A baloldal nem mindig liberális, a liberálisok sem mindig baloldaliak. De ez egy ilyen blog.

BALOLDALI LIBERÁLIS BLOG

16. Mit tanít nekünk egy árvíz a demokráciáról?

2013. június 13. - FOUREY

A mostani árvíz kapcsán sokan foglalkoztak azzal a kérdéssel (pl. itt és itt), a legkülönfélébb álláspontokat képviselve, hogy jó-e, ha vezető politikusok sok időt töltenek kint a gátakon, és lapáttal a kézben és homokzsákot töltve, a hivatásosok és önkéntesek körében fényképezkednek. Mivel azok közé tartozom, akiket irritált a politikusok buzgólkodása, szerettem volna ezzel kapcsolatban leírni, hogy mit gondolok a politikusok feladatáról egy demokrácián belül. Gondolatmenetem végső soron nem vezet oda, hogy kielégítő elvi megalapozást adjon saját kezdeti ellenérzéseimnek, de hát van ilyen: az ember néha képes az eszével árnyaltabban megítélni egy kérdést, mint önkéntelen előítéletei alapján.

Meglehet, furcsának tűnhet, mégis azzal kell kezdenem, hogy egy modern demokráciában a politikus elsősorban a mi képviselőnk, így nyilvános tettei a képviselet természetével kapcsolatban árulnak el fontos dolgokat. Ha valami zavar bennünket egy politikus viselkedésében, akkor azt sokszor joggal foghatjuk fel úgy, mint a képviselet helyes működésével kapcsolatos elvárásaink megsértését. A kérdés tehát az, hogy miként képvisel minket a politikus a gáton?

Ha pedig képviseletről van szó, érdemes felidéznünk a csodálatos Hanna Pitkin nevét, akinél érthetőbben senki sem fogalmazta meg a politikai képviselet problémáját. Pitkin szerint a képviseletnek alapvetően négyféle formája van: formális, leíró, szimbolikus és tartalmi. Ezek nem mindegyike egyformán lényeges a gáton helytálló politikusaink megítélése szempontjából, mégis az tűnik a leghelyesebbnek, ha röviden felidézzük, miről is szól a képviselet e négy fajtája.

A formális képviselet azt jelenti, hogy egy demokráciában le vannak fektetve bizonyos játékszabályok, amelyek meghatározzák, hogy ki mire van felhatalmazva és miként számoltatható el. Egy választott politikusunk magatartását jogszabályok határozzák meg és ha máskor nem is, a választásokon leváltható. E tekintetben egy demokráciában nem mindenkinek egyforma a felhatalmazása: egy miniszterelnöktől, egy polgármestertől joggal várjuk el, hogy a jogszabályok adta keretek között tegyen meg mindent az árvízi helyzet kezelésére és ha baj történik, joggal tehetjük őket felelőssé, ami a következő választásokon drága árat jelenthet a hatalmon lévőknek. Ezzel szemben egy ellenzéki politikus felhatalmazása nyilvánvalóan sokkal szűkebb. Igencsak valószínűtlen, hogy olyan pozícióban legyen, ahol irányítási vagy ellenőrzési jogkörrel fog rendelkezni. S persze a formális képviselet logikája húzódik meg az olyan kritikák mögött is, amelyek a miniszterelnöki aktivitást túlzónak vagy öncélúnak mondják, hiszen ezzel voltaképpen azt állítják, hogy a politikus túlterjeszkedik valódi felhatalmazásán. A képviselet formális elvének tehát fontos szerepe van abban, hogy mit várhatunk egy politikustól árvíz idején.

A leíró képviselet ezzel szemben azt jelenti, hogy a képviselet bizonyos mértékig visszatükrözi a társadalom különféle viszonyait. Például egy parlament pártjainak erőviszonyai választási rendszertől függően többé vagy kevésbé megfelelnek a pártok választók közötti támogatottságának (egy arányos rendszerben jobban, egy többségi rendszerben kevésbé). Hasonlóképpen: ha egy országban több ember tartozik bizonyos etnikai csoporthoz, akkor (további szerencsés körülmények fennállása esetén) joggal várhatjuk, hogy több képviselőjük legyen a törvényhozásban is. A sort még folytatni lehetne például a női képviselettel, amely nagyon jó példája annak, hogy a képviselet leíró megközelítése mennyire nem pontos képe a modern demokráciák gyakorlatának: az, hogy a társadalom több mint 50%-t kitevő női szavazókat rendre 30%-nál kevesebb női képviselő képviseli a világon, azt is kifejezi, hogy a képviselet alapjában véve nem leíró. Ezért is vannak viták a női kvóta körül (amivel a magam részéről rokonszenvezek), amely végső soron a leíró képviseletet kéri számon a modern demokráciákon, míg mások azért állnak ennyire hevesen ellent a kvótának, mert végső soron elutasítják a leíró képviselet elvét. Más kérdés, hogy van-e a leíró képviselet elvének érdemi hatása arra, ahogy az árvízi politikusainkról gondolkodunk. Bizonyos mértékig van: mivel ez a kérdés legközvetlenebbül a folyók menti területeket érinti, a legkevésbé sem lepődünk meg, ha különösen azok a politikusok aktívak ilyenkor a gátakon, akik a környéken élőket képviselik, s mivel valamennyire az egész ország érintett, az sem meglepő, ha mások is aktivizálják magukat.

