BALOLDALI LIBERÁLIS BLOG

A baloldal nem mindig liberális, a liberálisok sem mindig baloldaliak. De ez egy ilyen blog.

103. A férfias férfiak

2017. február 19. 08:15 - FOUREY

A macsóság iránti nosztalgia sohasem volt idegen a mostani kormánytól. Szeretik az egyenruhákat, a kövér tábornokok a halálukat jelentik, mindenkit lőni tanítanának, szívük szerint visszaállítanák a sorkatonaságot, imádják a sportot, a nőket szülni küldenék, a melegházasságnak, az abortusznak vagy a gender studiesnak pedig még a gondolatától is kidüllesztik a mellkasukat, felfújják a pofazacskójukat és agresszív hangokat hallatnak. Ideológiai háttérintézményükben még Harvey C. Mansfieldnek, az egyébként nagyszerű harvardi politikai filozófusnak a kései munkáját, a Manliness and Moralityt is lefordíttatták és megjelentették magyarul, amiből feketén-fehéren kiderül, hogy a férfiak és nők között különbségek megváltoztathatatlanok és biológiailag megalapozottak és hogy a férfiasság, ahogy azt már a nagy görögök is tudták, annyit tesz, mint bátornak, kockázatvállalónak lenni.

Na, ez jutott eszembe, mikor pénteken kiderült, hogy a Momentum nem csak, hogy összegyűjtötte a szükséges mennyiségű aláírást az olimpiai népszavazás kiírásához, de minden előzetes várakozást meghaladó számú támogató állt az ügy mellé, több mint negyedmillió ember. A hatás egyszerűen leírhatatlan volt. Értelemszerűen a főnök, a legférfiasabb férfi (akinek ágaskodó ambíciójához ódát zengett annak idején egyik lojális munkatársa) egy szót sem szólt, ez érthető is, ehhez kell csak igazán bátorság egy ilyen helyzetben. Az, akire a hírek szerint a felelősséget a főnök kenni akarja, a főpolgármester, maga sértődött nyilatkozatában arra célozgatott, hogy ha nincs más, tényleg senki, egyáltalán senki, ha cserben hagyják a társai, ha mindenki más túlságosan gyáva megszólalni, ha valóban mindenki más hallgatni fog, nos akkor majd ő megteszi, amit kell. Na, ez kivételesen tényleg némi andreiára vall, ha nem is sokra, mert azért a társai által a sorból kilökött, jobb híján hős esete ez. Nyilván választhatott a puszta whining és a sértődött csapkodással vegyített bátorság között. Viszonyítás kérdése, hogy ez a Muszáj-Herkulesség vajon mennyire férfias. Olyan nagyon azért nekem nem imponált. De persze érdemes figyelni a többiek reakcióit is, s máris megtanulhatjuk értékelni ezt a fajta kockázatvállalást. Mert Kósa Lajos, bátran letagadva a kormány korábbi nyilatkozatait, azt mondta, hogy neki ehhez az egésznek tulajdonképpen semmi köze, amivel egyúttal azt is megmutatta, hogy a férfiasság tekintetében ő nem annyira Arisztotelész, mint inkább a bátor Sir Robin nézeteit tekinti irányadónak. Kovács Zoltán mindenkit megnyugtatott, hogy a kormányzat utólag nem fogja megváltoztatni a népszavazási szabályokat, ami, valljuk be, szintén elég bátor nyilatkozat volt a részéről. A mindenoldalú Lánczi Tamás pedig leárulózta az ellenzéket (bátran lépve a hazaárulózó Bencsik András örökébe) és sértődötten közölte, hogy ha nincs konszenzus az olimpia körül, akkor nem is kér az olimpiából, ami kivételes intellektuális bátorságra vall, hiszen a Momentum egész kezdeményezése arra próbálta felhívni a figyelmet, hogy nincs konszenzus az olimpia mellett és eddig a kormány ezt valamiért nem volt hajlandó felfogni.

