Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu

A baloldal nem mindig liberális, a liberálisok sem mindig baloldaliak. De ez egy ilyen blog.

BALOLDALI LIBERÁLIS BLOG

2. Mi a liberalizmus? Beállítódottság? Ideológia? Pártkötődés?

2013. február 13. - FOUREY

Tengernyi irodalma van ennek a kérdésnek, de ahogy én felfogom, a liberalizmus mindenekelőtt azt jelenti, hogy hajlamosak vagyunk bizonyos problémákra bizonyos - liberális - módon válaszolni. A liberalizmus elsősorban tehát egyfajta beállítódottság, egy sajátos hozzáállás a világhoz. A baloldali liberalizmus pedig ennek egyik változata.

Ha például fontosak ugyan számodra a többiek, de azt is gyanítod, hogy a közösség hajlamos elnyomni az egyént, figyelmen kívül hagyni érdekeit, s úgy érzed, hogy ez rossz, akkor valószínűleg baloldali liberális módon jár az agyad. Ha azt gondolod, hogy államra ugyan szükség van, mert számos társadalmi probléma orvoslása elképzelhetetlen nélküle, de közben azt érzed, hogy az egyének kezdeményezőképessége és felelősségvállalása nélkül az állam képtelen lenne ellátni ezt a feladatát és ráadásul az állam szeret túlterjeszkedni azon a körön, ahol még legitim a tevékenysége, akkor szintén baloldali liberális módon gondolkodsz. Ugyanúgy gyanakodhatsz baloldali liberális beállítódottságra, ha azt veszed észre magadon, hogy feldühít a rasszizmus, de a kisördög azt súgja, hogy a tiltás és büntetés veszélyes eszköz. Vagy ha nem érted, miért nem feminista mindenki. Vagy ha csodálkozol a homofóbián, mert nem érted, mi bajuk van a homofóboknak olyan dolgokkal, amikhez semmi közük? Vagy ha sajnálkozol azon, hogy az emberek milyen kevéssé tűnnek kooperatívnak mondjuk közlekedés közben vagy sorbanálláskor, mert úgy érzed, az együttműködés megannyi problémát meg tudna oldani, sőt, azt is gondolod, hogy az embernek természetes késztetése van arra, hogy társaival együttműködjön; de közben azt is érzed, hogy az emberek versengenek is és a saját vélt vagy valós érdekeiket követik, mert az ember ilyen kétlelkű lény. Vagy, ha ellenérzésekkel viseltetsz a színtisztán büntető igazságszolgáltatással szemben. Vagy, ha a háborúkat alapvetően embertelennek tartod, még ha meg is engeded, hogy a pacifizmus nem mindig az egyetlen helyes út. Vagy, ha zavar és lelkifurdalást okoz számodra az egyenlőtlenség és szegénység és tenni szeretnél ellene valamit, miközben a kisördög azt suttogja benned, hogy bizonyos mértékig szükségszerű, hogy van egyenlőtlenség és van szegénység. Vagy, ha azt gondolod, hogy a nagyobb státusz, a nagyobb vagyon, a több siker gyakran, ám nem mindig meritokratikus alapon jön létre, viszont minden körülmények között együtt kell járjon a társadalom többi tagjai iránti felelősséggel, amit szép szóval vagy állami szabályozással, de érvényesíteni kell. Vagy, ha úgy érzed, hogy majdnem minden helyzetben többféle véleménynek is van létjogosultsága, s hogy ezek nem csak tolerálható vélemények, de az igazság is megtalálható bennük bizonyos mértékig, ezért próbálsz empatikus lenni. Vagy, ha azt gondolod, hogy a modern világban számtalan különféle teljesen ártalmatlan és egyenrangú életforma, életmód van, amit el lehet és kell is fogadnod, ám közben érzed azt is, hogy a teljes kulturális relativizmus a gyakorlatban működésképtelen (s legfeljebb sub specie aeternitatis, elvont filozófiai álláspontként, fogadható el az érvényessége). Vagy, ha az embert értelmes, saját helyzetét és érdekeit belátni képes, morális érzékkel is bíró lénynek látod, bár tudod, hogy amit erkölcsileg helyesnek vagy adott helyzetben értelmesnek gondolsz, igen-igen gyakran távol fog állni attól, amit mások annak gondolnak. Vagy, ha azt gondolod, hogy a gyerekeket nem fegyelmezni, verni, szakmára-erkölcsre stb. tanítani kell, hanem felnevelni őket, segíteni kibontakoztatni a képességeiket és mellettük állni, amikor segítségre van szükségük. 

Mindez még nem több, mint néhány ösztönös vagy tanult válasz bizonyos problémákra. Ám azt is gondolom, hogy az ilyen liberális válaszok végül ésszerű gondolatmenetté állnak össze és a liberalizmus mint ideológia egy többé-kevésbé racionális vitában (amilyen viták azért elő-előfordulnak emberek között szerencsére) kiállja a többi ideológia felől érkező kritika próbáját is, anélkül, hogy az ember kénytelen lenne sportszerűtlen eszközöket bevetni a vereség elkerülése érdekében. A liberális ideológia - persze - sokarcú jelenség. Sok mindennel nem értenék egyet, amit híres liberálisok leírtak vagy gondoltak, de az ideológiák már csak ilyenek. Már csak azért is, mert egy ideológia nem tudományos elmélet vagy filozófiai rendszer: hogy mi "elég racionális" bennük, azt csak megengedően érdemes meghatározni, vagyis bőven van minden ideológiában ellentmondás, tisztázatlan részlet, vitatható kérdés. Ezért semmi meglepő nincs abban, ha egy liberális még más liberálisokkal sem ért egyet, nemhogy más ideológiák képviselőivel.

Azt viszont fontos külön hangsúlyozni, hogy akkor értjük meg a legpontatlanabbul a liberalizmust, ha a pártkötődést hangsúlyozzuk benne. Annál kevésbé, mivel egy liberális mindig hajlamos a saját józan ítélőképességét többre becsülni a pártérdeknél vagy testületi döntéseknél, s még ha lojális is egy liberális párthoz vagy jobb híján egy bizonyos pártra is szavaz (akár többször is), az a közösség neki valószínűleg sokkal kevésbé az otthona, mint más, kevésbé individualista beállítódottságú embereknek. Ezért a liberális pártember mindig is önellentmondásnak tűnik egy kicsit. Nem mintha ne létezhetne ilyen (sok furcsaság létezik), de a liberális pártember valószínűleg kevésbé liberális, már ami alapvető beállítódottságait illeti, mint amennyire egy liberális ideológia képviselője. Sőt, ha igazán liberális, lehet, hogy ez a tulajdonsága éppen a sikerességét veszélyezteti, mert a fent felsorolt számos "egyrészt... másrészt..." gondolata a hatékony politikai döntések meghozatalában fogja akadályozni. A történelem nagy válságmenedzserei között valószínűleg kevés volt a liberális államférfi.              

A bejegyzés trackback címe:

http://baloldaliliberalis.blog.hu/api/trackback/id/tr205078759

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Baloldal és jobboldal 2013.02.14. 16:23:55

A baloldal és a jobboldal közti főbb különbségek vázlatosan a jelenkori politikai spektrum alapján. Az egyes irányzatok példaképei: Demokratikus baloldal: szociáldemokraták, szocialisták, szociálliberálisok, stb. Kollektivista baloldal: kommunisták, De...

Trackback: Mandiner blogajánló 2013.02.14. 10:39:01

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.