Nemzeti Dohányboltokat nem szeretem. Több okom is van erre: nem tetszik a külsejük (soha nagyobb bajt), nem tetszik a módszer, ahogy létrehozták őket (nyilván túlságosan finnyás vagyok) és nem tetszik az a logika sem, amely a működtetésben megmutatkozik: a kiosztott trafikok elhelyezése, tulajdonosi struktúrája, a működtetőknek garantált haszon, a nekik fenntartott speciális előnyök mind egyértelműen az állami dohánymonopólium deklarált céljaival szembe mennek (pl. kiskorúak védelme), vagy olyan szándékokra utalnak, amelyek idegenek a dohánymonopólium deklarált céljaitól (a kiskereskedelmi piac újraosztása). Felmerül azonban a kérdés, hogy a politikai rokon- és ellenszenveken túl van-e általánosabb tétje ennek az ügynek: egy magamfajta baloldali liberális számára vajon teljességgel elfogadhatatlan-e az állami dohánymonopólium, s ha esetleg nem, akkor mit tartanék elfogadható megoldásnak? Alapkérdésem nem elsősorban politikai, hanem ideológiai jellegű: nem annyira azt szeretném elmondani, hogy hogyan kellene ezt a kérdést rendezni, hanem hogy mi okoz dilemmát egy ilyen ügyben egy liberális számára.

Az első, legáltalánosabb kérdés az, hogy a dohánymonopólium, mint olyan vajon elfogadható-e? Sok barátom mondta, hogy nem, s vagy azzal érveltek, hogy a piac mindig magasabbrendű mint az állam, ha bizonyos célokat el akarunk érni vagy azzal, hogy egy erkölcsi, társadalmi érték (pl. a kiskorúak védelme) védelme állami eszközökkel valójában paternalizmus, mert az állami szabályozásnak semlegesnek kell lennie. Én, bevallom, ezzel a két állítással nem értek egyet. Olyannyira nem, hogy hajlamos vagyok azt gondolni, hogy talán félreértem őket, mert ellenkező esetben nem tudnám elképzelni, hogy hogyan gondolhatja ezt bárki.

Azért nem tudom elfogadni ezeket az érveket, mert egy társadalomban élő embernek mindig be kell tartania bizonyos játékszabályokat, amelyek, ha jogszabályokról van szó, rá nézve kötelezőek. És ezek a szabályok a legritkább esetben vagy legfeljebb nagyon speciális értelemben véve semlegesek. Semlegesek lehetnek például abban az értelemben, hogy mindenkire egyaránt vonatkoznak, de nem semlegesek abban az értelemben, hogy mindig társul hozzájuk valamilyen feltételezetten jó cél, amelynek az elérésére törekednek. Vagyis: választást igényelnek lehetséges célok között. Ebből a szempontból sem a KRESZ, sem a BTK, sem az adótörvények nem semlegesek. Szükségképpen paternalizmus ez? Lehet ezt gondolni, de akkor nem liberálisok vagyunk, hanem anarchisták vagy – legyünk megengedőek - libertáriusok. (Persze ezúttal sem a címke számít, hanem a tartalom: nem ugyanaz az álláspont elutasítani a paternalista állami szabályozást vagy elutasítani minden állami szabályozást mint paternalizmust.) Nem úszhatjuk meg persze az egyéni felelősségünket aziránt, hogy mindig demokratikusan megválasztott, legitim vezetők, a joguralom alapelveit figyelembevéve, a lehetőség szerint az általunk helyesnek tartott értékeknek megfelelő normákat alkossanak, de a paternalizmus elkerülésének ezek a garanciái és nem az, hogy mindenféle állami beavatkozást paternalizmusnak tartsunk.

Vagyis, szerintem nem jó érv a paternalizmusra hivatkozás, mert ez nem egy mindig minden helyzetben alkalmazható nyerő lap, még ha úgy is hangzik.

De nem feltétlenül jó érv a piac felsőbbrendűségére való hivatkozás sem. A piac mint közgazdasági modell egy az élet számos területére alkalmazható elméleti konstrukció, amely annál jobban alkalmazható bizonyos jelenségekre, mint inkább hasonlítanak azok a jelenségek a piaci modell elméleti előfeltevéseire. De hajlamos vagyok azt gondolni, hogy az élet számos területe csak bizonyos szempontból emlékeztet a piaci modellre, ezért nagyon körültekintően kell minden helyzetben mérlegelni, hogy amit „piacnak” nevezünk, az az-e vagy valami más. A joguralom belső logikája sok tekintetben például a piaci modellre emlékeztető társadalmi viszonyokat teremt, mert homogenizál, átláthatóságot teremt, az állampolgárokat racionális lényeknek tekinti, egységes szabályokat nyújt bizonyos térbeli és időbeli különbségeket felszámolva stb.. Úgy is mondhatnám, nagyon hasonló emberkép az alapja a joguralomnak és a piacnak, de ebből nem következik, hogy a jognak mindenkor a piac szolgálatában kell állnia, s főleg nem szabad úgy csinálni, mintha minden piac (vagy akár csak egyetlen valóságosan létező piac is) „tökéletes piac” lenne.  Az állami monopólium bizony azt jelenti, hogy nem kizárólag a szabadon és racionálisan döntő egyének dönthetik el, hogy hol, milyen és mennyi dohányterméket adnak el és vesznek meg. Baj ez? Egyfelől, liberálisként hajlamos vagyok kissé gyanakodni minden alkalommal, amikor az állam valamit jobban akar tudni nálam arról, hogy mi jó nekem. Másfelől viszont, éppen mert liberális vagyok, nem gondolom, hogy mindig elég az egyének belátására hagyni bizonyos döntések meghozatalát. A társadalomban élő ember azzal könnyíti meg saját életét és társaiét, hogy közös játékszabályokat alkot, amelyekkel korlátozza saját szabadságát és megkönnyíti az együttélést másokkal. Túl bonyolult, túl fárasztó lenne, mindig egyéni döntésekre bízni a társadalom működését. Ahogy nem kell minden piros lámpánál eldöntenem, hogy megállok-e vagy sem, úgy nem kell feltétlenül a dohányzással kapcsolatban sem mindig mindenben nekem döntenem.  