A férfias férfiak kormánya tehát ebben az ügyben több szempontból is figyelemreméltóan szerepelt. Először is, a vágóhídra természetesen csak azokat küldték ki, akikért úgyse kár, mint Kósa, Kovács vagy Lánczi, akiknek a hülyeségek rezzenéstelen arccal nyilatkozása amúgyis munkaköri kötelességük. Másodszor, rögtön belengették az olimpiai pályázat visszavonását, holott azt eddig nemzeti ügynek tartották. Csak azért, mert 266000 ember (valljuk be, még a budapestieknek sem a többsége) aláírta, hogy népszavazást akar. Harmadszor, arra célozgattak, hogy így népszavazásra sem lesz szükség, ami szintén figyelemreméltó egy kormány esetében, amelyik állandóan a hatalmas (még Trump kezénél is nagyobb) demokratikus felhatalmazásukkal szoktak kérkedni, nemzeti konzultációkat tartottak és amikor biztosak voltak a sikerben, forint tízmilliárdokat sem szégyelltek elkölteni egy teljesen felesleges népszavazásra. Negyedszer, politikus létükre nem átallnak fintorogva, eltartott kisujjal politikai szándékokkal gyanúsítani másokat. Mit is lehetne erre mondani? A nyafogó, gyáva macsó a halálom.

És ne gondoljuk, hogy ez kivételes pillanat a jelenlegi hatalom kalandokkal és veszélyekkel teli életében. A 2011-es tüntetések emlékére máig heves szívdobogással reagál Kövér László, aki a CIA-t sejti a háttérben. A tandíj- vagy a netadós tiltakozásokra is arcvonalkiegyenesítéssel és rugalmas elszakadással reagált a magyar történelem minden bizonnyal legférfiasabb kormánya, amelyik még Pilz Olivértől és a kockásinges tiltakozástól is annyira megijedt, hogy rögtön titkos hatalmakat vizionált mögéjük. Sőt, abban az esetben az igazságot nem más, mint maga a Főnök találta életszerűtlennek.

 Persze, az is igaz, hogy Arisztotelész szerint nem bátorság erkölcsileg nem szép dolgok mellett kitartani. Így aztán gyakorlatilag mindegy is, hogy kitartott-e a kormány a fenti, félelmetesebbnél félelmetesebb helyzetekben vagy sem, hiszen, ha nem kezdett volna el remegni a lábuk az első érdemi kihívásra, férfiasabbak akkor se lehetnének, legfeljebb még szégyentelenebbek.

Szólj hozzá!

102. Kinek áll érdekében a Momentum?

2017. február 12. 10:26 - FOUREY

Azt olvasom, hogy máris megindult a  kiábrándulás a Momentumból, mert sokan a Fideszt sejtik mögötte. Ez ugyan engem nem érint, mert nekem eddig sem volt semmilyen véleményem róluk és a párttá alakulásuk sem izgatott fel, de maga a logika, amivel a cikk érvel, nem egészen érdektelen. Azt írják ugyanis, hogy a Fidesz érdeke, hogy legyen egy ilyen szervezet, megossza az ellenzéket, satöbbi. Ezért ábrándulnak ki az emberek és bánják meg az aláírásukat. Mondjuk szerintem kifejezetten hülyének kell lenni, hogy valaki ezért bánja meg az aláírását, hiszen a népszavazás egy fontos ügy, a Momentum meg nem, s a népszavazási ív aláírása nem is kötelez senkit semmire a Momentummal kapcsolatban. De ennél is érdekesebb, hogy már megint itt van régi jó barátunk, a cui prodest!  

Márpedig a cui prodesttel a legnyilvánvalóbb baromságokat is el lehet adni az embereknek, mert egymástól távoli dolgokat teljesen önkényesen, tehát cáfolhatatlan módon köt össze, amik közül az egyiket (a Momentum mögött valaki áll) egy olyan állítással igazol, amit eleve hajlamosak vagyunk elhinni (a politikát az irányítja, akitől a legjobban félünk: a Fidesz).

