A baloldal nem mindig liberális, a liberálisok sem mindig baloldaliak. De ez egy ilyen blog.

BALOLDALI LIBERÁLIS BLOG

14. Sen Pu-hai vagy Kung-szun Jang?

2013. május 20. - FOUREY

Kissé szórakozottan lapozgattam egy ókori kínai filozófiai szöveggyűjtemény második kötetét, abban a reményben, hogy meglelem azt a traktátust, amely kamaszkoromban annyira elbűvölt és amelyben az éleseszű kínai bölcselő, Kung-szun Lung azt fejtegette, hogy a fehér ló nem ló, mert ha az lenne, akkor lehetne akár sárga is vagy barna is, hiszen a lovak nem csak fehér színűek lehetnek, de sárgák és barnák is. Meg is találtam ezt is, de közben ráakadtam egyik másik szövegre, amelyet nem voltam képes nem a mai magyar politika megdöbbentően találó leírásaként olvasni, ezért, arra gondoltam, mindenképpen kell róla itt a blogon írnom. A szöveg azt a kérdést próbálta megválaszolni ugyanis, hogy „Sen Pu-hai és Kung-szun Jang, e két mester tanítása közül melyikre van sürgetőbben szüksége az országnak?”  

E kérdés elsőre talán nem tűnik túlságosan aktuálisnak, ahogy a válasz sem, hiszen az úgy szól, hogy nem lehet dönteni köztük, ahogy az élelem és ruházat között sem, mert „mindkettő az élet fenntartásának eszköze.” De ha tovább olvassuk a szöveget, hamar ismerős problémákba botlunk.

Sen Pu-hai tanítása ugyanis a helyes politikai módszerről szólt és Kung-szun Jang pedig törvényeket alkotott. Márpedig, mondja a traktátus kétezer év távolából: „Ha a fejedelemnek nincs helyes módszere, akkor a csalás uralkodik felül; s ha az alattvalók előtt nem állnak törvények, akkor felfordulás támad alul.”  Vagyis, a kettő egyike sem nélkülözhető az uralkodásban, vonja le a tanulságot. Sőt, ezt az állítását Sen Pu-hai és Kung-szun Jang példájával is alátámasztja. Előbbi ugyanis uralkodója tanácsadójaként nem mert rendet tenni a törvények között, így „Sen Pu-hai tízszer is hiába érte el, hogy Csao fejedelem a helyes módszert alkalmazza,a bűnös alattvalók mégis mindig meglelték a módját,hogy képmutatón csűrjék-csavarják a szavakat. Ezért Han fejedelemség, amely csupán a tízezer hadiszekerének erejére hagyatkozott, tizenhét év alatt sem érhette el a hegemón királyság hatalmát. Hiába alkalmazta az uralkodó a helyes módszert, szerencsétlenségbe döntötte az, hogy a hivatalnokai semmibe vették a törvényeket.”  Ezzel szemben Kung-szun Jang, aki C’in fejedelemséget kormányozta, ám hiába hozott jó törvényeket, nem rendelkezett a megfelelő módszerrel, hogy felismerje a rossz hivatalnokokat, így az ország minden gazdagsága végül őket és nem az uralkodót erősítette. Vagyis, sem egyik, sem másik példáját nem szabad követni, sőt, az sem feltétlenül elég, ha a kettő tanításait egyszerűen egyesítjük, mert sem egyik, sem másik nem volt tökéletes. Sen Pu-hai például nem csak azt tanította, hogy a hivatalnokok ne lépjék túl a hatáskörüket, de nem is beszéljenek olyasmikről, amik nem tartoznak oda, ami súlyos tévedés, hiszen „ha az alattvalók tudnak, de nem beszélnek, akkor az uralkodó ugyan hol találjon segítséget?” Kung-szun Jang pedig olyan törvényt hozott, ami szerint hivatali előléptetés járt a csatában levágott ellenséges fejekért.  Pedig, mondja a traktátus, „ha létezne törvény, amely kimondaná, hogy aki csatában fejeket vágott le, azt orvossá vagy áccsá kell kinevezni, akkor a házak nem épülnének fel többé, s a betegségek nem gyógyulnának meg többé.”  S a helyzet ugyanez a hivatalnokokkal: aki bátor levágni az ellenséget, még nem biztos, hogy elég bölcs kormányozni.

Az eredetileg felkínált alternatíva nagyon is ismerős. Van egy kormányunk, amely láthatóan nem tiszteli a jogot, azt gondolja róla, hogy a jog a kormányzásnak csupán eszköze, amelyet, ha a cél megkívánja, gátlás nélkül át lehet, sőt, kell is írni. A lényeg szerinte ugyanis nem a jog, hanem az, amit a jog szolgál. Ez a kormány azt is tudni véli, hogy minek hogyan kell kinéznie a valóságban és láthatóan nincs gátlása, ha azt akarja, hogy a dolgok tényleg olyanokká legyenek alakítva, amilyennek ő szeretné. A Fidesz olyan, mint ha Sen Pu-hai tanítását szeretnék követni: biztosak benne, hogyan kell politikailag sikeres lenni és biztosak benne, hogyan kell a hatalommal élni. Velük szemben a korábbi szocialista-liberális kormányok folyton európai értékekről, demokráciáról, jogállamról beszéltek, szívesen hivatkoztak szakértőkre, szaktudományra és hangsúlyozták, hogy szükség van független intézményekre. Éppen olyanok voltak, mint ha csak Kung-szun Jang tanítványai lettek volna: jó törvényeket akartak hozni és nagyon hinni látszottak abban, hogy ahol jó törvények vannak, ott van jogállam, demokrácia, Európa.

Holott, tudjuk a traktátusból, nem csak az nem helyes, ha két életbevágóan fontos politikai elv - az ügyes, rátermett politizálás és a jó törvények - között kell választanunk, de az se, ha figyelmen kívül hagyjuk az egyik vagy másik képviselőinek tökéletlenségeit. Márpedig ha Kung-szun Jang kudarcában – hogy országa gazdagsága a hivatalnokokat gyarapította – könnyű ráismerni a szocialista-liberális kormányokkal kapcsolatos korrupciós vádak és a 2006 utáni gazdasági válság párhuzamára, ki ne venné észre a kísérteties hasonlóságot a jelenlegi kormány rendíthetetlen magabiztossága és a kritikákkal szembeni türelmetlensége és Sen Pu-hai ama rendelete között, hogy mindenki a maga szűken kiszabott dolgával foglalkozzon, s ne szóljon bele másba?

Úgy látszik, évezredek jönnek és mennek, de a politikusi hibák természete nem változik.      

A bejegyzés trackback címe:

https://baloldaliliberalis.blog.hu/api/trackback/id/tr825309092

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.