Ezért aztán számomra fontosabb egy második és egy harmadik kérdés: egyrészt az, hogy az állami dohánymonopólium intézménye igazolható-e olyan elvek alapján, ahogy más hasonló állami intézmények léte igazolható és másrészt, hogy ezek az elvek megjelennek-e a nemzeti dohányboltokban. Mint ahogy jeleztem is, számomra a nemzeti dohányboltok jelenlegi rendszere többszörösen megsérti mind saját céljait mind azokat az általános elveket, amelyek a joguralom alapját jelentik. Ezért a harmadik kérdésre megelőlegezem a nemleges választ. De ebből még nem következik, hogy mi a válasz a második kérdésre.

Vegyünk egy példát: vajon az állami dohánymonopólium elfogadhatatlanabb dolog-e, mint előírni, hogy 150 cm alatti gyermek nem utazhat gyerekülés nélkül (KRESZ 48.§ (7)). Számomra e két szabályozás nagyon hasonlónak tűnik: mindkettő szolgálja a kiskorúak védelmét, tehát nem semleges; mindkettőt kötelező jogi norma hozza létre; mindkettő mesterséges jogi különbséget hoz létre polgárok között; és mindkettő megdrágítja bizonyos szolgáltatásokhoz való hozzáférést (el kell menni a dohányboltba, illetve gyerekülést kell beszerezni); sőt, mindkettő anyagi hasznot hajt egyeseknek (a dohányboltosoknak, illetve a gyerekülések készítőinek és forgalmazóinak).

Vannak persze különbségek is: az állami dohánymonopólium sokakat megfoszt attól, hogy dohánytermékeket árusíthasson, míg gyerekülést bárki gyárthat bizonyos szabályok betartása mellett. Igaz, elvileg trafikjoghoz is bárki hozzájuthat, aki teljesít bizonyos feltételeket és részt vesz egy eljárásban, de itt sokkal szigorúbbak és nehezebben teljesíthetőek a feltételek. Ebből a szempontból a dohánymonopólium jobban hasonlít mondjuk a jogosítvány megszerzéséhez (tanfolyam, költségek, életkori megkötöttségek, szigorú vizsgák), a fegyvertartáshoz vagy az építéshatósági szabályozásokhoz. Mindhárom erősen korlátozza a hozzáférést valamilyen szolgáltatáshoz és mindhárom a közhiedelem szerint erősen összefonódik Magyarországon a korrupcióval. Mégsem érzem, hogy a jogosítvány nélkül vezetés, a szabályozatlan, szabad építkezés vagy a korlátozás nélküli fegyvertartás elfogadható lenne számomra. Biztos hozhatók mellette érvek, talán nem is rosszabbak, mint ellene, de számomra ezek olyan kérdések, amelyekben a vitának korlátozott tere nyílik. Álláspontom végső soron azon alapszik, hogy így érzem és kész. Ez nem jelenti, hogy ne lennének érveim, csak, hogy nem biztos, hogy kizárólag egyfajta jó válasz van. Nagyon nem mindegy például a korlátozás hogyanja sem és az sem, hogy a polgárok hogy viszonyulnak azokhoz a normákhoz, amelyekkel együtt kell élniük: ellenségnek, nyűgnek érzik és ki akarják játszani vagy pedig legitimnek tartják.

S mivel – egy újabb, csak korlátozottan megvitatható kérdés – a dohányzás visszaszorítása számomra legitim cél, adófizetőként is, nem-dohányzóként is, éveken át passzív dohányosként is, s mert úgy tapasztalom, hogy a dohányzás visszaszorítása nem is lehetetlen jogi eszközökkel és mert a dohánymonopólium, ha tisztességesen csinálják, számomra egy logikus és viszonylag enyhe eszköznek tűnik a dohányzás visszaszorítása érdekében, ezért őszintén szólva nincs elvi kifogásom a dohánymonopólium mint intézmény ellen. Nincs több kifogásom, mint a jogosítvány, a fegyvertartási engedély vagy az építési engedély intézményei ellen.

Vagyis összességében számomra, baloldali liberális magyar polgár számára a dohánymonopólium nem ördögtől való, nem is automatikusan a szabadság ellensége. Kifogásaim akkor kezdődnek, amikor azt látom, hogy a célok és az eszközök között ellentmondás mutatkozik vagy amikor sérülnek a joguralom alapelvei. És, sajnos, bőven mit kifogásolni a jelenlegi rendszerben.

A bejegyzés trackback címe:

https://baloldaliliberalis.blog.hu/api/trackback/id/tr645433737

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maxval, a gondolkodni igyekvő birca · http://maxval.co.nr 2013.07.30. 16:48:49

Baloldali és liberális? Mert eleve rosszul hangzik. Ez már volt és nagyot bukott.

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2013.07.30. 18:56:35

@maxval, a gondolkodni igyekvő birca: már jártál itt, kedves barátom, nem tudom, miért vagy újfent meglepve. :) de talán megenyhülsz, ha megtudod, hogy ez továbbra sem egy pártblog, csak egy magánember magánvéleménye a világról. ha meg nem, hát nem. :)

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2013.07.31. 17:30:05

nem baj. csak próbáltam dekódolni a kissé misztikusra sikeredett üzenetedet. de végülis mindegy. :)