Csakhogy, az a baj, hogy még ha igaz is lenne a dolog, amit személyesen kétlek ugyan, legalábbis nem hiszem, hogy bármelyik MSZP-s vagy - hogy ne csak őket pécézzem ki magamnak - mondjuk egy LMP-s politikus bármit vethetne e téren a momentumosok szemére (hogy két olyan példát hozzak, ahol a Fideszes kapcsolatok közismertek és az utóbbi években elég jól láthatóan sorsdöntőek voltak: a Fidesz nélkül az LMP nem tarthatta volna meg a frakcióját pl. a parlamentben 2014 előtt, Molnár Zsolt nélkül pedig az MSZP aligha bánt volna olyan kesztyűs kézzel Rogán botrányaival - hogy a Puch-Simicska-tandemről most ne is essék szó), attól még a cui prodest érv elég gyengének tűnik. Miért éppen a Fidesznek állna érdekében a Momentum?

Hát nem áll érdekében a Jobbiknak? Dehogynem, hiszen megosztja a baloldali ellenzéket! Remekül illene a néppártosodási stratégiájukba egy olyan ügy, ami a törzsszavazóiktól, klasszikus jelszavaiktól idegen, de elég népszerű a baloldalon.

Hát nem áll érdekében az LMP-nek? Dehogynem, még együtt is működtek az aláírások gyűjtésében! Az LMP szervezete nagyon merev, nehezen reformálható, viszont az olimpia ügye népszerű és könnyű szavazókat megmozgatni vele, fiatalokat, aktivistákat bevonni stb..

Hát nem áll érdekében az MSZP-nek? Dehogynem, hiszen vélhetően eleve nem akartak népszavazást, ott akadályozták, ahol tudták, s így tudnak a Fidesznek is tenni egy szívességet, miközben persze mégis úgy fest, mintha ellenzéki oldalon történne valami és persze ki lehet aztán nyírni a népszavazási kezdeményezés során kibomló új kezdeményezést egy kis lejáratással, ami az MSZP közel tíz éve tartó ellenzék elleni lövészárokháborújának szokásos forgatókönyve.

A sor még tetszés szerint folytatható hazai és külföldi szereplőkkel. Mindenkire ki lehet találni egy tetszetős konteót, amit attól függően fogunk inkább vagy kevésbé hihetőnek tartani, hogy kitől félünk, kit utálunk a leginkább. Számomra őszintén szólva az MSZP-s "cui prodest" érv tűnik a leginkább meggyőzőnek, annak ellenére, hogy gyakorlatilag biztos vagyok benne, hogy nem igaz. Ahhoz, attól félek, nem elég okosak.

 

Szólj hozzá!

101. Miért nem írnám alá soha az olimpiai népszavazási ívet?

2017. január 30. 16:18 - FOUREY

Valójában már rég aláírtam. Miért is ne tettem volna? Hiszen egyetlen értelmes érv sem szól ellene.

Ha valaki nem akar olimpiát, annak alá kell írnia, hiszen a kormány álláspontja lehetetlenné teszi, hogy népszavazás nélkül az olimpiai pályázatot visszavonjuk.

Ha pedig valaki olimpiát akar, mi oka lenne ellenezni a népszavazást? Fél az emberektől? Vagy drágállja a népszavazást? Haha. Nyilván nem.

Valójában minden őszinte, olimpiát támogató érv összeegyeztethető a népszavazással.

Hát, ez van.

 

 

3 komment

100. Welcome to the Brave New World

2016. december 15. 09:48 - FOUREY

Olvasom Török Gábornál, hogy mennyire szereti Jeszenszky Zsolt írásait és hogy megörült annak, hogy Jeszenszky egy "alapos" írásban fejti ki, miért is rajong ő és a magyar jobboldal Donald Trumpért. Megörülök én is, miért is ne tenném, hiszen olyan ritkán olvas az ember valóban értelmes szöveget, a Trump-rajongás pedig számomra eddig ugyanolyan hozzáférhetetlen rejtély volt mind ízlésem, mind morális érzékem, mind politikai értékrendem alapján, mint a Titanic tulajdonosainak viselkedése. Úgyhogy rögtön kapok is egy kis leckét alaposságból (és még egy sereg más dologból). Íme:

1. " De tényleg, honnan ez a túlfűtött optimizmus? Amely valójában nem is a Hillary-rajongókat idézi (ahogy Török Gábor írja), hanem sokkal inkább az Obama iránti nyolc évvel ezelőtti lelkesedést… Az első fekete elnök katarzist okozott nem csak a kisebbségeknek, hanem mindenkinek, aki azt érezte, hogy ezzel tényleg egy új korszakba léptünk, megszűnt az üvegplafon, bárkiből lehet bármi. És ez alapvetően nagyon helyes. Ebből a szempontból Barack Obama elnöksége szerintem is nagyszerű dolog. Más kérdés, hogy csapnivaló elnök volt, hiszen nagyjából nem csinált semmit, csak mindig nagyon elegáns, sármos, művelt és sziporkázó volt, illetve valamit mégiscsak csinált: kivonult a Közel-keletről, totális káoszt hagyva maga mögött, és ahol még nem volt káosz, sikerült titkosszolgálati eszközökkel ott is pillanatok alatt megteremtenie. Valamint az ő elnöksége alatt ért csúcsra az elmúlt évtizedeket meghatározó politikailag korrekt (PC) véleményterror"

Szóval egy többedik generációs fehér milliárdos üzletember iránti rajongás Jeszenszky szemében az első fekete elnök iránti rajongást idézi, akiről dicséretként elmondja, hogy elegáns, sármos, művelt és sziporkázó volt. Nyilván bennem van a hiba, hogy kicsit nehezen látom a két jelenséget hasonlónak.

Tudom, Jeszenszky sem azt mondja, hogy Trump olyan, mint Obama. Csak nem értem, hogy mitől lehet a rajongás ugyanolyan irántuk, amikor ennyire különbözőek.

Ha csak az nem köti őket össze, hogy bárkiből bármi lehet, ami azért egy milliárdos üzletember kapcsán nyilván nem egy hajmeresztően izgalmas megállapítás.

Aztán nyilván sok jót el lehet mondani Trumpról (momentán semmi se jut az eszembe, mert a cikkben sincs róla semmi), de aligha az elegáns-sziporkázó-művelt vonalon. Ezt maga Trump se szeretné magáról állítani a jelek szerint.

Továbbá azt is megtudjuk, hogy Obama nagyjából semmit sem csinált (kétlem ugyanakkor, hogy Jeszenszky ezt várná Trumptól), ami jól hangzik, bár érdekes módon, amennyire meg tudom ítélni, két Obama létezik az amerikai (és a globális) jobboldal fejében: az egyik az, aki megállás nélkül, alkotmányos korlátait átlépve (President Obama’s Top Ten Constitutional Violations of 2015) folyton csinált valamit, olyan szörnyű dolgokat például mint az Obamacare vagy az a seregnyi executive order, amiket hozott, például bevándorlókkal kapcsolatban és az, aki ezek szerint semmit se csinált. Utóbbi nyilván nagy bűn egy elnöktől és semmilyen összefüggésben sincs  azzal, hogy a republikánusok Obama elnökké választásától fogva tudatos és a modern amerikai történelemben párját ritkító mértékben alkalmaztak obstrukciót a Kongresszusban, annál könnyebben, mivel meglehetősen hosszú időn át többségük is volt (The Victory of "No"). 