A harmadik lehetséges formája a képviseletnek a szimbolikus. Egy képviselő nem csak bizonyos felhatalmazással rendelkezik, nem is csak egy csoport képviselője, hanem egyúttal bizonyos szimbolikus jelentések, üzenetek megtestesítője. A szimbolikus üzenet nagyon is fontos a politikában. A gátakon szorgoskodó politikus sokféle szimbolikus üzenetet közvetít: azt mondja például, hogy fontos a gátakon lenni, mindenkire szükség van, s ilyen értelemben a közösség értékeit jeleníti meg; de azt is mondja, hogy ő egy jó vezető, hiszen odafigyel a fontos kérdésekre, vagyis saját imázsát erősíti. Könnyű ezt azzal elintézni, hogy a politikusok népszerűsíteni akarják magukat, propagandacélokra használják az árvizet, s aki tagadja ezt a fajta nem őszinte, hanem stratégiai oldalát a politikusok viselkedésének, az nyilván reménytelenül naiv. De azt is kár lenne tagadni, hogy ez a propagandaeszköz nem lenne annyira hatékony, ha nem lenne a politikai közösség tagjaiban igény arra, hogy a saját értékeit kifejezve lássa a politikusok viselkedésében. Ezek az értékek persze sokfélék lehetnek, egy keveset szereplő, háttérbehúzódó politikus is megfelelően képviselheti egy közösség elvárásait a politikusokkal szemben, ahogy egy ügybuzgó, folyton szereplő politikus szereplése is tűnhet hamisnak és hiteltelennek. Személy szerint valószínűleg engem ezért is irritálhatott ez a fajta aktivitás. Úgy éreztem, a politikusok fellépése nem fejezi ki hitelesen azokat az értékeket, amelyeket fontosnak tartok, hanem csupán a stratégiai oldalt véltem benne felfedezni. Magyarán: túlságosan erős volt bennem a bizalmatlanság a képviselőimmel szemben. De nagyon is könnyen el tudom képzelni, hogy mások nem így voltak vele. Az pedig biztos, hogy a szimbolikus képviselet nem lényegtelen összetevője a képviselet működésének.

S végül a negyedik formája a képviseletnek a tartalmi. Sokszor ezt szokták az igazi képviseletnek tartani: mit tesz a politikus és az mennyire szolgálja a választók érdekeit. A dolog nehézsége persze ott van, hogy nem könnyű meghatározni, hogy mi is áll leginkább a választók érdekében: az-e, amit a leginkább szeretnének vagy ami bizonyos külső mérce szerint jó (pl. GDP,  inflációs szint stb.) s ha utóbbi, mely mércék igazán fontosak. Nem kérdés, hogy mindennek van köze gátak körül gyülekező politikusokhoz.  A miniszterelnök ügybuzgalma megítélhető aszerint, hogy vajon ez mennyire segítette vagy nehezítette az árvízi védekezést, fel lehet tenni a kérdést, hogy vajon a gátak mellett töltött idővel vagy az egyéb kormányzati intézkedések hatékonyságával kell-e mérni a tetteit. Innen nézve számos vitakérdés merül fel, s nem állítanám, hogy könnyű ezeket megnyugtatóan rendezni. Bennem mindenesetre az a benyomás alakult ki egyébként, hogy irritáltságom ide vagy oda, az állam ritka hatékonyan működött ebben az esetben (kiáltó ellentétben például a márciusi hóhelyzettel).

Mi következik mindebből az árvízre és politikusaink viselkedésére nézve? Az, hogy ha méltányosan akarunk ítélni ebben a kérdésben, nem tisztességes, ha kizárólag az ösztöneinkre hallgatunk, mert a politikusokkal mint képviselőinkkel szemben többféle jogos elvárás is támasztható egyidejűleg és ha az egyiknek nem is felelnek meg, még nem biztos, hogy a többiben is elbuktak.  

A bejegyzés trackback címe:

https://baloldaliliberalis.blog.hu/api/trackback/id/tr275358486

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.