Mi több, az is kiderül, hogy kivonult a Közel-Keletről, ahol káoszt hagyott maga mögött, valamint, hogy ahol tudott, ott titkosszolgálati eszközökkel okozott káoszt. Biztos így volt. Így kellett lennie, hiszen Jeszenszky Zsolt a saját bevallása szerint is nagyon ismeri az Egyesült Államokat. Annak az egészhez nyilván semmi köze, hogy történetesen a Közel-Keletre még véletlenül sem Obama, hanem George W. Bush idején mentek be az amerikaiak és borították káoszba az egész térséget egy hamis információkon, a republikánus politikai elit vérszomján és a republikánusok neokonzervatív ideológusainak végtelen naivitásán alapuló, teljesen eszement iraki invázió formájában. (Hogy micsoda állapotokat hagyott a Bush-adminisztráció Afganisztánban, talán hagyjuk is.) És nyilván teljesen mellékes az is, hogy Bush volt, aki 2003-ban jelentette be egy emblematikus beszédében, hogy az iraki invázió sikeresen lezárult. 2003-ban, igen. Ami meg a titkosszolgálati eszközöket illeti, nyilván az is elhanyagolható körülmény, hogy a szabadságjogokat példátlanul korlátozó Patriot Act 2001-ben, Bush alatt született, a grúziai rózsák forradalma 2003-ban történt, Bush alatt; az ukrajnai narancsos forradalom 2004-ben, Bush alatt történt; a Snowden-ügyben híressé vált Prizma globális megfigyelési program 2007-ben, Bush elnöksége alatt indult; az oroszok által hisztérikusan fogadott kelet-európai rakétavédelmi rendszer tervei 2007-2008-ban váltak a nemzetközi nyilvánosság témájává és szintén Bush elnöksége utolsó évében volt állandó beszédtéma Ukrajna és Grúzia NATO-tagsága, amitől szintén gutaütés kerülgette az oroszokat. De hát, mindez persze nem számít, mert... hirtelen magam sem tudnám megmondani, miért. Azt hinné az ember, hogy nem kell ahhoz Obama rajongójának lenni, hogy ne kenjük rá Bush bűneit. Vagy pedig nem kell olyasmit Obama esetében bűnnek tekinteni, amit esetleg Bush alatt nem tartunk annak. 

És a végén ott van ez a PC véleményterror, ami ha jól értem, Trump egyetlen érdemi érdeme, az egyetlen változás, amit Jeszenszky már most remél tőle: azt, hogy nem lesz politikailag korrekt, mert az hű, az nagyon rossz. És ez persze érthető is, mert a terror az rossz, ebben nyilván nincs köztünk vita. És ezenfelüll...

2. "Egy olyan világ, ahol semmiről nem lehet nyíltan beszélni, nehogy valamilyen – vélt vagy valós – hátrányos helyzetű csoport érzékenységét megsértsük."

Na, hát ez az ezenfelül. Nagyon izgalmas kérdés, hogy a PC tényleg azt jelenti-e, hogy nem lehet semmiről nyíltan beszélni, mert minden nyílt beszélés érzékenység megsértésének számít. Hát, nem vagyok erről teljesen meggyőződve. Amit látok, az az, hogy a PC elleni harc nagyon sokszor kifejezetten nem a dolgok nyílt megbeszélése mellett, hanem ellene, nem az érdemi cselekvés, hanem a cselekvés ellen való, ha az illető nem ért egyet a dologgal. Valaki nem szeretne nőket harcoló alakulatokban? Akkor majd azt mondja, hogy minek erről beszélni. Mert erről beszélni az PC-véleményterror. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy bár nagyon nehéz lehet a politikai korrektséggel együtt élni, de másfelől érdekes módon a jelek szerint az Egyesült Államokban jobboldaliak nagyobb arányban hívei a cenzúra különböző formáinak, mint a baloldaliak (Censorship2015). Ennek is nyilván a PC-véleményterror az oka, amit a baloldal részéről kell szegény jobboldaliaknak elszenvedniük. De hálistennek, ennek mostanra vége. Vége! VÉGE!

3. Ahol nincs valódi szólásszabadság, ahol a média arcátlanul elfogult, ahol embereket megbélyegeznek, országokat pedig leckéztetnek, ha nem az előírt kottából játszanak.

Na, ezzel történetesen egyetértek. Csak meglep, hogy Jeszenszky Zsoltnak ez nem az MTVA-s, TV2-s, Lokálos Magyarország kapcsán jutott eszébe és nem Szijártó Péterről. És persze, nem értem, ennek mi köze van a liberális Amerikához és mondjuk miért nem jut az eszébe Nixon, Reagan, Bush és Bush Amerikájáról, amit nagyon szeret.

4. Ezt a világot zavarták el Amerikában Trump megválasztásával.

Nagyon kicsinyes érv lenne a popular vote-ra hivatkozni, amit ugye Clinton megnyert. Mert persze ettől még összességében vesztett Clinton, de azért ez az elzavarás egy kissé disszonánsnak tűnik ebben a helyzetben.

5. Ahogy pedig most vinnyog, hisztizik, magából kikelve vagdalkozik az eddig uralkodó ideológiát előíró, öntelt és álszent baloldal – egyébként tökéletesen lejáratva saját magát - ebből azt szűrjük le, hogy valóban kétségbe vannak esve, mert kráterként omlik össze a felépített kamu világuk

Hát igen. Szerencsére vége a PC-világnak és végre le lehet írni, hogy tökéletesen lejáratja magát az, aki vinnyog, hisztizik, magából kikelve vagdalkozik, aki öntelt és álszent. Azt ugyan nem tudom, hogy 2010 óta például itthon kinek okozott a jobboldalon problémát, hogy ilyeneket írjon és vajon azt megelőzően mikor volt utoljára valóban elnyomva itthon a jobboldali abban a jogában (ami nélkül elképzelhetetlen, hogy a dolgokról nyíltan beszélhessünk anélkül, hogy mások érzékenységét sértenénk - mert nyilván megsértünk vele másokat, sőt, nyilván ez is a célunk, ha ilyeneket mondunk, de hát ez az ára annak, hogy nyíltan beszéljünk), hogy vinnyogozzón, hisztizőzzön, vagdalkozózzon stb., de örülök, hogy vége és hogy ennek Jeszenszky Zsolt ennyire örül.

6.  "A korábban Amerika ellen fröcsögő publicisták hangja is megváltozott. Nagy Amerika-barátként, és az ottani világot, a hétköznapokat és a demokratikus berendezkedés sajátosságait egyaránt jól ismerve mindig szomorúan néztem a magabiztos, de téves gondolatokat és az ezekből fakadó irracionális gyűlöletet, amit sokaknál felfedezni véltem Amerika irányába. Ám úgy tűnik, nem Amerikát gyűlölték, hanem azt a dogmatikus, felsőbbrendű, hamis liberalizmust, aminek a valódi liberalizmushoz nem sok köze van, de az amerikai fősodor gondolkodását teljes mértékben maga alá gyűrte az elmúlt években. És ha ez nincs többé, Amerikát sincs értelme gyűlölni – és Amerika sem kell, hogy folyamatosan tovább „oktasson” másokat, hanem értelmes, hasznos, előremutató párbeszédeket lehet folytatni egy jobb, szebb jövő érdekében."

Hát jó, legyen így. Bár továbbra is zavar kissé a történetben, hogy itt a liberális Amerika nagyrészt George W. Bush kormányzatát fedi (amely 8 évig tartott!), mert például Kondor Katalin annak idején Bush nagykövetére mondta, hogy brekeg. Na mindegy. A tények meg a hasonló csip-csup részletek ebben a szép új világban már amúgyse számítanak. A fő, hogy mostantól van miben bizakodni, hiszen ezentúl bárkiből, de tényleg BÁRKIből bármi lehet. Fingers crossed.

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

99. A Tarlós-ügy

2016. december 12. 15:15 - FOUREY

Tarlós István azt nyilatkozta a napokban, hogy nem generális metróügy van.

Nagyon igaza van!

Nem generális metróügy van. Generális TARLÓS-ÜGY van.

Alkalmatlan ember vezeti Budapestet, aki kiszolgáltatott minket egy teljesen eszement kormányzati politika kényének-kedvének.

 

tarlos.jpg

 

2 komment

98. Boldog karácsonyt

2016. december 01. 10:35 - FOUREY

Kevés szomorúbb hír van az elmúlt napok hazai belpolitikájában, mint az, hogy a miniszterelnök bejelentette, hogy minden nyugdíjas fog kapni tízezer forintot karácsonyi ajándékként. Mint mondta: "Ez egy gesztus, a nyugdíjasok iránti tisztelet kifejezése."

Nem sajnálom persze a pénzt a nyugdíjasoktól, bár el tudnék képzelni még helyet, ahol el lehetne költeni értelmesen ekkora összeget, de van két dolog, ami rettenetesen elkeserített a történetben. Az egyik, hogy immár végleg összekeveredni látszik a kormányfő szemében a sajátja és a közé. A kormányfő ugyanis gesztusokat gyakorol, tiszteletet fejez ki, ami nagyon rendben lenne, ha mindezt a magánvagyonából tenné, de nem ezt teszi, hanem az én adómat költi, sőt, ha a világrekorder áfát nézzük, akkor azoktól a nyugdíjasoktól veszi el hozzá a pénzt, akik felé a kormányfő kegyet gyakorol. Ne legyen félreértés: a mi pénzünkön akarja egy részünk jóindulatát akarja megvásárolni a maga számára. Undorító ez? Hát persze! Az újraelosztás természetesen nem bűn, arra rászoruló csoportok támogatása pedig a társadalmi szolidaritás természetes kifejezése, de a kormányfő itt valami egészen mást tesz:  egyszerűen és nyíltan megvesztegetésre használja a közpénzeket, s növeli azt az érzést, hogy jólétünk, az állami erőforrásokhoz való hozzáférésünk a kormány személyes preferenciáin múlik és hogy a közpénz nem mindannyiunk pénze, hanem a politikusok tulajdona, amit ő kénye-kedve szerint osztogathat és ennek nekünk még örülnünk is kellene.

A másik, hogy ezen az emberek már különösebben fenn sem akadnak. Elhagytuk azt a világot, ahol a politikus elszámoltathatósága legalább elvileg elvárható volt, ahol a közpénzről azt hihettük, hogy a mi pénzünk és nem az övék. Alattvalók lettünk. És ez valamiért senkit sem zavar. Pedig mindez nem egyszerűen elvi kérdés. Az állam arcátlanul tolja a közpénzt kiválasztott kedvenceibe, régebben például Simicskába, mostanában Vajnába, Tiborczba. Milliárdokról, tíz és tízmilliárdokról beszélünk ám! És mindez úgy történik, hogy az emberek megrántják a vállukat. Sőt, azt mondják, hogy ez a világ rendje. Milyen ironikus például, hogy szó nélkül folyik a Várhegy száz- és százmilliárdos költségekre rúgó átalakítása kormányzati negyeddé (vagy mi a fenéé, mert valójában senki sem mondja meg, pontosan mi folyik), sorra rugdalják ki onnan a kulturális intézményeket, szintén milliárdos költségekkel, miközben politikai vitákban még ma is érv lehet, hogy a 4-es metró milyen drága volt és milyen értelmetlen. És senkinek sem tűnik fel, hogy a 4-es metró legalább mégiscsak egy közlekedési eszköz volt, ezrek és ezrek hasznára, a várnegyed meg kizárólag a politikai elit és baráti körének kedvére fog szolgálni! Hát nem elképesztő, hogy utóbbira, csak mert egy olyan korban született, amikor még létezett politikai elszámoltathatóság, még mindig vannak szavaink, hogy kritizáljuk, az előbbire meg csak legyintünk, holott semmivel sem lesz olcsóbb és egészen nyilvánvalóan abszurd az egész? Mennyi mindent lehetne csinálni azokból a százmilliárdokból, amikre máshol (kórházakban, iskolákban, a 3-as metrónál stb.) tényleg szükség lenne, ezrek, százezrek javára szolgálna és nem arra, hogy a kormányfő reprezentálhasson! Mi sem mutatja jobban a demokrácia végét, mint az, hogy a régi rosszra még voltak szavaink, a maiba meg már csak fásultan beletörődünk, bután nézünk magunk elé és csak dadogunk, ha kérdeznek róla. Már, ha kérdeznek, mert ahogy a kormányzati médiahatalom terjeszkedő sötét árnyéka egyre jobban beborítja az országot, egyre kevesebb helyen tesznek már fel kérdéseket is. Mikor majd az utolsó kérdező is elhallgat, a kormányfő meg újabb gesztusokkal fejezi ki a tiszteletét az éppen aktuálisan megvesztegetendő társadalmi csoportok iránt a mi zsebünk terhére, akkor valójában már nem is lesz többé olyan, hogy mi zsebünk. Csak az övék.   

28 komment